Tényleg, mi jön még? A múltkor disznót “boncoltak”, de azt még meg lehet magyarázni, hogy hagyomány, és végül is már halott volt, így a gyerekek legalább nem gázoltak térdig a vérben. De rezgett a léc: nem biztos, hogy épp erre van szükségük a gyerekeinknek. Most meg itt van ez a csirkeboncolás, amikor élő csibét adtak nekik, hogy vágják fel, mert abból majd tanulnak.
Mit tanulnak vajon belőle? Azt, hogy az életet nem kell tisztelni, ha csak állatról van szó?
Vagy hol kezdődik a tisztelet? A csibét még lehet kínozni – mert ugye az tiszta mindenkinek, hogy egy élő állatot felboncolni egyet jelent az állatkínzással –, de macskát már nem? Élő békába lehet áramot vezetni, de a család kutyájába azért mégsem? És vajon ez az általános iskolások fejében ez hogy csapódik le? Biztos, hogy értik a különbséget állat és állat között? Aztán állat és ember között?
Az, hogy egy intézményben állatkínzásra tanítsák a gyerekeket, teljes mértékben elfogadhatatlan. Mert még a végén sikerül sok kis pszichopatát csinálni belőlük, akiknek semmi sem szent, és az utcasarkon simán kibeleznek majd egy kóbor kutyát, hiszen nem jelent semmit, a biológiaórán is élve boncolták a csirkéket, és az igazgató bácsi is megmutatta, hogyan kell szakszerűen szétvágni azt a disznót. Akkor kutyát miért ne? Vagy otthon a tengerimalacot és anya kedvenc kanáriját. Innen már csak egy lépés, hogy az emberéletet is semmibe vegyék, de azért reméljük, az otthoni nevelés hatásos annyira, hogy ez nem következik be.
Az élet tisztelete pont itt kezdődik.
Meg ott, hogy a dániai állatkertben ne öljék meg az oroszlánokat vagy a koppenhágai állatkertben a zsiráfokat, akik amúgy teljesen egészségesek, csak hát túl sokan lettek, meg kell akadályozni a túlszaporulatot. Csodálkozunk, hogy az emberek kihajítják a megunt kutyát, macskát, nyulat az út szélére, ha úgy tartja kedvük? Itt van az orrunk előtt, milyen példát mutatnak egyes állatkertek és iskolák: az állatokat nem kell tisztelni, az ő életük nem számít.
Nem az a probléma, ha meg akarják mutatni a boncolást az iskolában, hanem az a probléma, ha élő állatokon kezdenek el kísérletezni. Meg az is probléma, ha egészséges állatokat megölnek, és felboncolnak látványosságként. És az is hatalmas probléma, hogy mindezek után csodálkoznak, hogy van ember, aki ezen felháborodik, mert ezek szerint a minimális erkölcsi érzék sincs meg bennük, ami pedig ahhoz kellene, hogy normálisan tudjunk együtt élni ezen a bolygón. Ember emberrel és ember a körülötte lévő világgal. Csak egyetlen mondatot kellene mindenkinek alaposan megtanítani, és máris nem lennének ilyen élveboncolásról szóló hírek: élni és élni hagyni.