Amikor egy családban súlyosan megbetegszik egy gyerek, orvosról orvosra járnak, és az élet a tét, akkor a tanulás háttérbe szorul, de valahol mégis ezen keresztül vezet vissza az út a normális kerékvágásba. Viszont a hétköznapokat jelentő kapcsolatok elhalnak. Ahogy megy az idő, szépen lassan elmaradnak az osztálytársak, a tanárok, és ezeket a szálakat ebben a legyengült állapotban nagyon nehéz visszavenni. A kórházpedagógiával foglalkozók azok, akik segítenek a családoknak ezeket a szálakat újra beépíteni a mindennapi életükbe.
Ezekkel az érzésekkel találta szembe magát Timi is, aki egyedül neveli fiát. A most 20 éves Peti 12 éves koráig focizott, majd sportágat váltott, elkezdett röplabdázni, és a Szolnoki Röplabda Klub játékosa lett. Rövidesen korosztályos válogatott lett, valamint a Strandröplabdázásért Sportegyesületben is játszott.
A szolnoki család élete 2018. augusztus 11-én változott meg, éppen a Tiszánál fürödtek, csónakáztak. Peti fejest ugrott a sekély vízbe, a szerencsétlen esés következében eltörött három nyakcsigolyája, és életveszélyes állapotba került. A balesetet megelőző napon strandröplabdában, az U20-as korosztályban szerzett aranyérmet.
Az akkor 19 éves fiút megműtötték Szolnokon, de komoly sérülései miatt nem jött vissza spontán a légzése, ezért intenzív osztályra került, ahol egy hónapot töltött. A nyaki csigolyák törése négy végtagi bénulást okozott nála. Az intenzíven való kezelést követően rövid ideig az idegsebészeten folyt Peti rehabilitációja, majd szeptember végén Budapestre szállították, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, a gerincvelősérülteket ellátó osztályra, ahol fél évet töltött.
Timi a fia kórházi kezelése során többször találkozott a kórházpedagógiával, de nem tudott erre gondolni, miközben Peti az életéért küzdött.
„A gyerekem élet-halál között volt, nem érdekeltek az iskolával kapcsolatos ügyek. Majd amikor stabilizálódott Peti állapota, és az osztályfőnöke is meglátogatta, mindennemű támogatásról biztosított minket az iskolával, tanulással kapcsolatosan, akkor kezdtem el ezzel foglalkozni” – emlékezett vissza.
Ekkor azonban még nem tudták, hogy Peti el tudja-e kezdeni valamilyen úton módon a 12. évfolyamot, és ezzel együtt le tud-e majd érettségizni. De a KórházSuli szakemberei és Peti osztályfőnöke megadta a döntéshez szükséges lökést.
„Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy az önkéntes egyetemistákkal sorra tudjuk felvenni a kapcsolatot. Fontosnak tartottuk, hogy ne szakadjon el Peti a tanulás világától, illetve a gyógyuláson kívül legyenek céljai. A részcél a 12. évfolyam elvégzése volt. A fő cél pedig az érettségi vizsga megszerzése.”
Az édesanya elmondása szerint nagy hatással volt fiára, hogy az önkéntesek személyesen keresték fel őt a rehabilitációs intézményben. Ez nemcsak a tanulást segítette elő, hanem a rehabilitációs folyamatot is, hiszen kortársak vették körül, és szinte minden napra volt elfoglaltsága és kapcsolata hasonló korúakkal.
A 20 éves fiú felépülése lassan haladt. Peti kérésére ez év áprilisától otthon zajlik a rehabilitációja, jelenleg járni tanul, egyelőre mankókkal.
Több mint másfél ezer család érintett
Egy gyerek betegsége az egész család életére kihat, megváltoztatja a dinamikáját, a szülői és testvéri szerepeket – az egész környezetére erősen rányomja bélyegét. A kórházpedagógia azért speciális terület, mert azzal a szemlélettel dolgozik, hogy nemcsak a beteg gyereket kell ebben a helyzetben támogatni, hanem az egész családot.
„Ha csak a gyereket támogatjuk, akkor a tortának csak az egyik szeletét ízesítjük. Fontos tudni, hogy ezek a családok komoly traumán mennek keresztül, ami hiányzik, az a betegség után a trauma feldolgozása, és nekünk ebben is van szerepünk” – mesélte munkájukról Tóthné Almássy Monika, a KórházSuli vezetője. A kórházpedagógusok célokat, motivációt és struktúrát adnak a naphoz, valamint társakat a tanuláshoz a balesetből felépülő, transzplantált, rákkal, tüdőbetegséggel vagy pszichés problémákkal küzdő gyerekek, fiatalok és családjuk számára.
Tartós betegségből gyógyuló gyerekek számára egyébként csak becslések vannak: az Oktatási Hivatal által kiadott jelentés szerint 2014-ben 1456 gyerek volt betegség miatt magántanulói státuszban. Ezen kívül azonban évről évre növekszik a pszichiátriai betegség miatt oktatásból kimaradó fiatalok száma.
Furcsa tény, hogy Magyarországon hivatalosan nem létezik a kórházpedagógia fogalma
„A kórházpedagógia Magyarországon egy nem létező fogalom, a köznevelésnek egy teljesen ismeretlen területe. Vannak ugyan kórházban dolgozó pedagógusok, de nincs egy kiépült rendszer, illetve nem létezik ilyen szakma, szakirányú képzés vagy továbbképzés” – magyarázta Almássy Monika.
A kórházpedagógia területén dolgozók száma országosan nagyjából 50 főre tehető, akiknek a fele Budapesten, a másik fele a vidéki kórházak egy-egy gyermekosztályán dolgozik. A KórházSuli vezetője arról is beszélt, hogy aki ma Magyarországon kórházpedagógiával foglalkozik, tanári diplomával rendelkezik, és csak belecsöppen ebbe a világba, holott ez egy nagyon speciális, több ágazatot is érintő terület.
„Kellenek hozzá egészségügyi, pedagógiai és mentálhigiénés ismeretek is, ráadásul ez egy egészen más módszertant kíván, mint osztályban való tanítás. Fontos a komplexitást látni, hiszen az egész családdal kell foglalkozni.”
Forrás: Freepik
Mit tud nyújtani a családoknak a kórházpedagógia?
Itt van például László története, aki feleségével két fiú és két lánygyermeket nevel. A család Belgiumban élt, egészen 2017 nyaráig. Ekkor azonban gyökeresen megváltozott az életük, nagyobbik fiúknál, Mátyásnál ugyanis ALL-t, a gyermekkor leggyakoribb leukémiatípusát diagnosztizálták. Éppen Magyarországon voltak, és emiatt nem mentek vissza Belgiumba, hanem itthon kezdték meg a gyógykezelést.
Az akkor nyolcéves fiúnak kilenc hónapig kellett kórházban maradnia, több komplikáció is fellépett a kezelés során. Ezt követően kezdték fenntartó kezelését, mely most szeptember 21-én fejeződött be – összesen két évig harcolt a család a leukémiával. Mint ahogy az édesapa elmesélte, az elején kilátástalannak érezték helyzetüket.
A kisfiúval két egyetemista foglalkozott kórházi és otthoni kezelése során. „Nagyon kedves egyetemistákról van szó. Rugalmasan tudtunk időt egyeztetni, akár a kórházban, akár nálunk tudtunk találkozni. Mátyás alig várta már a hétfőket, hogy tanulhasson velük” – mesélte az apuka. A kórház miatt a harmadik osztályt magántanulóként végezte, és sikerült is neki, így nem kellett kihagynia évet. A negyediket rendesen kijárta a többi gyerekkel. Most ötödikes.
„A gyerekeknek rendszert ad, és tanulás közben elfelejtik a betegséget, akár ha egy fél órára is, akkor már az is nyereség. Nem reménytelenül tekintenek előre, hanem reménnyel telve, hogy a betegség elmúlik, de ők tanulnak, és folytatják tovább az egészet majd a betegség után. Nekünk két évig tartott, kilátástalan volt az elején, de mégis eltelt” – foglalta össze László, aki azt is elmondta, hogy nagyon hálásak a szakembereknek.
Segítenek megőrizni a régi kapcsolatokat
Almássy Monika kiemelte, hogy fontos lenne felismerni, hogy ez a köznevelésnek egy külön szakterülete, amihez speciális képzést kellene kapniuk azoknak, akik ezt végzik. A kórházpedagógusoknak három színtéren is szerepük van: a kórházi kezelések időszakában, az otthoni rehabilitáció idején és az iskolába való visszatéréskor. Ez utóbbival kapcsolatban a szakember megjegyezte, hogy akár több éves kimaradás után sokszor idegen közeg, értetlenség és félelem veszi körül a betegség után visszatérő gyerekeket és családjukat. Éppen ezért fontos, hogy hidat építsenek az iskola és a család között.
Példaként elmesélte, hogy a héten épp Debrecenbe fognak menni az egyik segítettjük iskolájába, ahol először tanáraikat készítik fel, hogyan tudják a lehető legjobban kezelni a helyzetet, majd a diákokkal is beszélnek, hogy elmagyarázzák nekik, osztálytársuk miért nem járt évekig iskolába – ezzel is oldva a másságtól való félelmet.
Tóthné Almássy Monika a Kórházsuli önkénteseivel
Almássy Monika és egészségügyi dolgozókból, pedagógusokból, valamint önkéntesekből álló csapata egy olyan rendszert dolgozott ki, amely nemcsak a tanulásról szól, hanem segít újra visszakerülni a családoknak a hétköznapokba és a korábbi életükbe. Amellett, hogy kórházakban és otthon is tanulnak a gyerekekkel személyesen vagy skype-on, az iskolával is tartják a kapcsolatot, együttműködnek a pedagógusaikkal, és gyógyulás után segítenek a gyerekeknek a visszailleszkedésben.
A KórházSuli hat éve működik, négy segítségre váró, beteg gyerekkel és húsz önkéntessel indult. Tavaly már 150 gyógyuló gyereknek segített összesen 250 önkéntes. Monika az Új nap, új remények kezdeményezéshez csatlakozott, hogy adományokat gyűjtsön a kórházpedagógiával foglalkozó alapítványnak.
Az önkéntesek egyébként középiskolások és egyetemisták, mindannyian képzést kapnak, és akár évekig is tanulnak egy tartósan beteg gyerekkel. A rendszer része egy középiskolás tananyagfejlesztő csapat, akik a segített gyerekeknek személyre szabottan készítenek elő egy könnyed hangvételű, de mentortanárok által átnézett tananyagot, amiből könnyebben és nagyobb élvezettel lehet tanulni.
Kiemelt kép: illusztráció, Freepik