Erősen megráztam
Még nagyon kicsi volt a lányom, alig hat hónapos, amikor egy éjszaka egyszerűen nem hagyta abba a sírást – talán a hasa fájt –, és úgy tűnt, hogy minél jobban nyugtatom, annál jobban sír. Már vörös volt a feje és üvöltött, és egy ponton erősen megráztam, hogy hagyja abba, amit nem szabadott volna – nem lett baj, de akár lehetett is volna. Nagyon rossz szülőnek éreztem magam utána. (Erik)
Elfelejtettem a nevét
A legcikibb sztori az enyém, és természetesen le is tagadom, ha kell. A pici csak pár hetes volt, amikor az utcán egy távoli ismerős megállított, hogy megnézze a kis jövevényt. Amikor a neve felől érdeklődött, magam is meglepődve vettem tudomásul, hogy az bizony – akárhogy is töröm a fejem – nem jut eszembe. Jobb híján úgy tettem, mintha nem hallottam volna a kérdést… (Rita)
Szemébe ejtettem egy morzsát, és pánikolni kezdtem
A kislányom még nagyon pici volt. A járókában volt, totyogott. Tettünk-vettünk körülötte, ő meg elvolt a plafon nézésével, meg a kiakasztott babacuccokkal. Épp kajáltam valamit, amikor nevetett vagy valami hangot adott, odamentem, hanyatt feküdt, kezemben a szendvics. Integettem neki, vagy nem tudom, és akkor esett le egy kenyérmorzsa a kezemből – bele a gyerek szemébe. De komolyan. Pislogott a kis csaj, és néhány pillanatig úgy tűnt, a kaja egyre beljebb megy a szemébe –, én meg elkezdtem pánikolni, de úgy, hogy azóta se soha. Nem voltam beszari sose a gyerekkel, biztos kézzel fogtam, pelenkáztam mindig, de akkor akkora életveszélyes lúzernek éreztem magam, hogy ihaj. Aztán az anyja félrerakott, hogy nyugodjál meg, apa, és szép lassan, laza anyai fuvallatokkal kifújta a szeméből. Pedig jó nagy volt, basszus! Szerintem észre se vette a kis csaj, de én nagyon szégyelltem magam. (Gábor)
A sajtszeletelő kést fogdosta nagy érdeklődéssel
Alapvetően tudod, hogy melyik helyiség biztonságos 100 százalékosan, melyik részben, és már hangok alapján megállapítod, hogy a gyerek épp a biztonságos részen jár, vagy a veszélyes felé tart. Ezért nem aggódsz, ha a biztonságos zónában jár. Kivéve, ha ezer esetből egyszer megváltozik valami a zónában. Evés után a tálcámat mindig kiviszem a konyhába, a dolgokat elpakolom róla. De ezer esetből egyszer csak letettem egy hokedlire, hogy mindjárt elpakolom. Később hallottam, hogy a fiam a konyha felé totyog, de mivel minden biztonságos az ő magasságában, nem rohantam rögtön utána. A tálca viszont csak akkor jutott eszembe, amikor kinéztem, és azt láttam, hogy a sajtszeletelő kést lapjával két ujja között tartva emeli fel nagy érdeklődéssel. (Andrea)
Nyaraláskor otthon felejtettük a gyerek összes ruháját
Idén Horvátországban nyaraltunk tíz napot, és jött velünk az alig másfél éves kislányunk is. Gondos szülőként már hetekkel az indulás előtt elkezdtem pakolni, hogy biztos minden meglegyen, és pont a gyerekcuccokkal kezdtem. Aztán amikor hatszáz kilométernyi éjszakai autókázás után leértünk, azt vettem észre, hogy pont azt a táskát hagytam otthon, amiben az ő cuccai voltak.
Csak a babakocsi volt meg, egy csereruha és két cserepelus, amit az út miatt a saját kis táskámba raktam. Persze egy másfél évesnek nagyjából mindegy, mit visel, én meg kibírtam, hogy minden nap mostam és hajszárítóval szárítgattam a nedves ruháit, de az már ciki volt, amikor hazatérve anyósom a fényképeket nézegetve rákérdezett, hogy hol vannak azok a szép kis ruhák, amiket direkt a nyaralásra vett az unokájának… (Vera)
Miattunk nem tudott jóllakni
Mikor mi a szoptatás után elkezdtünk cumisüvegezni a babánkkal, eleinte dühösen láttuk, hogy többféle tápot is alig akar megenni, akárhogy próbálkoztunk. Aztán néhány nappal később kiderült, hogy a cumi fogott ki rajtunk, rossz volt a kialakítása, és kicsi volt rajta a lyuk, így szegény poronty evett volna, csak nem tudott a megfelelő tempóban. Aztán megtaláltuk a megfelelő cumit, rendeződött a kajaügy, de persze szégyelltük, hogy szülőként ok nélkül nehezteltünk a gyerekre, aki ráadásul nem tudott jóllakni sem. (Bence)
Néha megzsarolom
Nekem az a legrosszabb, hogy ahhoz, hogy elérjek nála valamit, néha megzsarolom. “Ha nem veszed le azonnal a cipődet, akkor itthon hagylak, és elmegyek nélküled. Itthon maradsz egyedül.” Ez mindig hat, de meg is ijed nagyon. Utána próbálom menteni a helyzetet, és elmondom, hogy persze soha nem hagynám itt, csak akkor mondok ilyet, ha mérges vagyok, de nem gondolom komolyan.
Ennek ellenére sokszor használom ezt a módszert. Mindig megfogadom, hogy nem fogom többet, de ha felmegy a pumpa, sokszor zárok rövidre egy huzavonát ilyenekkel. “Ha nem mész azonnal fürödni, holnap nem jöhetsz kirándulni.” Van, hogy a legrosszabbal motiválom: ha gyorsan elkészülsz, kapsz pez cukrot. Amikor 10 pez cukrot is kap egy nap, na akkor nagyon lelkiismeret-furdalásom van. (Kinga)
Úgy elverem a fenekét, hogy az én kezem is fáj
Amikor elveszítem a fejem és hirtelen felindulásból cselekszem vagy mondok valamit, mindig rossz anyának érzem magam. Később megmagyarázom a gyereknek, hogy nem gondolta a mami komolyan. Például olyanokat mondok, hogy “tiszta hülye vagy fiam, mi van a fejedben, szirupos víz?”, vagy hasonlók. Előfordult, hogy úgy elvertem a fenekét hirtelen felindulásból, hogy az én kezem is fájt. Akkor gyereknevelésből biztos nem kaptam volna ötöst… Általában egyébként úgy büntetek, hogy megtiltok neki valamit. Talán a legrosszabb, amit elkövetünk, hogy sokszor észre sem vesszük a férjemmel, hogy a gyerek ott van, amikor veszekedünk. (Kati)
Nem ér rá játszani velem
Anya dolgozik otthon, számítógépen pötyög, gyerek unatkozik, és anyát kéri, hogy játsszon vele. Anya játszani nem tud, aztán végre eljön az a pillanat, hogy anya szól: játsszuuunk! Erre a gyerek jön, megsimogatja anyát, és azt mondja: “Bocsi, anyu, most nem érek rá, dolgoznom kell.” És leül a számítógép elé. (Zsuzsi)
Hogy kerül a kezébe csokis keksz?
A pelenkázás akkor a legnehezebb, amikor a gyerek hátközépig kakis, viszont semmi kedve egy helyben feküdni, inkább felugrálna, forgolódna és ácsingózna. Ilyenkor nincs mit tenni, villámgyorsan kell kapkodni körülötte a nedves törlővel, közben kirántani alóla a kakis pelenkát, fél kézzel a szemetesbe gyűrni, satöbbi. Ilyenkor előfordul, hogy pár kisebb-nagyobb galacsin a földre esik, amit aztán az ember fertőtlenítőkendővel felszed.
De van, hogy egy szép darab golyóbis mondjuk a pelenkázóasztal alsó polcán landol a föld helyett, de ezt te nem veszed ám észre. Bezzeg a gyerek! Aztán egy óra múlva azon csodálkozol, hogy hogy a fenébe kerül a gyerek kezébe csokis keksz… Ezt persze nem meséltem el senkinek. (Barbi)
További izgalmas cikkeket olvasnál a szülő-gyerek kapcsolatról?
- 19 dolog, amit minden szülő elkövet a babájával
- 15 jel, hogy te egy elsőgyerekes szülő vagy
- Vicces fotók: Ilyen szülőnek lenni őszintén