Sajnos a lusta szónak van egy pejoratív felhangja, pedig ebben az esetben csupa pozitívat hoz a gyerek életébe, ha ilyen értelemben lusta szülőt kap. A lustaság ebben az esetben azt jelenti, hogy nem ugráljuk körbe a gyereket, nem szolgáljuk ki minden igényét, hanem hagyjuk, hogy amit már tud, azt megoldja egyedül. Ezzel önállóságra neveljük, nő az önbizalma és a felelősségérzete. És végül is minden szülőnek elvileg az a célja, hogy önálló, önbizalommal teli gyereket neveljen, aki vállalja a felelősséget a tetteiért majd felnőtt korában, úgyhogy ez a nevelési stílus eléggé jól hangzik.
Természetesen nem arról van szó, hogy nem figyelünk oda a gyerekeinkre, hanem inkább csak megadjuk nekik a lehetőséget, hogy megtalálják a saját megoldásaikat a problémákra. Ha követjük ezt az utat, hamar kiderülhet, hogy a kis háromévesek is sokkal többre képesek, mint amennyit feltételeznénk róluk.
Képünk illusztráció – Forrás: Pexels
Az alapja ennek a teóriának az, hogy azzal, ha anya mindig rohan a gyerekhez segíteni, akkor azt tudatosítja benne, hogy a csemete nem képes egyedül megállni a lábán. Ezzel anya öntudatlanul növeli a gyerekben a szorongást, azt neveli bele, hogy mások segítsége nélkül nem tudja túlélni az életet.
Például ha egy olyan anyával nő fel a gyermek, aki mindig mindent megold helyette, minden este a nyakára jár, hogy kikérdezze a leckét, és egy vajas kenyeret sem enged megkenni magának, akkor mi lesz, amikor egyedül kell majd, érettségi után helyt állnia? Nem tudja az a gyerek majd beosztani az idejét, nem tudja rendben tartani a környezetét, nem tudja ellátni magát megfelelően.
A lusta szülő tehát azt jelenti, hogy békén hagyja a gyerekét, nem vállal helyette mindenért felelősséget, és életkorának megfelelően ellátja feladatokkal. Így a szülő is lazábban tud létezni otthon, mert nem kell folyton a gyerek sarkában lennie, és a gyerek is jobban fogja érezni magát, önismeretet tanul, és nagyobb lesz az önbizalma. Ami pedig még fontosabb: a felnőtt létre készül fel gyerekkorában.