Úgy tűnik, alaposan felment egy esküvő ára, legalábbis 18 éve, amikor én mentem férjhez, még nem milliókért házasodtunk. Most pedig azt hallom vissza az épp házasodni készülő ismerősöktől, hogy az egyiknek 3 millió forintba kerül az esküvő, a másik pedig nem úszta meg 1 millió alatt. Pedig nem hívnak több száz vendéget, és nem a legpuccosabb helyen tartják a vacsorát.
Vasas Cs. Tímea vezető esküvőszervezőt, a 2017-es év esküvőszervezőjét kérdeztem meg, milyen kiadásra számíthat, aki tervezi az esküvőjét: „Nagyon sok tényező befolyásolja az árat. Egy kb. 80-100 fős esküvő reális költsége szerintem kb. 4 millió Ft mindenféle luxus nélkül, de minőségi szolgáltatókkal. Ha ehhez jönnek az extrák, mint exkluzív helyszín, terveztetett ruha, nagylétszámú zenekar, prémium italcsomag extra borokkal, koktélokkal, szállás fizetése a vendégeknek, akkor ezeknek megfelelően több.”
Ha most mennék férjhez, meggondolnám, hogy ezeket a milliókat inkább félreteszem lakásra, kocsira, gyerekekre, mint hogy egy napra elköltsem.
Az is igaz, hogy nekem sosem voltak királylányos elképzeléseim az esküvőmről. A házasság nem arról az egy napról szólt, amikor hozzámentem a férjemhez, hanem egy szimbólumnak tekintettük, ami az összetartozásunkat jelképezi. Épp ezért nem is törekedtünk arra, hogy hagyományoknak feleljünk meg, nem volt menyecskeruhám, sőt a menyasszonyi ruhámat is inkább varrattam egy ismerős varrónővel, mert sajnáltam a kölcsönzésre kidobni 100 ezer forintot egy olyan ruháért, amit vissza kell vinnem az esküvő után. Szép fehér ruhám volt, pont olyan egyszerű, amilyen nekem kellett.
Nem volt fátylam, inkább gyöngyöket tettem a hajamba, nem mentem el külön sminkeshez, sőt még ékszereket sem vásároltam a nagy alkalomra, inkább egy gyönyörű fehér testfestést kértem a barátnőmtől a kezemre és a nyakamra. A vendégek a közeli barátok és családtagok voltak, messziről sem érdekelt, hogy ki sértődik meg és ki nem azon, hogy meghívjuk vagy sem. Ez a mi napunk volt, nem az övék.
Tulajdonképpen mindent megoldottunk úgy, ahogy a legolcsóbban lehetett, nem azért, mert smucigok vagyunk, hanem mert úgy éreztük, felesleges kiadni sok százezer forintot.
Az esküvőnk napja fontos volt nekünk, de nem azzal tettük különlegessé, hogy mindenből a legjobbat és legmenőbbet vettük, és minél több vendéget hívtunk, hanem azért lett különleges, mert megünnepeltük azt, hogy egymásra találtunk. Abból a pénzből pedig, amit nem költöttünk el, inkább autót vettünk, mert arra nagyobb szükségünk volt annál, mint hogy egy nap alatt elszórjuk az árát.
Nem azt mondom, hogy mi lennénk a követendő példa, mert mindenkinek mások a vágyai és mások az elvárásai a saját esküvőjével kapcsolatban. Csak közben úgy látszik, hogy a ló túloldalára esés esete áll fenn, mert ha valaki 3 milliót költ az esküvőjére úgy, hogy nem milliomos és akár évekig is csak erre gyűjt, akkor az már nem nevezhető ideálisnak. Az esküvő csak egy nap, amikor a szerelmüket ünneplik a párok, nem pedig életünk fénypontja és főleg nem a házasságunk csúcsa.
Az esküvő a házasság kezdete, a lényeg csak utána jön, nem kell megőrülni és megnyomorítani magát senkinek azért, mert ezen az egy napon mindent tökéletesre akar. Nem kell erőnkön felül hajszolni egy álmot, hogy utána ott maradjunk legatyásodva, és nézegessük a szépen sikerült képeket a hercegnős ruhában, amit aztán vissza kellett vinni. Hát milyen lelombozó már! Nem az lenne az esküvőben a lényeg, hogy örüljünk egymásnak? Ezt talán 3 millió alatt is ki lehet hozni.