„Elfelejtjük, milyen várandósnak lenni. Hogy milyen volt életet hordozni a testünkben, vagy épp halkan felsikkantani az első érezhető rúgás után. Lassan elhalványul, milyen volt visszafojtott lélegzettel állni a mosdóban a teszt felett, a két halvány csíkocskára várva.
Egy anya arra született, hogy felejtsen.
Hogy elfelejtse, milyen mindenórásnak lenni: egyszerre türelmetlenül várakozni és rettegni, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Olykor éjszakákon át.
Egy anya arra született, hogy felejtsen.
Elfelejtjük, milyen vajúdni: a világ legerősebb és a legkiszolgáltatottabb emberének lenni ugyanabban a pillanatban, és elfelejtjük a bénító fájdalmat is, amiről azt hittük, sosem éljük majd túl.
Kép forrása: Unsplash
Egy anya arra született, hogy felejtsen.
Elfelejtjük, milyen az a kialvatlanság, amikor a nap közepén már képzelődsz. Hogy milyen hasfájós babákat ringatni, amíg már a padlóba is mélyedést vájnak a szék lábai. Hogy mennyire tudnak fájni a mellek a szívástól és a fejéstől, és hogy milyen minden apró neszre kipattanni az ágyból, és azon csodálkozni, hogyan nem veszítetted még el a józan eszedet.
Egy anya arra született, hogy felejtsen.
Elfelejtjük azt is, hogy milyen érzés néhány pillanatnyi csend reményében bezárkózni, a párnába üvölteni, a falat püfölni kétségbeesésünkben. Elfelejtjük azt is, milyen elalvás előtt azon gondolkodni, hogy a francba éltük túl az előző napot, és hogy hogyan fogjuk a következőt.
Egy anya arra született, hogy felejtsen.
Elfelejtjük a várandósság kellemetlenségeit, a vajúdás kínjait és az első időszak kétségbeeséseit, hogy a helyüket csupa kellemes és kedves emlék vegye át. Aztán, ahogy telik az idő, tovább felejtünk: kitöröljük az emlékeink közül a rengeteg áldozatot és szívfájdalmat. A türelmetlenséget, az unalmat, a haragot és a frusztrációt is. Néhány év elég hozzá, hogy az éles és fájdalmas emlékeink puhuljanak és átalakuljanak.
Elfelejtjük a fájdalmat, hogy a szépre emlékezhessünk, szélnek eresztjük a hibákat a győzelmek kedvéért és a szomorúságot azért a megszámlálhatatlanul sok boldog pillanatért, amivel az anyaság ajándékozott meg bennünket.
Egy anya arra született, hogy felejtsen.
Mert a felejtés által válunk képessé arra, hogy feltétel nélkül, teljesen és soha véget nem érően szeressünk.”