“Ikszipszilonra újra rátalált a szerelem!” – ühüm, kortyolok bele a dupla eszpresszómba szombat reggel, ha jól számolom, tíz év alatt hatodszor. Dünnyögök még egy kicsit, aztán tovább lapozok. A következő héten szombat reggel megint azt olvasom, hogy egy másik Ikszipszilon – aki szintén a hazai celebtársadalom állócsillaga – új szerelmet talált, most kettő gyerek és egy sokadik feleség ment a levesbe. Kattintok még egyet, hát nézd a cirkuszt, ott meg kihűlt a szerelem. A kétéves párkapcsolatot felőrölte az idő. Ejha, gondoltam magamban, ez gyors volt, ennyi idő alatt egy nagyobb lábos töltött káposzta se hűl ki, gondolom epésen, és elhúzom a függönyt.
Nézem a cinkéket a diófára akasztott madáretető körül és azon gondolkozom, mikor lett kiváltság, hogyan vált emberi mértékké az, kire hányszor talál rá a szerelem?
Nyugi, én is sokáig bedőltem. De jó neki, sóhajtottam fel, mikor azt harsogták a betűk, hogy Ikszipszilonra rátalált a szerelem. Hát igen, ki ne ismerné az érzést, mikor pillangók repdesnek a gyomrunkban, a torkunkban dobog a szívünk, repülünk–szállunk, csak RÁ tudunk gondolni, a Nap is csak kettőnkre szórja az összes sugarát, könnyűek vagyunk, ragyogunk, és süt rólunk, hogy egy másik világban járunk. Jó dolog, ugye? Ki ne akarná ezt mindennap?
Elizabeth Taylor és 1. férje, Conrad Hilton
Én is voltam olyan szerelmes, hogy a fal adta a másikat. És a mai napig szerelembe tudnék esni három naponként. Nem csak férfiakba. Nem csak nőkbe. Most például egy egészen különleges színű sapkába vagyok.
Elizabeth Taylor és 2. férje, Michael Wilding
Hogy a szerelem kémia vagy erős érzelmi állapot, esetleg az élet célja és értelme, vagy átkozott gyötrelem, ezt nem az én tisztem eldönteni, vannak erre szakemberek, azt viszont tudom, hogy a szerelem nem megküzdési stratégia, és nem konfliktuskezelési módszer. A szerelem nem ürügy, nem mentség, és nem érv. A szerelem van, aztán elmúlik. Átalakul szeretetté, szokás ezt így is megfogalmazni.
Társadalmilag támogatott, elvárt és az együttélés szabályai által optimálisnak tartott esetben a lángoló szerelemből párkapcsolat, majd házasság lesz. És ha ez így történik, akkor szépen egymás után sorjáznak a szürke hétköznapok. Nettó négykilós rózsacsokor és napi 22 órán át tartó telefonbeszélgetések, “most éppen rád gondolok” üzenetek helyett olyan dolgokkal, hogy a másik horkol, nyitott ajtónál vécézik, nem viszi le a szemetet, és a kedvenc reggelije a mindenféle büdös halkonzerv. És kevésbé vicces dolgokkal, amik próbára teszik nemcsak a kapcsolatot, de mindkét ember érzelmeit és idegeit. A köznyelv ezt hívja összecsiszolódásnak.
Elizabeth Taylor és 3. férje, Mike Todd
Sajnos vagy nem, a 21. század alkimistái szerint a szerelem másfél-két év alatt kiürül a szervezetből, ezt Zorán azért sokkal szemben énekelte meg, de a lényeg az, hogy a szerelem elmúlik.
Sajnos ez a legtöbbször egybeesik az úgynevezett összecsiszolódás időszakával. A következő tébolyult időszak az első gyerek megszületése után lesz majd, de én szerelempárti és népszerűséghajhász vagyok, úgyhogy ezt a témát meghagyom másnak, utálják őt.
Szóval, a turbékoló gerlepárból család lesz, és elkezdik élni az életüket, lesz ajtócsapkodás meg ordítozás, hogy “nem hiszem el, Béla, másfél éve mondom, hogy javítsd meg azt a kurva kilincset, de mintha a falnak beszélnék, ha tudnád, mennyire elegem van ezekből” és vita, hogy ki nézi nagyobb hülyének a másikat, veszekedés a pénz, a félredugás vagy bármi más miatt. Ez van, ezt nevezik együttélésnek. Aztán ki boldog, ki nem, ki közösen tolja a szekeret, ki az első döccenésnél leugrik róla, van, aki a lovak közé dobja az istrángot, és van, aki fel sem száll a szekérre. És ez így megy, az idők végezetéig.
Elizabeth Taylor és 4. férje, Eddie Fisher
Éppen ezért tartom kedélyállapotomtól függően nevetségesnek, dühítőnek vagy éppen szánalmasnak azt, ha valaki kétévente kiáll azzal, hogy most aztán rátalált a szerelem. De most aztán úgy, hogy csak na. Két évvel ezelőtt az őszinte szerelem talált rá, ez a mostani a végzetes szerelem, 2018-ban majd a lángoló fog, aztán meg a karmikus, sorsszerű.
Lehetnék szigorú és kegyetlen, mint a kommentelők, és megkérdezhetném, kit érdekel mindez, de én mást kérdezek. Azt, hogy miért nekem kell úgy éreznem magam, mint aki kimarad valamiből, és az élete tartalmatlan csak azért, mert én nem vagyok kétévente szerelmes? Aki menetrendszerűen hatévente az, az is vegye nyugodtan magára.
Elizabeth Taylor és 5. és 6. férje, Richard Burton
Az nem normális állapot, ha valaki kétévente párt cserél. Az annak a bizonyítéka, hogy éretlen személyiség, aki nem tud párt választani, méghozzá azért, mert nem felnőtt, nincs tisztában saját magával, és fogalma sincs, hogy mire vagy kire lenne szükség. És mégis én érzem kínosnak a kitárulkozást, meg a puszilkodós fényképezkedést, és nem az, aki végigturnézza az új szerelmével a magazinokat.
Amikor nem kínosnak érzem, akkor dühít, mert én tisztában vagyok azzal, hogy az élet keddekből, csütörtökökből, hosszú hétvégékből meg a mókuskereket megállító ünnepekből áll. A Bélával és az életem más szereplőivel, és nem őket váltogatom úgy, mint az alsógatyát, ha úgy tűnik, hogy a varázs egy kissé megkopott. Akkor varázsolok újra, a Bélával együtt. És nem a Gézához rohanok egy másik varázslatért. És dühít ez azért, mert nem gondolom azt, hogy ez a viselkedés követendő lenne, és dühít azért, mert úgy érzem, hülyének néznek, és el akarnak adni nekem valamit trendinek, ami egyáltalán az.
Elizabeth Taylor és 7. férje, John Warner
A maivilágba, ahol – sokszor a saját bőrünkön – megtanultuk, hogy nincs pótolhatatlan ember, ahol megtapasztaltuk, hogy minden le- és felcserélhető, a maivilágba, ahol a telefonokat évente, más kütyüket háromévente cseréljük le egy színesebbre, okosabbra, szagosabbra, csillogósabbra, ahol az új szezon ugyanabból újabbat jelent, ami nem feltétlenül jobb is, legalább egymásra próbáljunk vigyázni, egymást próbáljuk őrizni, és ne tegyünk úgy, mintha egy másik ember eldobható lenne, mint a papír zsebkendő.
Elizabeth Taylor és 8. férje, Larry Fortensky
És legyen celeb, színész, híres ember, kihaénnem vagy bárki más, aki az eszével, a tudásával, a hivatásával, a szakmaiságával, a teljesítményével nem tud a címlapokra kerülni, legalább legyen benne annyi tartás és önmaga iránt érzett tisztelet, hogy nem az új pasijával vagy csajával kerül újra a középpontba, ha már barátai nincsenek, akik szólnak neki, hogy ez durván ciki.