Ki legyen Az Ország Kedvenc Civil Szervezete? Szavazz te is!
Év végi játékos versenyünkkel azokat szeretnénk megjutalmazni, akik egész évben másoknak segítenek. Ők a civilek: a modern társadalom lelkiismerete. Akik ételt osztanak, kutyát gondoznak, betegágyak szélén ülnek. Nem nézik, kinek, nem nézik, miért. Csak azt látják, hogy nagy szükség van rájuk. Nekik szeretnénk köszönetet mondani az NLCafé Kedvenc Civil Szervezete játékkal. Amelyik szervezet a legtöbb szavazatot kapja tőletek, 300 ezer forint értékű reklámfelületet nyer az ADSelf, a Central Médiacsoport digitális portfóliójának felületeit értékesítő automata hirdetési rendszerben. Neked ki a kedvenced? Szavazz!
Anyává válni nem könnyű. Nemcsak azért, mert hirtelen ránk szakad a felelősség és – bizonyos szempontból – a monotónia. Hanem azért, mert tegnap még felnőttek között töltöttük a nap nagy részét, ma pedig már egyedül vagyunk a pici babánkkal éjjel-nappal. Jó másokkal beszélgetni. Jó programokra járni, jó látni, ahogy a kisbabánk, később a bölcsis, ovis gyermekünk rácsodálkozik másokra. Ha pedig közben még a kreativitásunkat is kamatoztathatjuk… Az Anyahajó egy olyan kezdeményezés, amely sok kisgyermekes szülő álmát valóra váltotta.
Történetük Kustár Blanka alapító szerint akkor indult, amikor négy évvel ezelőtt várandós lett a harmadik gyermekével. „A nagyoknál már tapasztaltam, hogy milyen az, ha nincs közösségi élet, és előre rémisztett a hétköznapi monotónia” – mondja. Blanka tudatosan társakat keresett az otthon töltendő „anyaévekre”, így nemsokára rátalált az Írisz Családi Körre, ahol megismert néhány hozzá hasonló gondokkal küzdő szülőt. El lehetett tehát kezdeni a saját igényeikre szabott közösség kialakítását.
Kustár Blanka alapító, az egyesület elnöke
Blankáék olyan kezdeményezésben gondolkodtak, amely nem havonta háromszor, hanem legalább hetente háromszor kínál programokat a szülőknek, és komoly segítő háló is egyben. Ezért lett fontos az is, hogy jelentős önkéntesbázis épüljön.
Az Anyahajó Egyesület a József Attila-lakótelep tizennyolcezres vonzáskörzetében működik. A programok jelentős része ingyenes és nyitott. Az összejöveteleket, klubokat a helyi művelődési házban tartják az önkéntes szervezők. Működésük anyagi alapja a közösség tagjainak hozzájárulása és a helyi önkormányzat támogatása. Az egyesület tavaly a NIOK Alapítvány pályázatán a „Legígéretesebb startup/új szervezet kategóriában” Civil díjat kapott.
A Hordozókör, a Horgolókör, a támogató csoportok egy része, illetve a könyvklub gyerekekkel együtt látogatható, de szerveznek „gyerekmentes” programokat is. Ilyen a nyelvtanfolyam, a gyöngyözés, a ruhacserebere. Működtetnek közösségi kölcsönzőt és fűszerkertet is, meglehetősen széles lett mostanra a paletta.
Kustár Blanka és Nagy Veronika
Nagy Veronika az alapítás óta tagja az Anyahajónak. Mivel grafikus a végzettsége, logikus volt, hogy az egyesület névjegyeit, plakátjait és hajóvá hajtogatható szórólapjait ő tervezze. De közben ki vigyáz az egyéves kislányára? „Mondtam a többieknek, hogy szívesen csinálok bármit, feltéve, ha átjön valaki babázni” – mondja nevetve. Nem ő az egyetlen, aki a saját szakmáját kamatoztatja az egyesület érdekében.
Az, aki pénzügyes, értelemszerűen a pénzügyeket igazgatja. Jogász végzettséggel az egyesület alapítását, bejegyzését lehetett segíteni, mindez még a későbbi munkába állásnál is referenciát jelenthet. „Én ezt egyfajta inkubátorházként fogtam fel – mondja Vera. – Az ember kitalál valamit, amit itt azonnal ki is próbálhat. Nemsokára visszamegyek dolgozni. Jó érzés lesz felmutatni azt, amit itt közel négy évig csináltam.”
Biriszló-Karay Eszter, a Hordozókör vezetője
Biriszló-Karay Eszter két éve vezeti a Hordozókört. „Az Anyahajóban az a legjobb, hogy pótolja a hiányzó nagycsaládot, fizikailag is, lelkileg is – mondja. – Sokan jönnek ide az első babájukkal, ők például nagyon szívesen hallanak a többiek tapasztalatairól, amik meglepetésükre gyakran eltérnek a segítőkönyvekben leírtaktól.”
Singer Edina, az Anyahajó Egyesület alelnöke
Singer Edina (az Anyahajó alelnöke) a feladatok közül elsősorban az egyesület pénzügyeivel kapcsolatos teendőket látja el, mellette hordozási tanácsadóként segít a Hordozókörben. A kérdésre, hogy mi a legjobb a kezdeményezésben, ezt mondja: „Itt mindenki azt adhatja, amiben jó, utána pedig akár még fejlődni is tud benne. Azok, akik ide járnak, erőt adnak egymásnak, biztatják egymást, ha valami nem megy otthon. Ha az egyik anyuka megbetegszik, visznek neki ételt, máskor pedig vigyáznak egymás gyerekére.”
A programok egy részén a gyereknevelés a téma, ebbe persze könnyen belefér, hogy az eltérő tapasztalatok, vélemények mind szóba kerüljenek. Az „előadók”, foglalkozásvezetők között szerepel dúla, neveléstréner, pedagógus, nagycsaládos szülő is. Ami biztosan összeköti őket, az a megértő hallgatás. Merthogy az anyaközpont egyik legfontosabb feladata, hogy lehetőséget teremtsen a problémák, dilemmák megosztására egymással, legyen az altatás, etetés vagy bármilyen aggodalom a babák fejlődésével, nevelésével vagy általában az anyasággal kapcsolatban.
„A kezdeményezések mindig alulról jönnek, és az éppen aktivizálható erőforrásaink határozzák meg a megvalósításukat – meséli Blanka. – Olyan ötleteket szoktunk továbbvinni, amelyek sokak igényét kifejezik, és amikhez a saját közösségünk képes megteremteni a feltételeket.”
Ilyen az énekkar, amit már régen szerettek volna bevezetni, de csak most lett hozzá egy lelkes szervező és egy karvezető. Egy hét alatt toborozták össze a kórust, ma pedig már az első próbát tartják. A tervek szerint fel is lépnek majd a helyi karácsonyi vásáron.
Kriszta civil szakmája építész. Az Anyahajó munkáját a Komatál szervezésével segíti. Mellette bábos foglalkozást tart érdeklődő anyukáknak, nagymamáknak, gyerekeknek. „Az Anyahajó adott ehhez önbizalmat – meséli mosolyogva. – Előbb-utóbb mindenki »kimegy« innen, közben persze folyamatosan jönnek új szülők, ez a dolog egyik sajátossága.”
Az alapítók a Komatálra a legbüszkébbek, ezt emeli ki a legtöbb ide járó szülő is. Ez a hagyomány szerint azt jelenti, hogy a közösség tagjai felváltva visznek ebédet egymásnak a szülés utáni hetekben. Ez persze több a meleg ételnél (nem mintha önmagában az nem lenne hatalmas segítség). Az, aki aznap a komatálat viszi, természetes, hogy érdeklődik az új jövevényről, az anya hogylétéről.
De nemcsak a Komatáltól derülnek fel az arcok. A Fityiszt a sötétségnek program legalább ennyire népszerű. „Ősztől, amikor már hamar sötétedik, megbeszélünk egy találkozót a helyi játszótéren – mondja Vera. – Fénycsövekkel és lufikba rejtett ledes lámpákkal felszerelve például kincskeresést játszunk a gyerekekkel. Előfordult az is, hogy egy gitáros is csatlakozott hozzánk, így aznap zenei aláfestés mellett uzsonnáztunk.”
A programok hozadéka a gyerekeknél is teljesen egyértelmű. Mire bölcsődébe, óvodába mennek, hozzá lesznek szokva a gyerektársasághoz, és megtanulják, milyen egy közösség részének lenni – hangsúlyozzák a szervezők is, a résztvevők is.
De mi az, ami az anyákat nemcsak ide vonzotta, hanem évekig itt is tartotta? „Elsősorban a társaságért mentem el, de a programok is nagyon tetszettek – mondja egyikük. – Nekem ez szellemi kikapcsolódást jelentett, élveztem, hogy nem vagyok folyton egyedül.” „Azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül az anyaságommal” – fogalmaz ennél is konkrétabban Eszter.
