Épphogy megismerkedtem Naomival, de már érezte, hogy valami nem stimmel velem. Annyit tudott rólam, hogy elváltam, és hogy gyakran kell bíróságra járnom. Azt javasolta, hogy menjek el a bántalmazott nőknek létrehozott helyi szervezethez, hogy tisztázni tudjam az érzelmeimet. Csak néztem rá, és nem értettem, miért mondja ezt. Egy hónappal később Naomi kedvesen, de határozottan közölte, hogy most elmegyünk ahhoz a szervezethez, mert szükségem van rá.
A szervezetnél egy hölgy leültetett, adott egy kérdőívet és egy csomag zsebkendőt, majd becsukta maga mögött az ajtót, és magamra hagyott a kérdésekkel. Három választ lehetett bejelölni minden kérdésnél: mindig, néha, soha. Megmutatom, milyen nehéz kérdésekre kellett válaszolnom.
1. Ideges vagy, szorongsz a partnered közelében?
A kezem csendben megremegett. Mikor nem voltam a közelében ideges?
2. Vigyázol arra, mit teszel, hogy ne idegesítsd fel a párodat?
Felemeltem a fejem, felvontam a szemöldökömet. Biztos a leggyakrabban előforduló, kevésbé problémás kérdéseket tették a kérdőív elejére.
3. A párod kritizál és megszégyenít mások előtt?
Bámulni kezdtem a papírzsepire. Három „mindig” válasz még nem jelenti, hogy bántalmazott nő vagyok. Feminista családban nőttem fel. A bántalmazott nők pedig azok, akiknek a férje folyton részeg és verekszik. Persze engem is megalázott a férjem, és sérültem már meg vitában, de az más.
Képünk illusztráció. Forrás: Unsplash
4. Rendszeresen ellenőrzi a párod, hogy mit csinálsz, és nem hisz neked?
Lassan csorogni kezdtek a könnyek az arcomon. Beugrott, hogy szinte mindennap kérdőre vont, hogy miért a hosszabb úton mentem haza, és kivel voltam. Amikor pedig egy barátom eljött hozzám látogatóba, és éjszakába nyúlóan beszélgettünk, a férjem félóránként jött ellenőrizni minket. Másnap szabályos kihallgatást tartott, hogy mégis mit csináltunk késő éjszakáig.
5. Mondta már a partnered, hogy a viselkedésed miatt kénytelen bántani fizikailag?
A könnyeim lepottyantak a papírra. Egy újabb „mindig”. A kérdések végére 16 „mindig”, három „néha” és egy „soha” állt a papíron. Az arcom sós volt a sírástól.
Hogy lehet, hogy hat évig vele voltam, és nem láttam, mi történik velem?
Bár már nyolc éve elváltam, a szégyenen nagyon nehezen tettem túl magam. Még nehezebben tudom megmagyarázni, hogy miért nem vettem észre, hogy bántalmazó kapcsolatban éltem.
Az áldozathibáztatás nem segít, ha azt kérdezed, hogy „miért nem hagyta el?”, akkor butaságot kérdezel. Vannak olyan nők, akiknek életveszélyes lenne, ha csak úgy elhagynák a bántalmazót. Másoknak nincs meg az anyagi vagy szociális hátterük, hogy lelépjenek, és egyedül eltartsák a gyerekeiket. Aztán vannak azok a nők, mint én, akiket annyira sikerült már lelkileg megnyomorítani, hogy elhiszik, hogy a viselkedésükkel váltják ki a bántalmazást, és fel sem merül bennük, hogy jobbat érdemelnének. Fel sem lehet mérni, hányan szenvednek csendben, mert nem tudják, hogy lehetne más az életük.
Hálás vagyok Naominak, hogy segített meglátni az igazságot. A segítségével tudtam feldolgozni a szégyent, és elmesélni a történetemet. Remélem, hogy elérnek a szavaim olyan bántalmazott áldozatokhoz, akik még nem ismerték fel a saját helyzetüket.
Forrás: yourtango.com