Dr. Varga Orsolya állatorvos, biológus, habilitációs kutyakiképző néhány éve alapította meg saját cégét, amelynek keretein belül terápiás kutyákkal tart programokat felnőtteknek és gyerekeknek. Szakmai szempontból közelítve a kérdést, így beszél erről:
„Pillanatnyilag az egyetlen olyan állat, aminek terápiás célú használatát jogszabályi keretek kötik, a kutya. A magyarországi rendelet világviszonylatban is szigorúnak számít: több vizsgaszintet és egészségügyi elvárást is tartalmaz. Ez elsőre talán túlzásnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, nagy biztonságot nyújt.
A terápiás állatok sokszor olyan emberekkel dolgoznak, akik az átlagnál érzékenyebbek lelki és fizikai értelemben is: öregekkel, gyerekekkel, krónikus betegekkel vagy fogyatékkal élőkkel.
A foglalkozás pedig csak akkor terápiás hatású, ha nem kell közben aggódniuk semmilyen káros mellékhatás miatt, hanem önfeledten tudják átadni magukat az élménynek.”
Terápiás kutyák (Fotó: Canem)
A szabályozás alapvető célja tehát a biztonság. Az, hogy az előírtakon felül ki milyen minőségű szolgáltatást nyújt, vagy milyen területre specializálódik, az egyéni, és nagyban függ az állat-ember páros kétlábú tagjának személyes érdeklődésétől is. Ez mára már önálló szakmává vált, komoly munka áll mögötte, ezért ne lepődjünk meg azon, ha az állat tulajdonosa pénzt kér az állatasszisztált foglalkozásért. Sok energia és idő felkészülni egy-egy ilyen alkalomra, és attól még, hogy valaki szereti az állatokat, ez munkát jelent a számára – mint ahogy a tanárok is szeretik a gyerekeket, mégsem ingyen dolgoznak.
Csigabiga, gyere ki!
Na de mi a helyzet akkor, ha az ember saját célra tart valamilyen állatot, hogy a lelki egészségét biztosítsa?
Az egyik legfurcsább ilyen eset egy budapesti alternatív iskolában történt. Az egyik középiskolás diák behozta a megunt háziállatait, két afrikai óriáscsigát. Az épületben éppen fejlesztő foglakozás zajlott nehezen kezelhető, hiperaktív ovisoknak. A csigákat meglátva azok a gyerekek, akik egy percet sem tudnak nyugton maradni, odaültek a csigák doboza mellé, és több mint tíz percen át néma csöndben, megbűvölten figyelték az állatokat. Ösztönösen hozzájuk lassultak. Azóta van olyan ott dolgozó pedagógus, aki célzottan használja a csigákat a gyerekek koncentrációjának javítására.
„Én ezt a kategóriát társállatnak nevezném, akinek van egy személyre szabott segítői funkciója – mondja Orsolya. – Ha belegondolunk, a legtöbb állatnak már a puszta jelenléte is pozitív hatással van ránk. Ez a hatás fokozottabban tud érvényesülni, ha valakinek problémái vannak, és ezek enyhítésére keresi az állatok társaságát.
Ezek a kis társak – nyuszik, cicák, de akár hüllők vagy kétéltűek is – sokat adnak hozzá az életünkhöz, ha az ő igényeiket is figyelembe véve tartjuk őket, de terápiásnak talán túlzás lenne nevezni a hatásukat, mivel a viselkedésük nem vagy csak minimális mértékben irányított, természetesen önmagukat adják.
A terápiás állatok sokszor utasításra dolgoznak, képesek olyasmit is megtenni, amit maguktól abban a helyzetben a megfelelő képzés hiányában nem jutna eszükbe csinálni. Egy terápiás állat tulajdonképpen munkaeszköz, csak épp annyira aranyos vagy érdekes, hogy mindenki szeretne vele dolgozni.”
Nekik is van lelkük!
Azért azt fontos leszögezni, hogy bár a terápiás állat eszköz, de még véletlenül sem szabad tárgyként kezelni! Varga Orsolya napi munkája során ebben is többféle tapasztalatot gyűjtött.
„Sokan azt gondolják, hogy ezekkel az állatokkal bármit meg lehet tenni, hiszen az a munkájuk, hogy mindent hagyniuk kell. Ez egyáltalán nem igaz! Az, hogy egy állat ennyire a bizalmába fogad minket, nagyon megtisztelő dolog, és így is kell ehhez hozzáállnunk.
Ha a közreműködő állat nem érzi jól magát a foglalkozás alatt, akkor az egésznek nincs semmi értelme. Nem kis robotokat szeretnénk a klienseink kezébe adni, hanem azt akarjuk megmutatni nekik, milyen csodálatos dolog együttműködni egy másik élőlénnyel, és ennek magán az élményen túl milyen hozadékai lehetnek még.
Állatterápiás foglalkozás gyerekekkel (Fotó: Canem)
Állatterápiás foglalkozás gyerekekkel (Fotó: Canem)
Állatterápiás foglalkozás gyerekekkel (Fotó: Canem)
Állatterápiás foglalkozás gyerekekkel (Fotó: Canem)
Terápiás kutyusok (Fotó: Canem)
Gyerekek rajzai a terápiás kutyákról
Ráadásul annak felismerése, hogy a közreműködő állatnak milyen igényei, érzései vannak, már önmagában felér egy empátiatréninggel. Ha valaki megtanulja, hogy tisztelettel közeledjen egy másik élőlény felé, akkor jó esély van rá, hogy az emberekhez való hozzáállása is változik.”
Jó példa erre, hogy egyre több program indul büntetés-végrehajtási intézetekben is. Kutyákat adnak a raboknak kiképzésre. Azok az emberek, akik egész életükben mindig erőszakkal oldották meg a problémáikat, most megtapasztalhatják, hogy pozitív hozzáállással is lehet eredményeket elérni.
Van, hogy a segítőnek is elkél a segítség
Orsolya munkatársai Mila és Mokka, a retrieverek, akik végtelen türelemmel és lelkesedéssel vetik bele magukat egy-egy feladat megoldásába. De még velük is előfordul, hogy olyan helyzettel találkoznak, amire nincs bevált megoldásuk.
Egy hálás rajz a terápián részt vett gyerekektől
„Most még gyakori elvárás, hogy a terápiás állat gazdája egyedül tartsa a foglalkozásokat, segítő szakember közreműködése nélkül. Ez pedig nem egyszerű feladat, megosztott figyelmet igényel. Nemcsak a kétlábúaknak, de a foglalkozásban részt vevő állatnak is szüksége van segítségre egy-egy felmerülő helyzet megoldásához, és ha a tulajdonos nem tud rá annyira figyelni, akkor megijedhet, rossz élményeket szerezhet, ez pedig senkinek nem jó – meséli Orsolya. – Szerencsére azért ez is alakulóban van, a megrendelő egyre inkább partner, és nemcsak megmondja, mit szeretne, de szívesen gondolkodik velünk együtt. Ez a nézőpontváltás neki is hasznos, és nekünk is, hiszen olyan szempontokat, ötleteket tudunk egymásnak adni, amire a másik esetleg nem is gondolna. Mila és Mokka pedig jobban érthető feladatokat kapnak, így ők is biztosan jól fogják érezni magukat.
Az egészben az a legjobb, és azért is működik, mert nagyon egyszerű a mögötte lévő elv. Az ember ösztönösen keresi más élőlények társaságát. Egy terápiás állat így már attól pozitív hatású, hogy van. Mi csak ezt fejlesztjük tovább.”