Gyereknevelés: te melyik típusba tartozol?

1. Ösztönös

Ez a “régi iskolának” nevezett stílus az ösztönös megérzésre, avagy a “zsigereimben érzem” jelzésekre épül. Tracey Frost amerikai pszichológus, az amerikai Citibabies gyermeknevelési egyesület elnöke szerint ez leginkább a gyerekkorunkból hozott jegyeket tükrözi. Frost úgy véli, az ösztönös szülő jórészt saját emlékeire épít, nem tulajdonít különösebb jelentőséget a szakkönyveknek, egyszerűen csak teszi azt, amit jónak gondol. Legfőként pedig azt tekinti példának, ahogy őt nevelték.

2. Kötődő

A cél itt egy erős érzelmi kötelék létrejötte a szülő és a gyerek között. Akik a kötődéses módszert követik – akár ösztönösen is –, azonnal reagálnak a gyerek igényeire, érzékenyek és érzelmileg folyamatosan elérhetők a gyerekeik számára. Ha kell egy ölelés, egy puszi, ők mindig ott vannak. Hisznek abban, hogy ez segít a kicsinek abban, hogy majdan magabiztos, együtt érző és békeszerető felnőtté váljon.
A kötődéses nevelés hívei gyakran hisznek a természetes szülésben, a közös családi ágyban. Szívesen oktatják otthon a gyermekeiket.

3. Helikopter

A “helikopterszülők” sűrűn avatkoznak be gyerekeik életébe. Úgy köröznek, mint egy helikopter – magyarázza Tracey Frost. Ez egy ideig, így a csecsemőknél és a kisgyerekeknél biztonságot nyújt, azonban nagyobbaknál már kockázatos. A szakember óva int ettől. Mint mondja, ilyenkor egy tinédzser úgy érzi, “megfullad”, és ez a későbbi közös életükben bármikor visszaüthet. “Túl sok ilyen módon nevelt gyerek válik függővé a szülei pénzétől, idejétől és tanácsaitól” – figyelmeztet Frost.

4. Határozott

“Amíg az én fedelem alatt élsz, az én szabályaimat követed.” Persze ez egy klisé, de gyakran kapjuk rajta magunkat, hogy kiszalad a szánkon. Akik viszont komolyan hisznek benne, eszerint is élnek. Felállítják a szabályokat és útmutatásokat, és közlik, mit várnak el a gyerekeiktől. Persze előfordul, hogy ők nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. Ám ilyenkor a határozott szülőnél nem a büntetés következik, hanem elnéző lesz, megbocsátó és készségesen segít. Elképzelésük a fegyelmezésről rámenős, magabiztos, de nem korlátozó. Inkább támogatnak, mint büntetnek.

5. Megengedő

“Ez az ő világuk, hagyni kell őket!” – mondják a megengedő szülők, ha valaki rákérdez a hagyományostól eltérő elveikre. “Nagyon keveset követelnek a gyerekeiktől és ritkán fegyelmezik őket, mert rendkívül alacsonyak az elvárásaik” – mondja Frost. Ez a stílus azokra jellemző, akik inkább próbálnak a gyerekek barátai lenni, mintsem szülei, elkerülik a konfliktusokat, de általánosságban véve rendkívül gondoskodóak és sokat beszélgetnek a kicsikkel.

6. Tekintélyelvű

“Olyan, mint egy alkotmányos monarchia.” A szülők felállítják a szigorúan követendő szabályokat, és a legkisebb engedetlenség büntetést von maga után. Lássuk be: ez a módszer zsákutca a nevelés szempontjából. Az ilyen típusú szülő soha nem magyarázza meg a gyerekeknek a szabályok követésének miértjét vagy fontosságát, és őt sem érdekli, hogy igazán megértse a gyerekét, pedig a kicsik mindig szeretnék tudni, miért is kell ezt vagy azt a szabályt követniük.
A tekintélyelvű szülők nem tűrik, hogy a gyerekek megkérdőjelezzék az ő hatalmukat vagy tekintélyüket. Vakon kell engedelmeskedniük, azt kell tenniük, amit parancsolnak nekik. A szülők elvárásai igen magasak, ugyanakkor elhanyagolják a kötelességeiket, nem nyújtanak segítséget a teljesítésben. Csak utasítások léteznek. Szükségtelen is mondani, de ez a legrombolóbb stílus mind közül. Habár…

7. Érdektelen

“Lehet, hogy ez a legrosszabb, ami egy gyerekkel történhet” – hangoztatja Frost. Ahogy az elnevezés is sugallja, ennek a szülőnek a részvétele a nevelésben egyenlő a nullával. Alig beszélget a gyerekekkel, és csak a legszükségesebb alapokat biztosítja nekik. Ez az a szülő, akinek nem

szokása ölelgetni, puszilgatni. Hagyja, hadd fejlődjenek maguktól. Persze ez nem jelenti azt, hogy árvaként nőnek fel, de a felelősségi szintjük messze a legalacsonyabb az összes többi típus között. Nagyon sok szülő manapság – azt állítja – rákényszerül, hogy így éljen a feszített munkatempó miatt: egyszerűen nem marad ideje a nevelésre. Az érdektelen szülő bizony még a tekintélyelvűnél is rosszabb.

Azt még Tracey Frost sem tudja látatlanban megmondani, melyik gyermeknek milyen nevelési módszer a legjobb, hiszen ez nemcsak rajtunk, szülőkön múlik, hanem nagyban befolyásolja a gyerek személyisége és igénye is. De talán ha az “elhanyagolót” és a “tekintélyelvűt” sikerül elkerülnünk, nagy baj nem történhet.