Nem úri huncutságból magántanuló a gyerekem

Az Emmi szerdai jelentésében szellőztették meg azt a hírt, miszerint befellegzett a magántanulói státusznak, megszűnik, minden gyereknek járnia kell iskolába, maximum egyéni tanulási rendet kaphat, ha indokoltnak látják. A 2020/21-es tanévben tervezik a beszüntetést, amitől a magántanulók szüleinek az összes haja égnek áll teljesen érthetően.

Nem nagy titok, hogy a legtöbb magántanuló tulajdonképpen a közoktatás menekültje, hiszen járnak ők iskolába, csak nem az államiba, hanem úgynevezett tanulócsoportokba, ahol az oktatás sokkal barátságosabb és gyerekközpontúbb, mint az állami sulikban.

Ezekhez a tanulócsoportokhoz pedig magántanulói státuszra volt eddig szüksége a gyerekeknek, ezért nőtt meg a magántanulók száma az elmúlt pár évben.

Az én gyerekem is köztük van, tanulócsoportba jár, magántanuló hivatalosan. Abban az évben, amikor meg akarják szüntetni a magántanulói státuszt, épp a nyolcadik osztályt kezdi majd. Ha nyolcadikos korában visszarángatják a közoktatásba, azzal a legrosszabbat teszik neki. Nem véletlenül menekültünk el ugyanis a magántanulói státuszba és a tanulócsoportba kisiskolás korában.

Egyrészt sajátos nevelési igényű gyerek, és olyan figyelemzavara van, amivel képtelen jól működni egy 30 fős osztályban, hozzá pedig idegrendszeri sérülése van, ami miatt kialakult egy indulatkezelési zavar, ez pedig azt jelenti, hogy ha túl sok inger éri, akkor felrobban a feje, kirohan a teremből az iskolában, és elbújik a lépcső alá, ahol békén hagyják. Márpedig egy állami suliban, ahol gyerek gyerek hátán van, rengeteg az inger, amit a gyerekem idegrendszere nem képes feldolgozni.

Két évig erőltettük az állami iskolát, aztán feladtuk, mert láttuk, hogy ez már gyerekkínzás, ami ott történik vele. Mivel a viselkedése fura volt a többi gyereknek, természetesen rászálltak, csúfolták, bántották, sőt még meg is verték olykor.

Neki megváltás volt a magántanulói státusz és az, hogy egy olyan tanulócsoportba járhat, ahol összesen van hat gyerek, és hozzáértő, türelmes pedagógusok figyelnek rá. Ha most ezt elveszik tőle, azzal senki sem jár jól. Sem a gyerekem, sem az állami iskola, ahova bekényszerítenék.

És mi csak egy kis pont vagyunk ebben a történetben. Rajtunk kívül még ezer meg ezer gyerek mondhatná el ugyanígy a saját történetét, hogy milyen borzalmakat élt át, mire odajutottak a szülei, hogy magántanuló lesz a gyerek, és tanulócsoportba jár a közoktatás helyett.

Nem szórakozásból és úri huncutságból magántanulók a gyerekeink, hanem mert ki kellett őket menekíteni az állami iskolákból.

Azt írják a hírekben, hogy egyéni tanrendre lesz lehetőség a magántanulói státusz helyett. Konyhanyelven leírva ez annyit jelent, hogy míg a magántanuló minden óra alól fel van mentve, és külön igazgatói engedéllyel vehet csak részt az iskolában az órákon, addig az egyéni tanrendes gyerek csak bizonyos órák alól van felmentve, és be kell járnia a többire, de lehetőség van az összes óra alól is felmentést kérni, ha elég nyomós indok van rá. Hogy mi az elég nyomós indok, az kicsit ködös, főleg általános iskolai viszonylatban, mert ezt az egyéni tanrendet leggyakrabban eddig a felsőoktatásban használták.

Nem tudok másra gondolni, mint hogy ezt most azért találták ki, mert nem tudják elég szorosan ellenőrizni, mit tanítanak a magántanuló gyerekeknek a tanulócsoportokban. Persze a tananyag mindenhol ugyanaz, de az ideológia, a liberális gondolkodás vagy az, hogy legyenek önállóak, és formáljanak kritikus véleményt, az már össze sem hasonlítható a közoktatással.

Ez pedig veszélyes. Túl sok gyerek lesz még a végén irányíthatatlan, ami igazán tűrhetetlen. Mert ne felejtsük el, itt nem a gondolkodó, szabad ember nevelése a cél, hanem az irányítható tömeg létrehozása, az pedig egy ellenőrizhetetlen magántanuló generációval nem teljesíthető feladat.