A St. Andrews-i Egyetem tanulmánya szerint olyan párt választunk, aki sok külső és belső tulajdonságában hasonlít a szüleinkhez. Mindig lenyűgöző, amikor a tudomány alátámasztja a generációk óta hallható pletykát. De a nagy kérdés persze az, hogy miért teszünk így? Még fontosabb pedig, hogy mindez milyen hatással van a párkapcsolatra?
Egy csapat pszichológus elmagyarázta, hogy mi húzódik meg agyunk hátsó részében, amiért a szüleinkhez hasonló emberrel házasodunk össze, és hogyan tudjuk a negatív hatásokat kiiktatni a kapcsolatból.
Először értsd meg a miértet
Ne aggódj, nem azt jelenti ez a jelenség, hogy tudat alatt a saját szüleid iránt éreznél szexuális vonzalmat. Inkább csak a gyerekként beléd égett mintáról van szó. Miközben felnövünk, a körülöttünk lévő világot átalakítjuk egy sablonná, amihez tarthatjuk magunkat. Például: látjuk, hogy a szüleink hogyan kezeltek bizonyos helyzeteket és problémákat, úgyhogy ezeket a megoldási módokat beépítjük a saját eszköztárunkba.
Ugyanez zajlik a párkapcsolatok terén is. Láttad gyerekként, hogy milyen a szüleid párkapcsolata, az agyad pedig ezt mintává alakította, hogy akkor így néz ki egy párkapcsolat, ahogy az övék. Ezért, amikor párt keresel, jó eséllyel olyan emberhez fogsz vonzódni, aki szépen beleillik ebbe a mintába, azaz bizonyos vonásokban hasonlít a szüleidre.
Hogyan ismerhetjük fel, amikor ez történik, és mit jelent ez a párkapcsolatra nézve? Ez az alaphelyzet jó táptalaj arra, hogy önkéntelenül is szülői minőségbe helyezd a párodat. Lehet, hogy a házimunkákban olyan, mint anyukád, vagy ahogy játszik a gyerekekkel, kiköpött apukád. Ettől még nagyon szereted a párodat, csak lehet, hogy elveszted a szexuális vonzalmat iránta, mert az agyad helytelennek érzi, hogy szexuális vágyat ébresszen benned valamelyik szülőd.
Mit lehet tenni ellene?
A jó hír az, hogy csak azért, mert felfedezted a házastársadban a szüleid néhány vonását, még nincs vége a házasságnak. A szakértők szerint nem is olyan nehéz megoldani ezt a kis problémát, egyszerűen csak ki kell tisztítanod a fejed és tudatosan megfigyelni a párodat, hogy milyen ő valójában.
Az egyik pszichológus, John Gray mesélte el, hogy ő például úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy gyakrabban felhívja az anyját, meghallgatja, és elmondja, mi van vele. Időnként anya persze javaslatokat tesz, hogy a fiának hogyan kellene élnie, ami számára annyira idegesítő, hogy amikor leteszik a telefont, már nem látja az anyját a feleségében, csak egy társat, akire hálásan gondol, amiért nem akarja megszabni neki, mit kellene csinálnia.
Ha pedig olyan a kapcsolatod a szüleiddel, amire a mérgező a legjobb jelző, vagy ha már nem tudsz beszélgetni velük, akkor ajánlanak más megoldást is a pszichológusok: távolodj el. Nem a párodtól kell eltávolodni, hanem az olyan helyzetektől, amikben a szüleidre emlékeztet a viselkedése. Például menjetek el egy hétvégére valahova, távol a házimunkától, gyerekektől, számláktól, és csak emberként figyeljetek egymásra. Ha ezt rendszeresen megteszitek, újra egymásba szerethettek, a szülők árnyai nélkül.