Jöjjön most az a tíz olyan dolog, ami nekem is sok álmatlan éjszakát okozott, amikor eldöntöttük, hogy külföldre költözünk.
1. A gyerek nem akar jönni. Ha kényszerítem rá, akkor tönkreteszem az életét?
Valljuk be, minden változás ijesztő dolog, még akkor is, ha az oviból kerül suliba a gyerek, vagy országon belül költözködik. Egy gyerek elképzelni sem tudja, mi vár rá, és érthető, ha foggal-körömmel ragaszkodik a régi kis megszokott életéhez. Sajnos itt nekünk, felnőtteknek fel kell nőni a feladathoz, megnyugtatni a gyereket és elmagyarázni, miért is költözünk másik országba. Az előbbi nyilván nehéz, hiszen nyilván mi is szorongunk, amit persze a gyerekek simán levesznek. Szóval kis sírás-búsulás normális, de ha ennél nagyobb az ellenállás, akkor magunkban kell rendet csinálni, mert különben a gyerek helyzetét nehezítjük. Utólag pedig szinte biztos, hogy örülni fog annak a nagy kalandnak, amit az idegen országba költözéssel adunk neki.
2. Hogy fog boldogulni az iskolában nyelvtudás nélkül?
Hát az elején nehezen. De azért nem olyan rémes a helyzet. A mutogatás, a rajzolás sokat segít – és persze az is, ha megtanítunk neki pár fontos kifejezést. (Pl: pisilni kell, rosszul vagyok, fáj a hasam, stb). Mivel nagyon-nagyon sok ember költözik világszerte, egyre több helyen van a tanároknak tapasztalatuk arra nézve, hogyan kell kezelni egy nyelvet nem beszélő tanulót. Sok helyen pedagógiai asszisztens segíti őket, de akár egy lelkes diáktárs is megkönnyítheti a helyzetet. Alapvetően minél kisebb a gyerek, annál könnyebb a dolga. Végül is a hét napjait sokkal könnyebb idegen nyelven megtanulni, mint a kovalens kötést.
3. Ki segít majd neki, ha rosszul lesz, vagy bántják és nem tudja elmondani?
Na, ez tényleg nehéz kérdés. De alapvetően bíznunk kell a gyerekben és az iskolában is. Persze előfordulnak rémes helyzetek: piszkálhatják, csúfolhatják a gyereket, vagy kibeszélhetik a háta mögött, hiszen úgysem érti a többieket. Vannak napok, amikor minden rettenetes, és előfordulhat, hogy sírva jön haza – de azért gondoljunk arra, hogy mindez azokkal is előfordul, akik soha nem költöznek másik városba sem. Akkor sem lehet azonnal elmenekülni – itt is meg kell találni a legjobb megoldást. Nem tagadom: helyt állni egy idegen nyelvű közegben nem kis kihívás. Viszont óriási önbizalmat ad a gyereknek, ha meg tudja oldani a konfliktust, és hosszú távon csökkenti a félelmét az új kihívásokkal szemben.
4. Örökre idegen marad kinn?
Nem. Ez a “soha nem fogadnak be, mindig idegen maradsz” dolog óriási félelem a szülőkben, de nagyon ritka az ilyen zárt közösség. Bár a felnőttek néha még évek múlva is szenvednek a honvágytól, a gyerekek pár év alatt teljesen be tudnak olvadni az adott közösségbe, kultúrába, szokásokba, és zavarba ejtően helyivé válnak.
5. Eltelt már három hónap. Miért nem beszél még az új nyelven?
Ezt a “három hónap alatt megtanulja a gyerek a nyelvet” dolgot sok helyen emlegetik, de azért ez nem szentírás. Tény, hogy körülbelül ennyi idő kell hozzá, hogy megértesse magát, de ez messze van még a tökéletes nyelvtudástól. Ráadásul minden gyerek más. Vannak a nagyon nyitottak, akik két szót is háromféleképp összeraknak, és már az első héten csacsognak a többiekkel – de az is tök normális, ha a gyerek fél évig meg se szólal, mert nem akar “bénázni” a többiek előtt. A szakemberek szerint fél év alatt azért az alapvető kommunikációt meg lehet tanulni, az első év végére pedig a legtöbb gyerek magabiztosan eltársalog az osztálytársaival, és megtanul írni, olvasni az adott nyelven.
6. Meg fogják buktatni a suliban, ha nem tud felelni?
Igen, ez előfordulhat. Mi éltünk olyan országban is, ahol figyelembe vették, hogy a gyerek nem beszéli a nyelvet (Anglia), de Spanyolországban például a második napon dolgozatot írattak a lányommal a szem részeiből, és megbuktatták félévkor környezetismeretből, mert már a kérdéseket sem értette. Annál nagyobb siker volt, hogy év végén ötösre javította fel a bizonyítványába kerülő jegyet. Ezeket a helyzeteket meg kell tanulni a helyén kezelni a gyereknek, és a szülőnek is.
7. Ha nem akarunk végleg kinn maradni, akkor haza kell járnunk osztályozó vizsgát tenni?
Nem. Erre semmiféle jogszabály nem kötelezi a szülőket, és maga a vizsga szerintem
felesleges
stressz a gyereknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni a magyar tananyaggal. Érdemes a gyereket a magyar nyelvű olvasásra bátorítani, és a magyar történelem, irodalom fontosabb részeivel is megismertetni, még azoknak is, akik soha nem tervezik a hazaköltözést. Ezek a dolgok hozzátartoznak a magyar alapműveltséghez, és később a gyereknek lesz ciki, ha fogalma sincsen róla, ki volt Ady, vagy mikor volt a mohácsi vész. Nem mondom, hogy ez könnyű dolog, a tinik már óriási ellenállást tudnak tanúsítani a szerintük “felesleges” dolgok megtanulása miatt, de később hálásak lesznek azért, ha a szülők nem adják fel.
8. Hontalan lesz egész életében?
Nem. Én inkább úgy látom, aki több országban is él, az több kultúrában is otthon érzi majd magát, ami óriási ajándék. De elismerem: ha nem akarjuk, hogy elveszítse a magyar identitását, akkor abba a szülőknek rengeteg munkát kell ölniük, nem megy magától. A magyar nyaralásokon kívül fontos, hogy legyenek magyar könyvei, szeressen és tudjon ezen a nyelven olvasni, nézzen magyar filmeket, legyenek magyar barátai is. Ne feledjük, az az ország, ahol élünk mindig erősebb kulturálisan, könnyen elsikkadnak a magyar szokások, hagyományok, ha nem foglalkozunk vele.
9. Van visszaút a magyar iskolába?
Persze, hogy van, bár tény, hogy nem minden magyar suliban örülnek annak, ha bekopogtat azzal a család, hogy hoznának egy okos, több nyelven beszélő tanulót. Ilyenkor előfordulhat, hogy osztályzóvizsgára akarják küldeni a gyereket, vagy vissza akarják tenni 1-2 évvel. De ehhez nem minden iskolában ragaszkodnak, és szerintem ha megteheti az ember, érdemes körbenézni és azt választani, ahol nincs nagy tanári ellenállás. Az én tapasztalataim szerint általános iskolába simán visszailleszkedik a gyerek különösebb gond nélkül, hiszen írni, olvasni, számolni abban a másik országban is megtanult már, és ez a készség simán átvihető egy másik nyelvre.
10. Ha haza kell költöznünk, el fogja felejteni a nyelvet?
Ha nem használ az ember egy nyelvet, akkor valóban el lehet felejteni, még akkor is, ha nagyon magas színvonalon beszélte. Sajnos ez a gyerekekre duplán igaz – óvodás gyerekek például simán képesek erre a mutatványra. De azért nem kell feltétlen így történnie: a mai korban anyanyelvi filmet, netes oldalt, bloggert, videót találni még egzotikus nyelveken sem nagy kihívás. Persze az a legjobb, ha találunk olyan közösséget, ahol anyanyelvi gyerekek-felnőttek vannak. Budapest például igazi multikulturális város, ahol nagyon sok külföldi él, és rengeteg helyen lehet találni anyanyelviekből toborzott színjátszókört, cserkészcsapatot, hétvégi iskolát, amihez a jól beszélő gyerekek nyugodtan csatlakozhatnak. Vidéken persze nehezebb a helyzet, de a net akkor is segít: anyanyelvi online tanárt bármilyen tárgyból találhatunk a világ másik feléről is, nem túl drágán.
Olvass még külföldön élő magyarokról az NLCafén:
- Magyarok külföldön: “Itt rád szólnak, ha az utcán mellé dobod a szemetet”
- “A férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akkor elbőgtem magam“
- “Nincs honvágyam Magyarország után” – 3 gyerekkel Ausztráliában
- Szakemberhiány van hazánkban az elvándorlás miatt