Hat vak gyereket fogadott örökbe ez a házaspár

nlc | 2018. Július 21.
Hatalmas szíve van ennek a házaspárnak! Hat vak gyereket fogadtak örökbe a világ minden tájáról, köztük egy kislányt, akit szülei egyszerűen a kukába dobtak.

A most 60 éves Joe és Karen Bartling mindig is nagy családról álmodott, de egyetlen gyerekük, a ma már 30 éves Joel után sehogy sem akart összejönni egy újabb baba, ezért az örökbefogadás mellett döntöttek. Elsőként a 2 éves Hannah-t vették magukhoz egy dél-koreai árvaházból, aki – születési rendellenesség miatt – szem nélkül jött világra. 1997-ben költözött a házaspárhoz Amerikába, ő ma már 23 éves.

Hannah örökbe fogadása után Bartlingék úgy döntöttek, hogy kimondottan vak gyerekeknek szeretnének segíteni és otthont biztosítani. A következő években további 5 vak kisgyereket – szinte mindegyikük fejlődési rendellenesség miatt nem lát – vettek magukhoz: Davidet (akit egy kormányzati épület előtti lépcsőre raktak ki Kínában), Bethanyt (aki 28 hétre született Thaiföldön), Jesse-t (akit egy dél-koreai kórházban hagyott magára az anyja a szülés után), Abit (akire újszülöttként egy indiai közpark kukájában találtak a rendőrök) és Obed Josiah-t (Nyugat-Afrikából). A gyerekek ma már 12–18 év közöttiek.

Forrás: swns.com

Mindegyik örökbe fogadott gyerekük más: Obed és Jesse 24 órás gondoskodást igényel, Hannah énekelni szeret, Abi falja a Braille-írásos könyveket, Bethany imád a barátokkal együtt lenni, David pedig arról álmodozik, hogy egyetemre megy majd.

Joe elmondása szerint sohasem gondolták volna, hogy ilyen lesz az életük. Bárhova is mennek, mindenhol felkeltik az emberek figyelmét. Attól függ, merre járnak: van, hogy megbámulják őket, de van úgy, hogy jóindulatú idegenek kifizetik helyettük a család éttermi számláját.

Olyanok vagyunk, mint egy átlagos család: főzünk, mosunk, a gyerekek is besegítenek, bevetik az ágyukat, elvégzik a saját feladatukat. Nincs semmi segítségünk, heti 7 napban nonstop gondoskodunk róluk. A korunkbeli barátaink már nyugdíjasok, és unokáznak. Nálunk azonban sosem lesz üres a ház, és nyugdíjba sem mehetünk. Ez egy nagyon nehéz, de hálás feladat. Még a legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy speciális ellátást igénylő gyerekekkel élünk majd együtt” – mondja Karen.

(via)

Exit mobile version