Azóta szinte nem telik el úgy hét, hogy nálunk ne aludna a fiam egy vagy több haverja, illetve hogy ő ne aludna máshol. Nálunk ez természetes volt gyerekkoromban, úgy voltak vele a szüleim, hogy addig jó, amíg nálunk alszik inkább mindenki, és tudják, hol vagyok és mit csinálok. Így megismerték a barátnőimet, és nyugodtan engedtek el engem is hozzájuk.
A férjeméknél viszont tilos volt az ilyesmi. Haverok se aludhattak ott, és később lányok se mehettek fel. Emlékszem, nekem is el kellett mennem fél nyolckor tőlük, amikor beteglátogatóba érkeztem a lázas szerelmemhez, mert az apósom fél nyolckor fürdött. Kicsit értetlenkedtem, és megígértem az akkor még nem férjemnek, hogy nem nyitok rá a nevelőapjára, de csak mi nevettünk a pénon, így inkább elindultam. Amikor megszületett a gyerekünk, szinte azonnal megfogadtuk, hogy hozzánk mindig mindenki feljöhet és ott is aludhat.
Mégis úgy alakult, hogy kénytelenek voltunk meghozni néhány szabályt.
1. Mindig mindenki itt aludhat, de tudnunk kell, hogy meddig marad.
Miért? Mert amikor itt alszanak a haverok, akkor nem mehetünk ki reggel félmeztelenül kávét főzni, éjjel pedig pisilni, ugyanis a vendégágyak a konyhában és a nappaliban vannak. (Igen, a konyhában is van egy kanapénk.) Márpedig egy idő után unalmas, amikor nem érezhetjük otthon magunkat a saját lakásunkban. Maximum négy napig viseljük ezt jól, és ez az idő rövidebb, ha nem tudjuk, hol a vége.
2. Ha éjjel ordítanak (mondjuk meccsnézés közben), vagy csapkodják a WC-ajtót, akkor morcosak leszünk. Ezt érdemes kerülni.
Miért? A gyerekszoba a lakás másik sarkában van, de amikor három tinifiú egyszerre ordítja, hogy góóóóól vagy valami hasonlót, akkor felébredünk. Az éjszaka közepén felébredni márpedig rossz.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
3. Felszólításra fogat mosnak, és fürdenek.
Miért? Mármint, hogy miért kell szólni azért, amiért különben nem? Elképzelni se tudom. Ez valami tinifiúdolog lehet, hogy ha nincsenek lányok a környéken, akkor képesek három (vagy több) napig kibírni fürdés és fogmosás nélkül. Úgyhogy naponta egyszer el szoktuk őket zavarni a fürdőszobába.
4. Naponta harminc percet le kell menni a lakásból az utcára.
Miért? Mert képesek 72 órát a kanapén tölteni, ölükben a laptoppal. Addig legalább kiszellőztetünk. Tisztában vagyok vele, hogy mindig a legrosszabbkor szólunk, hogy épp itt az ideje egy kis szünetet tartani, de minden film és minden játék befejezhető egy rövid séta erejéig, morgás nélkül.
Amit viszont elengedtünk:
Normális ételek fogyasztása
Külön-külön mindenki szereti a házi húslevest, paradicsomos pennét, rántott húst krumplisalátával, krumplis tésztát, tonhalkrémes pirítóst, madártejet. De amikor együtt vannak, valamiért a fagyasztott pizza a menő, meg a hamburgermenü papírzacskóból, ice tea és napi egy energiaital. Ez utóbbiba mégiscsak beleszólok, nem tudom megállni, ez van. Junkfoodmaraton a fiúszobában, miközben mi éppen a legjobb falatokat esszük az ebédlőben. Néha azért hajlandóak csatlakozni, de csak ritkán.
„Időben lefekvés”
Hajnali három előtt, azt gondolom, nem kerülnek ágyba. Másnap hagyjuk őket aludni, ameddig tetszik, de azért félhomályban kávét főzök, ebédet melegítek, és bármi mást megteszünk, amit aznapra terveztünk. Amíg éjjel hagynak minket aludni, addig mi se zavarjuk őket másnap a pihenésben. Bocsánat, kedves szomszédok!
Közös program velünk
Elég csábító a lehetőség, amikor több okos, szellemes, igazán jó fej tinivel vagyunk együtt, hogy őket is magunkkal rángassuk kirándulni, moziba vagy más programra. Hiszen annyira illedelmesek, élmény velük beszélgetni, okosak, mindenről van véleményük, amit öröm hallgatni. De bele kell harapnom az ajkamba, és csendben maradni. Nem hozzánk jöttek, nem miattunk vannak itt. Azért amikor valamelyik ott ragad a nappaliban, nem zavarjuk ki!
Hogy másoknál mi a szabály, ahol a fiam vendégeskedik, fogalmam sincs. Van fogkeféje több lakásban is, és eddig még soha, sehonnan nem zavarták haza. Amikor hazajön, úgy tűnik, nincs az éhhalál szélén, aludt az utóbbi huszonnégy órában, fürdött, vagy legalábbis mosott fogat. Elégedettek vagyunk.