A szalon vendégei egy szépségkuponnal érkeznek, előtte azonban időpontot kell egyeztetni Rózsa Magdolnával. A kupont a családsegítőben adják, ahol Magdi szociális munkásként dolgozik, de mivel több szépségápolási végzettsége is van, ezért ő a Tükörkép Műhely angyala is. A mindig mosolygó és talpraesett fiatal nő nemcsak ápoltságot, hanem jó tanácsot is ad, hosszan beszélget a vendégeivel, mert, mint mondja, a lelki segítség is legalább olyan fontos.
“A legtöbb vendégem éppen egy olyan élethelyzetben van, amikor minden fillért be kell osztania, és ezért ilyen luxusra nem telik neki. Sokan a fűtésszámlájukat is alig tudják kifizetni, rezsitartozásaik halmozódtak fel, ételre sem jut elég pénz. Nagyon sokan elvesztették a munkájukat, vagy éppen egy válás miatt kerültek rossz helyzetbe, nekik próbálunk segíteni. Állásinterjú előtt például kifejezetten sokan örülnek, ha egy szép frizurát kapnak, és így önbizalommal telten, csinosan mehetnek a megmérettetésre. Mindig beszélgetünk is egy jót, ha kérnek, akkor igyekszem tanácsokat is adni. Örülök, mert a vendégek általában jókedvűen, mosolyogva mennek el, és jól érzik magukat a bőrükben, én pedig úgy érzem, hogy segíthettem” – meséli Magdi.
A szociális szépségszalon a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központ Erzsébet királyné úti telephelyén nyílt. A Tükörkép Műhely célcsoportja főleg az aktív munkavállalói korosztály, de az idős emberek is kérhetnek segítséget, őket, ha kell, otthonukban is felkeresi a szociális munkás. Magdi szívesen látja azokat a kamaszokat is, akiknek gondot jelent egy hajvágás kifizetése. A szalon létrehozását Szabó Rebeka, a kerület szociális ügyekért felelős alpolgármestere javasolta tavaly a zuglói képviselő-testületnek, a testület pedig megszavazta a kezdeményezését. Magdi éppen kapóra jött, ő ugyanis az egyetemi gyakorlatát töltötte a Zuglói Családsegítőben, és már régóta csinált ilyesmit önkéntesként.
“17 éve vagyok kozmetikus, 10 éve pedig fodrász. Két gyerekem van, akiket egyedül nevelek, és én magam is kerültem már az életem során kilátástalannak tűnő helyzetbe. Ezeket a tapasztalatokat a munkám, a tanácsadások során jól tudom kamatoztatni, értően tudok beszélgetni a vendégekkel. Régebben Brüsszelben éltem, és kozmetikusként dolgoztam. Amikor hazaköltöztünk, akkor természetes volt számomra, hogy megpróbálok segíteni az embereken, jártam anyaotthonokba, szállókra, gyermekotthonokba önkéntesként hajat vágni. Később beiratkoztam az egyetemre, hogy szociális munkásként még többet is tehessek.
Aztán a kisfiam egyik napról a másikra megbetegedett, és kiderült, hogy leukémiás. Egy évig voltunk kórházban, főleg a Tűzoltó utcai gyermekklinikán, ahol mindvégig gyakoroltam a mesterségem: hajat vágtam, segítettem, ahogy tudtam. Tartottunk csoportos beszélgetéseket, támogattuk egymást. Erre az időre felfüggesztettem a tanulmányaimat, mert a kisfiam és a leukémia elleni küzdelem teljesen elfoglalta minden időmet. Az ekkor kétéves kislányomra addig az anyukám vigyázott, próbáltunk talpon maradni.
Berci, a fiam nem reagált a kemoterápiára, ezért csontvelődonort kerestek neki, és 2014 elején megtörtént a transzplantáció. Gyakorlatilag 2014 nyara óta Berci tünetmentes, és nagyon bízunk benne, hogy így is marad, és teljesen meggyógyul. Én befejeztem a tanulmányaimat, és azt csinálom, amit szeretek: megpróbálok segíteni másoknak. Amikor a menekülthullám miatt rengeteg ember zsúfolódott össze a Keletiben, akkor vittem a székeimet meg az ollómat, és ott vágtam hajat. Örültek, mert angolul tudtam velük beszélgetni, és talán a hajvágáson túl mást is adhattam nekik: jó szót, törődést és odafigyelést.
Úgy látom, hogy ez hiányzik talán a legjobban az embereknek. Mivel pénzt nem tudok adni, ezért így próbáltam meg segíteni, és azóta is folyamatosan gyűjtök adományokat, mert sok embernek nagy szüksége van ezekre. A Tűzoltó utcai klinikán azóta is önkénteskedem, csoportfoglalkozást tartok daganatos beteg gyerekek szüleinek. A munkám során azt látom, hogy nagyon gyorsan perifériára kerülhetnek az emberek, elég egy nagyobb összegű hitel, egy nem várt hosszú és súlyos betegség, vagy a munkanélküliség” – meséli Magdi.
A kis szalonban egyébként szépen bezacskózva állnak a ruhák, játékok, amiket Magdi összegyűjtött és szétoszt majd a rászorulók között. Az egyik helyiségben járóka áll azoknak a kisgyerekeknek, akiket az édesanyjuk nem tud kire bízni, amíg szépül. A nagyobbakat kisasztal és kisszékek várják, hogy tudjanak rajzolni, egyszóval Magdi mindenre gondolt. A bejáratnál lévő szendvicssütő sem véletlenül került oda, aki ebédtájt érkezik, annak egy szendviccsel és kávéval kedveskedik.
A mai vendég egy háromgyerekes anyuka, aki éppen válófélben van, és munkát keres. Marian Boszniában született, aztán Kanadában élt, jelenleg kanadai állampolgár, aki 6 éve jött Magyarországra a gyerekekkel és a férjével. Nincs munkahelye, de nagyon szeretne gyorsan találni egy állást, mert a gyerekeit egyedül neveli. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, mert a férjének van csak munkája, és nem akarja elveszíteni a gyerekeit. Marian angolul tökéletesen beszél, és szorgalmasan tanul magyarul, hogy sikeres legyen az álláskeresésben.
“Kanadában egy szoftverfejlesztő cégnél dolgoztam, informatikai területen, de ez már régen volt, kiestem a gyakorlatból. 45 évesen nem egyszerű munkát találni, de nem adom fel, mert muszáj. Mivel 5-6 éve, mióta Magyarországon élünk, egyáltalán nem dolgoztam, így még nehezebb. Mielőtt Kanadába mentünk, európai uniós projekteken dolgoztam Szarajevóban. Nagy nemzetközi cégekhez adtam be az önéletrajzomat, de nem nagyon érkeznek válaszok. A gyerekeim 12, 10 és 6 évesek, mindhárom fiú, itt lakunk Zuglóban. A családsegítőbe azért mentem, hogy pszichológust keressek a gyerekeknek és magamnak is, mert a válásunk – finoman szólva – nem zökkenőmentes” – meséli Marian.
Magdi a haját igazítja meg Mariannak, kicsit vág belőle, és a szemöldökét is csinosítja. Csak annyira, amennyire a vendég kéri. Ha valamire nem jut idő, akkor egy másik alkalmat is megbeszélnek, és esetleg újra jön a vendég. Magdi azt mondja, hogy mindig egy kicsit készül, mielőtt először találkozik a vendégével, utánakérdez a munkahelyén, hogy milyen helyzetben van, és gondolkozik rajta, milyen tanácsot adjon neki a szalonban. Itt ugyanis kötetlenebb, fesztelenebb a helyzet, mert azonnal testi kontaktusba kerülnek.
Gyorsabban kitárulkozik, gyorsabban elmondja itt a problémáit egy vendég, mint a családsegítőben, ahol több alkalom is kell ahhoz, hogy kiépüljön a bizalom. Így van ez minden fodrászüzletben: a nők bemennek és elmesélik a problémáikat a fodrásznőnek, beszélgetnek, miközben szépülnek. És itt sincs ez másként. Magdihoz egyébként férfiak is jöhetnek hajvágásra, kezelésre, de eddig erre még nem volt példa. Azaz mégis: már levágta egy négyéves kisfiú haját, és egy férfi is megszépült, amikor a várandós feleségét elkísérte, sőt még egy új inget is kapott Magditól.
Rózsa Magdolna nem az a típus, aki egy percig is unatkozna. Miközben serényen jár a keze, addig azt is elmeséli, hogy rengeteg fodrász és kozmetikus ismerőse jelezte már, hogy szívesen vállalnának hasonló feladatot önkéntes alapon. Ennek Magdi nagyon örül, és nevetve azt mondja: érik egy újabb csoport, ugyanis fel akarja készíteni őket arra, hogy mit és hogyan érdemes mondani vagy kérdezni a nehéz helyzetben lévő vendégektől. Ja, és annak is örülne, ha a kerületekben sorra nyílnának a hasonló műhelyek, mert nagy szükség lenne erre mindenütt…