Egy 65 éves, kolumbiai nagypapa, Joseph Fuller a szokottnál korábban ment el az iskolába hatéves unokájáért. Amikor odaért, látta, hogy egy csapatnyi gyerek épp kifelé jön a tornateremből. Odalépett az unokájának hitt kisfiúhoz, megölelte és közölte, hogy ma korábban viszi haza, majd megkérdezte, hogy készen áll-e. A kisfiú igennel válaszolt.
A gyerekekkel lévő tanár megkérdezte a kisfiút, hogy az ő nagypapája-e a férfi, mire a gyerek megint igent mondott. Ezek után Fuller és az elcserélt gyerek az iskola kijáratához mentek kijelentkezni, és mivel a nagypapa neve rajta volt azok listáján, akik gyerekért jöhetnek az intézménybe, simán elengedték vele kisfiút.
Ha azt hitted, hogy ez a történet furcsa, akkor figyelj, mert mostantól még furcsább lesz.
Az iskolánál parkoló autóban várakozott a kisfiú édesanyja is, aki nem nézett hátra, amikor a nagypapa beültette a hátsó ülésre a kisfiút, csak hátraadott neki egy mekis gyerekmenüt. Ezután kedélyesen hazakocsikáztak a jóízűen falatozó, vadidegen fiúcskával.
Amikor aztán kiszálltak az autóból, az anyuka és a nagypapa ránéztek a gyerekre, akinek – az unokájukkal ellentétben – elöl még egy foga is hiányzott, és végre feltűnt nekik, hogy egy idegen kisfiút hoztak el az iskolából.
A nagypapa rettenetesen megbánta a tévedést, és azonnal visszavitte a kisfiút az intézménybe.
A kisfiú anyja utóbb elismerte, hogy Fuller hasonlít az ő apjára, így a kissrác valóban azt hihette, hogy a saját nagypapája jött érte. A gyerek apja viszont a legkevésbé sem találta viccesnek a tévedést, és hangsúlyozta, hogy súlyos mulasztás volt az iskola részéről, amiért elengedték Fullerrel a fiát.
Az iskola az ügy nyomán szigorításokat vezetett be, ezentúl kilépésnél a diákoknak is szóban azonosítani kell azt a személyt, akivel távoznak, továbbá a nyári hónapokban kizárólag a szülők mehetnek majd a gyerekeikért, senki más, még nagyszülő sem.