A kommentek között akadtak indulatoktól sem mentes válaszok, személyeskedő vélemények, ezeket nem szívesen idéznénk. Sokszor olyanok is hozzászólnak, akik el sem olvassák magát a cikket, éppen ezért teljesen félreértelmezik. De egészében véve – úgy tűnik – a téma igencsak érdekelt titeket, és a nők nagy része köszönte szépen, de tényleg nem kért ezekből a férfiakból.
Ha nem mamlasz, akkor oké
“Én csak azt nem tudom, hogy az ilyen pasik például az ismerkedés időszakában hová viszik a nőt, ha intim helyzetben akarnak lenni? Ebből a szempontból pont olyan, mintha nős lenne a pasi: oda nem mehetnek (legalábbis nem sok nő vágyna ilyen társaságra). A többi dolgot már ne is említsük, hiszen ahogyan a pasik sem akarnak egy anyóst a nővel együtt megkapni örökre, úgy a nők sem. Lakhat együtt anyukával ilyen vagy olyan okból, de legyen tervben, hogyha van kiért, akkor elköltözik. És legyen önálló, talpraesett, nem pedig mamlasz, akinek az életét eddig anyuka intézte.”
Amikor a mama irányít
“A cikkben mintha egy ikerházról lenne szó, ahol mindenki éli a maga életét. Miért is baj ez? Amíg él és egészséges a mama, miért ne főzzön a fiának is? Az már más kérdés, ha a pasinak soha nem volt barátnője. Az már nem normális. Viszont ha van barátnő, a mama »kapcsolja le magát« a fia életéről, mert soha nem lesz szabad a gyereke, amíg ő él. A mama halála után pedig egy bizonytalan, magát szerencsétlennek érző ember lesz a fiából, főleg, ha minden lehetőséget elszalasztott a mama irányítása miatt.”
Volt részem benne
“Ha egy pasi az anyjával él, akár anyagi megfontolásból, akár kényelemből, többnyire azt jelenti, hogy a mama főz, mos, takarít rá, és fizeti a lakásrezsit a fia helyett. Nem azt, hogy a fia ápolja és orvoshoz viszi, mert azt megtehetné úgyis, hogy nem él vele együtt. Én egyszer jártam egy ilyen pasival, aki az anyjával élt együtt. Amikor a kedves anyuka elment három napra kirándulni, a fia áthívott azért, mert állt a mosatlan, és mosogassak már el… na akkor döbbentem rá, hogy ennek az embernek nem barátnő kell, hanem egy nő, aki anyja helyett az anyja, és gondoskodik róla. Ha gyerek kell nekem, akkor szülök egyet, és nem másét gondozom.”
El kell hagyni a mamahotelt
“A nők (és az anyák) általában nagyon értenek az érzelmi zsaroláshoz. Ilyen zsarolásokon keresztül próbálják a másik felet kézben tartani: vagyis mágnesként magához vonzani vagy eltaszítani… épp ahogy akarja. Egy férfi szerintem – többek közt – akkor tud férfi lenni, ha nem enged ezeknek a zsarolásoknak… vagy épp csak annyit, amennyi számára még nem okoz kellemetlenséget. Ehhez kell egy érzelmi érettség, ami ezekből a férfiakból hiányzik.
Azok, akik ennél többet engednek, egyszerűen nem készültek fel semmilyen szempontból az önálló életre. Szerintem nem ciki, ha ebből a helyzetből egy nő kimentene (magának) egy férfit. Abban a helyzetben viszont egy nőnek el kell döntenie, hogy segít, megszenved érte, vagy sem. Mindenki szeretne kész partnert maga mellé. És amikor valaki rájön, hogy a választott partnere még félig sem kész, akkor bepánikol, és igyekszik nyomni egy rükvercet… csakhogy ezzel mindketten veszítenek. Ha nincs a másik féllel szemben türelem, akkor nem fog működni.
Fontos lenne, hogyha egy nő megtalál magának egy mamahotelben lakó férfit, aki hajlandó arra, hogy feladja az addigi kényelmes életét, akkor annak ne az legyen az eredménye, hogy egy másik mamahotelben kössön ki, hanem ki kell kényszeríteni az önállótlan férfiból azt, hogy döntéseket hozzon. Ehhez azért kell egy kis idő és türelem, de soha ne akarja senki helyette megoldani a problémákat… és egyébként ez nem csak a férfiakra vonatkozik.”
Fel kell nőni, nincs mese
“Én egy bizonyos kor után nem szeretnék arra rájönni, hogy a választott partnerem »még félig sem kész«. Nem szeretném én »kényszeríteni«, hogy döntéseket hozzon. Az embernek – akármilyen nemű – bizonyos kor után saját akaratból kell igényelnie, hogy felnőjön. Ne kelljen már átvenni a mama helyét; egy partnerkapcsolat más, mint egy anya-gyerek kapcsolat.
Én nem akarok felnevelni egy nagyra nőtt csecsemőt, az nem az én dolgom lenne.
Bizonyos kor után kell lennie problémamegoldó képességnek, de nem azért, mert a párom kényszerít, hanem úgy saját igényből.”