Mindannyian fellélegeztünk, mikor magunk mögött hagytuk a gimis éveket. Mindegy, hogy a “menők” vagy az állandóan gúnyolás tárgyává tett “bénák” csoportjába tartoztunk, jobb érzés elfelejteni ezt az egész terhelt időszakot.
De úgy tűnik, a gimi emléke a mai napig kísért minket, ugyanis állítólag még sokáig hatással lehet ránk a gimnáziumi népszerűségünk. Mitch Prinstein a népszerűség hatásáról írott könyvében (POPULAR: The Power of Likeability in a Status-Obsessed World) azt állítja, hogy az érzékeny kamaszévek során a népszerűségünk és az ebből fakadó státuszunk sokkal erősebben bevésődik, mint gondolnánk. A gimnázium alatt kifejlesztett szociális interakciós minták hamar automatizmusokká válhatnak, amelyek egész életünkké elkísérhetnek – például, hogy indokolatlanul is bocsánatot kérünk, ha valaki belénk ütközik, vagy megmondjuk neki, hogy nézzen már az orra elé.
Persze egyelőre ez az egész csak teória, és nem jelenti azt, hogy egész életünkre a gimis pozíciónkra vagyunk kárhoztatva!