A válás nem sétagalopp, de néha ez az egyetlen lehetőség

Ha egy pár eljön hozzám párterápiára, akkor ez mindkét fél részéről szándéknyilatkozat. Azt jelenti, hogy bármi gondjuk is van, mindketten szeretnék rendbe hozni. Bíznak egymásban és magukban, abban, hogy az ellaposodott, netán szex nélküli, vagy éppen a veszekedésekkel teli párkapcsolatuk képes megváltozni. De azt mindenképpen szeretnék megtudni, hogy képesek-e együtt, közösen a jelenlegi állapot megváltoztatására.

Adnak egy esélyt a párkapcsolatuknak.

A párkapcsolati krízis egy tünet. Ez lehet egy megcsalás vagy elhidegülés, netán a magány megjelenése a párkapcsolatban, vagy akár a szexuális együttlétek elmaradása. A tünetek sokfélék, az viszont közös bennük, hogy mind felhívja arra a figyelmet, hogy muszáj változtatni. Ez lehetőség nyújt a párnak a fejlődésre. Azért szükséges a fejlődés, mert a párkapcsolati rendszer ilyen formában már nem képes tovább működni.

Ilyenkor két megoldás van, vagy együtt maradnak, és képesek önmagukról is és a másikról is tanulni azért, hogy a későbbiekben jobb minőségben élhessék közösen az életüket, vagy ha erre már a pár két tagja nem lát lehetőséget, akkor megoldásként marad a válás.

Jutka vagyok, 42 éves. Zolival volt egy mélypont a párkapcsolatunkban. Szokványos történet, Zoli összejött egy kolléganőjével. Bár már az utóbbi időben éreztem, hogy valami baj van, Zoli rosszkedvű és ingerült volt, mindig akadt más dolga, és sokszor gondoltam arra, hogy nem őszinte. A szexuális életünk romokban hevert. Én duzzogtam, és állandóan veszekedtem, ő meg kifogásokat keresett, hogy ne kelljen szeretkezni. A nyílt kérdésemre bevallotta, hogy szeretője van. Csakhogy van két fiunk, Áron 12 éves és Ábel 8 éves. Ez a szeretői kapcsolat arra nagyon jó volt, hogy felrázott minket, és elkezdtünk beszélgetni. Annyit és úgy, ahogyan még sohasem. Őszintén, egymásra figyelve, tele érzésekkel. Ekkor hallottam először Zoli sérelmeiről, amiket soha nem mondott ki. Becsapva éreztem magam, mert nem volt lehetőségem a változtatásra, hiszen Zoli nem segített nekem a visszajelzéseivel.

Hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések során felmerült a válás is. Bizalmatlanná váltam, nem tudtam elképzelni, hogyan higgyek neki ezek után. De ha arra gondoltam, hogy mi külön éljünk, akkor ezt nem tudtam elképzelni. Úgy éreztem, amit közösen rontottunk el, azt közösen meg kell próbálnunk megjavítani. Ezért jöttünk párterápiára.

A párterápia egy lehetőség arra, hogy jobban rálássunk a kapcsolatunkra, a kapcsolatunkban és a bennünk zajló folyamatokra. Ha netán mégsem sikerül a krízisből úgy kijönnünk, hogy egy jobb minőségű párkapcsolatban folytassuk a közös életet, akkor a válás már mint egy evidens megoldási lehetőség jelenik meg.

Ha egy kapcsolatban az egyik fél azt érzi, hogy válni szeretne, akkor ajánlott, hogy mélyen vizsgálja meg az érzéseit. Ha dühös, felindult állapotban van, akkor nem célszerű döntést hoznia, mert a megélt érzelmek miatt nem tud objektív maradni. Meg kell várni, míg lecsendesednek az érzelmek, és ha még akkor is azt érzi, hogy a válás az egyetlen megoldás, akkor érdemes kimondania.

A családi és baráti tanácsok sem sokat segítenek ebben a helyzetben. Ha egy pár bizonytalan a „hogyan tovább?” megítélésében, akkor egy külső szakember segítsége meghozhatja a megfelelő döntést.  A válás csakis akkor lehet jó a döntés, ha nem a düh, sértettség vezérli, hanem közös megfontolás. Akkor megalapozott, ha a két ember kapcsolata jobb lesz a válás után.

A válás lehetne megoldás, de ott vannak a gyerekek…

Ha egy szülőpár úgy dönt, hogy a gyerekek kedvéért maradnak együtt, akkor a felelősséget átruházzák a gyerekekre. A gyerek érzi ezt, és számára nagyon nehézzé válik a szülők boldogtalan párkapcsolata. A gyerekek számára nehezebb benne maradni egy olyan családban, ahol senki sem boldog, és állandó veszekedések tarkítják a hétköznapokat, mint egy olyanban ahol a szülők elválnak, és külön, de boldogan élnek. A szülők nem is sejtik, hogy mekkora terhet ró a boldogtalanságuk a gyerekükre. A rendszeres cirkuszok nagyobb lelki terhet jelentenek a gyerekeknek, mint maga a válás.

Ha két ember végképp nem tud együtt élni, akkor a család minden tagja számára jobb megoldás a válás, mint együtt szenvedni egy életen át. Ha egy pár mégsem válik el, akkor még azt is megtanítja a gyerekeknek, hogy bármilyen rossz egy kapcsolat, a válás nem lehet opció. Muszáj boldogtalanul szenvedni egy életen át.

Tibor vagyok, 34 éves mérnök. Anyámék a mai napig együtt élnek, immáron 40 éves házasságban. Apám alkoholista, amióta az eszemet tudom minden este részegre issza magát, anyám meg boldogtalanul él mellette. Borzasztó érzés, hogy miattam nem váltak el. Mindketten boldog emberek lehettek volna más oldalán, de nem mertek elválni miattam. Úgy érzem, olyan súlyt pakoltak rám, amit soha nem tudok nekik megbocsátani. Ráadásul minden párkapcsolatban megjelenik a félelem, hogy mi lesz, ha rosszul döntök. Én is így fogom leélni az életemet, mint az anyámék?

Mikor van esélye annak, hogy a kapcsolat rendbe hozható?

A kapcsolat elején a párkapcsolat még szimbiotikus. Ekkor a két ember tobzódik egymásban, keresik a hasonlóságokat, boldogsággal tölti el őket a másik felfedezésének öröme. Ebben a szakaszban érzelmi tartalékokat gyűjtenek, létrehozzák a saját kis kincsesládájukat, megtöltik szép élményekkel és érzésekkel, amiből majd később, a viszontagságos időkben táplálkozni tudnak. Azt szoktam mondani, hogy a szimbiózis az az időszak, amikor két ember felül a szivárvány tetejére, és lógatják a lábukat. Nézik az embereket, és nem értik, a többiek miért nem ilyen boldogok, hiszen számukra ekkor nagyon egyszerű felhőtlenül boldognak lenni. Ekkor alakul ki a kötődés a két ember között.

Ha egy párkapcsolatban vannak érzelmi tartalékok, szép emlékek, közös élmények, netán volt néhány szép év a kapcsolatban, akkor minden esély megvan arra, hogy a két ember tudatosan, odafigyelve, egymásról és magukról tanulva kimásszon a krízisből, akár külső segítséggel.

Amikor valóban érdemes a váláson elgondolkozni

Alábbiakban felsorolok néhány olyan okot, amikor valóban azt lehet mondani, hogy a válás az egyetlen jó megoldás.

1. Ha bántalmazó kapcsolatban élsz

Ha a párod kihasznál anyagilag, verbálisan, fizikailag vagy szexuálisan bántalmaz, netán érzelmileg zsarol rendszeresen, akkor az egyetlen megoldás a menekülés, majd a válás lehet.
Sok esetben úgy élnek a bántalmazó kapcsolatban emberek, hogy nem is fogalmazzák meg önmaguknak. Sajnos könnyen benne ragadhatnak, hiszen ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikája lerombolja az áldozat önértékelését. A bántalmazott úgy érzi, senki sem fogja őt szeretni, és nem mer kilépni. A saját magáról alkotott kép fals, így elhiszi, hogy ő a rossz a párkapcsolatban. A bántalmazó kapcsolatokban is vannak jó időszakok, ezek a „mézeshetek”, amikor a bántalmazó – ajándékokkal, kedvességgel, dicséretekkel – elhiteti az áldozatával, hogy minden megváltozik. Aztán ismét jön a bántás, ami előbb-utóbb tettlegességig fajul.

Ezekben a bántalmazó kapcsolatokban nincs mód arra, hogy a két fél rendbe hozza a kapcsolatot. Az egyedüli megoldás a kilépés lehet, amihez kívülről jövő – baráti vagy szülői – segítség is szükséges. A bántalmazottnak szüksége van segítségre, egyéni terápiára azért, hogy az önbecsülése visszatérjen.

2. Már az elején sem működik a kapcsolat

Vannak párok, akik annak ellenére összeházasodnak, hogy az intimitást, és a harmóniát létre tudnák hozni a kapcsolatban. Később kipukkad a lufi, felismerik, hogy nem működik az ő kettősük. Ilyenkor nem szégyen a válás, hiszen a kisebbik rossz, ha új életet kezdenek új partnerrel, mint hogy végigszenvedjék az életet egy áldatlan kapcsolatban.

3. Ellenérzések, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, áthidalni meg pláne nem

Bizony vannak emberek, akik összeházasodnak, és családot alapítanak úgy, hogy nem szeretik egymás illatát, vagy éppen értéktelennek tartják a másikat. Ha nem találod megbízhatónak, szerethetőnek a párod, vagy ha van olyan szokása a párodnak, amit nem tudsz elviselni, akkor a házasságot érdemes átgondolni.
Ha mégis hoztál egy rossz döntést, és a már meglévő kapcsolatodban érzed a taszítást, akkor valóban érdemes megfontolnod a válást.

4. Felbukkant egy szerető

A szerető kérdése egy összetett dolog. A külső harmadik megjelenése krízis a kapcsolatban, ami megingathatja a bizalmat. De ha a problémára tudunk fejlődési lehetőségként tekinteni, akkor ez a kapcsolat erősödését is szolgálhatja. Az első reakció sokszor az, hogy váljunk el. Óva intenék mindenkit attól, hogy egy flört vagy Messenger-üzenet miatti sértettségében döntsön a válásról. A bizalom ugyan meginog, de ez külső segítséggel visszaállítható. A párkapcsolat akkor tudja túlélni ezt a válságot, ha mindkét fél motivált arra, hogy új alapokra helyezzék a kapcsolatukat. Ebben az esetben akkor lehet a válás a folytatás, ha mindkét fél úgy érzi, nem szavaznak jövőt a kapcsolatuknak.

5. A szexuális kultúrátok és étvágyatok már az elejétől nem egyezik

Ha egy pár szexuális igényei már az elejétől nem hasonlítanak, akkor nagyon nehéz harmonikusan együtt élni. Az egyik fél szexuális igényei elvárásként nehezednek a másik félre, aki emiatt kezdi egyre kínosabban érezni magát. Megtelik a párkapcsolat feszültséggel, majd ennek következtében kialakul egy érzelmi távolság is. A kapcsolatban egyik fél sem érzi jól magát. Gyakran találkozom olyanokkal, akik sokáig nem beszélnek a már elejétől kezdve fennálló szexuális konfliktusról, így a a közös megoldás sem történhet meg. 

6. Az egyéni fejlődésetek nagyon más ütemben zajlik

Egy jól működő kapcsolatban is el lehet oda jutni, hogy azt érzi a két ember, hogy már semmi közük egymáshoz, kiüresedett a kapcsolatuk. Ez az érzés akkor születik meg, amikor a pár egyik tagja sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mint a másik.

Ha a pár két tagja nem együtt fejlődik, akkor évek múlva a két ember érezheti azt, hogy már nem tudják megteremteni a közös harmóniát. Nem tudnak intellektuális partnerei lenni egymásnak. Nehéz érzés ez, hiszen a kapcsolatban elmagányosodáshoz vezet. Bűntudat gyötri őket, hiszen az életüket nem tarkították feltétlenül cirkuszok. Sokáig tudtak jól működni együtt, de lehetséges, hogy ez egy idő után már nem megy.

A jó párkapcsolat önismeretet, energiát, figyelmet és tudatosságot igényel

A jó kapcsolathoz kell egy nagy adag bátorság. Bátorság ahhoz, hogy őszintén képesek legyünk felvállalni magunkat, a szexualitásunkat és érzéseinket a párunk előtt, és ha valóban nincs más megoldás, akkor ne konzerváljuk magunkat egy rossz kapcsolatban, hanem váljunk el. Ehhez szükséges a tudatosság, mert ha nem figyelünk fel időben a negatív folyamatokra, akkor el lehet oda jutni, hogy visszafordíthatatlanná válnak. Ha viszont itt tartunk, akkor tudatosan teremtsünk lehetőséget egy új életre.

Kell az erős önismeret, hiszen csakis így vagyunk képesek magunkat felvállalva kimondani az esetleges sérelmeinket. Ez segít abban is, hogy észrevegyük, ha a kapcsolatunkban nem érezzük jól magunkat.

Kell rengeteg energia, mert egy járgány sem megy anélkül, hogy hajtanánk. Ha azonban a kapcsolatunk mégsem halad, nem fejlődik, nincsenek közös célok, akkor legyen energiánk az újrakezdéshez. Mert nem érdemes egy már megjavíthatatlan, áldatlan, kiüresedett, nehéz érzésekkel megtöltött párkapcsolatban leélni az életünket…