Februárban tudtuk meg, hogy a feleségem gyereket vár. Észszerűnek tűnt könyvek segítségével felkészülni a gyerekvállalásra, és szerencsére elég sok friss kiadású babaváró könyv érhető el a hazai könyvpiacon, nemzetközi művek fordításai – bár ezek jellemzően a tudományosabb, kézikönyvszerű munkák – és magyar szerzők könyvei egyaránt. Különösen ez utóbbiaknak örültünk, mert egy fiatal magyar szülővel feltehetően több közös van bennünk, mint egy amerikai nővel, aki a 10 évvel ezelőtti franciaországi terhességéről ír – na nem mintha a Nem harap a spenót nem lenne nélkülözhetetlen olvasmány, de erről később.
Babaváró könyveink (Fotó: Markó Luca)
Az utóbbi években íróktól az újságírókon át a pszichológusokig számos magyar szerző írt babaváró könyveket. Ezekből és néhány régebbi klasszikusból válogattunk a tavasz és a nyár folyamán. Babaváró olvasónaplónk vállaltan szubjektív, simán lehet, hogy amit mi végigolvasni is alig bírtunk, az másnak a kedvence lesz (elég megnézni kollégám hasonló listáját, hogy lássuk, alig van átfedés). Egyébként ezeket a könyveket érdemes minél praktikusabban kezelni: ha az első oldalak után úgy érezzük, idegen tőlünk a szöveg szellemisége vagy a nyelvhasználata, tegyük félre. Ez nem Thomas Mann, hogy mindenképp ki kelljen tartanunk a négyszázadik oldalig.
Nem osztottuk ketté az elsősorban anyáknak, illetve apáknak szóló könyveket, mert érdemes mindkét szülőnek mindkét típusú könyvbe beleolvasnia.
Kalas Györgyi: Anyakönyv
Kalas Györgyi: Anyakönyv (Forrás: Jaffa)
Az Index újságírójának könyve szubjektív, naplószerű élménybeszámoló a szerző kislánya, Abigél első évéről. „A borítója alapján szkeptikus voltam, de jól olvasható, jól megírt könyv, ami megfelelt az ízlésemnek. Egyáltalán nem rózsaszín pocaksimogatós hangulatú, mint amilyennek elsőre mutatja magát” – mondja a feleségem, Luca a könyvről. Tetszett neki, hogy a szerző elfogadó a saját helyzetével és a gyerekével: felvet olyan, ritkábban tárgyalt problémákat, mint például hogy mi van akkor, ha a gyerek egyéves koráig nem nagyon szeret időt tölteni a nagyszüleivel? Kalas őszintén ír az ilyen helyzetek kezeléséről, anélkül, hogy idealizálná a saját gyerekét, miközben azért a könyvéből süt az anyai lelkesedés.
Szily László: Kitolás
Szily László: Kitolás (Forrás: Bookline)
Ez volt az első könyv, amit a terhesség hírére elolvastam. Igazából olyan kíváncsi voltam rá, hogy valószínűleg előbb-utóbb gyerek nélkül is levettem volna a polcról. A szerző a 444 egyéni hangú, remek újságírója, és messziről úgy tűnik, a magánélete annyira hasonlít Chevy Chase Családi vakáció-filmjeire, amennyire az a 2010-es évek Magyarországán emberileg lehetséges. Ehhez képest a könyv sajnos kissé csalódás volt: mintha a szerző a jópofaság oltárán beáldozta volna a hiteles tájékoztatás feladatát.
Itt a terhes feleség haragvó házisárkánnyá változik, minden egyes játszóterezés tömegkatasztrófával fenyeget, a gyerek pedig három másodperc alatt képes porig rombolni egy lakásbelsőt. Persze ebből a három dologból egyelőre csak az elsőről tudom, hogy hülyeség, de pont emiatt a többi is modoros túlzásnak tűnik. Azért a könyv végig vicces és lendületes, azt mondanám, hogy érdemesebb még gyerekvállalás előtt, szórakoztató irodalomként olvasni, mint felkészítő olvasmányként.
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót (Forrás: Jófogás.hu)
Ez volt a feleségem kedvenc babaváró olvasmánya, és ezzel nincs egyedül: az amerikai szerző eredetileg 2012-ben megjelent könyve villámgyorsan kötelező irodalommá vált. Átadom a szót Lucának: „Izgalmas, hogy multikulti színtérre helyezi a terhességet: amerikai nő brit férjjel Franciaországban, aki mindhárom kultúrából hoz példákat, szokásokat a várandóssággal kapcsolatban. Így látjuk, hogy nem egyféle módon lehet gondolkodni az anyaságról. Kultúrától függően ezerféle elvárás működik a nőkkel szemben: a franciák hülyének néznek, ha három hónap után nem mész vissza dolgozni, vagy egyévesen még szoptatod a babát, miközben Magyarországon gyakoriak az előítéletek az olyan nőkkel szemben, akik ezt a modellt követik.”
Druckerman is újságíró, ezért nem áll meg az élménybeszámolónál. Riporterként feldolgozta a szakirodalmat, szakértőket kérdezett meg, tehát a munkáját is abszolút bele tudta vinni a témába. Sokféle emberrel leült beszélgetni bölcsődei gondozótól filozófusig, így minden oldalon példák tömkelegét citálja, hasznos tippeket ad. Mégsem válik előíróvá: „Ad egy tippet, amit szívesen kipróbálnék, de érzékelteti, hogy ha nem így csinálom, akkor is lehetek szuper anya. Eközben a személyes hang sem csorbul, és az iróniája is rokonszenves: őszintén tud írni a kételyekről, arról, hogy folyton megkérdőjelezzük a saját viselkedésünket anyaként, de nem sajnáltatja magát. Az a könyv, amit szeretnék a polcomon tudni, mert többször is fellapoznám” – lelkesedett Luca.
Szél Dávid: Apapara
Szél Dávid: Apapara (Forrás: apapara.hu)
Az Apaparát Szily könyvéhez hasonlóan kötelező olvasmányként tartják számon a fiatal apák új nemzedékében. A szerző pszichológus, de azért laza srác, legalábbis annak mutatja magát a könyvben, a kétféle szerep közötti váltás pedig néha túlságosan éles a szövegben: egy-egy szubjektív történetből hosszú és olykor nem különösebben izgalmas elméleti fejtegetés bontakozik ki. Valószínűleg később, a gyerek egy-kétéves korában hasznosabbnak érezném a könyvet, mert számos helyzet, példa nagyobb gyerekekre vonatkozik, a terhességgel vagy újszülöttekkel kapcsolatban nincs annyira sok sztori.
Szél hangneme nagyon normális, és ő hangsúlyt helyez arra is, hogy milyen a mai Magyarországon gyereket nevelni: mi vár ránk a hivatalokban és a könyvesboltok gyerekkönyves polcain, milyen helyzetekkel találkozik egy fiatal apa, hogyan bizonytalanodik el. Ugyanakkor kicsit zavart, hogy a szerző kulturális ízlése rátelepszik a könyvre, kicsit kevesebb Quimby- meg Green Day-dalszövegidézettel is beértem volna.
Jónás Anna: Kicsivel – könnyebben
Jónás Anna: Kicsivel könnyebben (Forrás: Európa)
Ez is egy friss „anyakönyv”, útmutató az anyaság első hónapjaihoz, sziporkázónak vélt humorral megírt részekkel. A feleségem ezeket inkább erőltetettnek érezte. „A szerző azt figurázza ki, milyen iszonyúan nehéz szülőnek lenni, de ez már néhány oldal után riasztó. Mintha mindenből az jönne ki, hogy a gyereked egy óvatlan pillanatban bármikor megfulladhat. Én nem tudtam őszintén nevetni azon, hogy amíg zuhanyzom, a gyerek tüdejébe kerül a bioáfonya, és a fulladással riogatásnál le is tettem a könyvet” – mondja Luca. A könyv egyébként tele van praktikus tanácsokkal, akár olyasmivel kapcsolatban is, hogy a kisgyerekes nő milyen pulcsit vegyen fel, amibe belefér a taknyos zsebkendő. De ezek a javaslatok is félremennek időként, mert a szerző annyira problémás dolognak állítja be az anyaságot. Luca az alábbi hasonlattal világította meg, mi volt a baja a könyvvel: „ha elkezdeném leírni, hogyan kell kimosni a kávéfőzőt, az sokkal bonyolultabb lenne, mint odamenni a mosogatóhoz, és kiöblíteni.”
Peer Krisztina – Kele Fodor Ákos: Megálmodtalak
Peer Krisztina – Kele Fodor Ákos: Megálmodtalak (forrás: Tea Kiadó)
Nagyon friss, tavaly megjelent könyv egy házaspártól, ahol a feleség pszichológus, a férje író. Három gyerekük van, és mindegyik várandósság alatt mindketten naplót vezettek. Az ezekből szerkesztett könyvben az a legszuperebb, hogy két szemszögből olvashatunk ugyanazokról az eseményekről, ez pedig rengeteg releváns kérdést vet fel az anyai és apai szerepfelfogások és várandósságélmények különbségéről, sőt arról is, milyen terheket ró a várandósság a párkapcsolatra.
A szerepek azáltal is megtöbbszöröződnek, hogy Peer pszichológusként, feleségként és anyaként is plasztikusan meg tud jelenni a szövegben. Jelen van a racionális szakértő énje, de attól még ugyanúgy szorong, nehezen kezeli a hangulatingadozásait, a szexualitása megváltozását, és felszabadító olvasni, hogy mindezt megengedi magának. A férj maximálisan szeretetteljes, de ő is bevallja, hogy néha nem tud odafigyelni a feleségére, mikor az a terhességéről beszél. „Nőként érzékeled, hogy ezt csinálod, és felmerül benned, hogy untatod-e a másikat, de nem tudod nem csinálni” – kommentálta Luca ezt a részt. Tényleg nagyon megható és melegséggel teli könyv, mindenkinek ajánljuk. Nekem az volt benne enyhén frusztráló, hogy a férfi, Á. (ahogy a könyvben nevezik) egyszerűen túl jó fej, és az ő végtelenül támogató jelenléte miatt haragudni kezdtem magamra, hogy nem tudok ott lenni a feleségem minden egyes orvosi vizsgálatán.
Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol (Forrás: Cartaphilus)
A könyv kissé kilóg a többi közül, mert ez a leginkább orvosi, szakirodalmi jellegű olvasmány. A feleségem szerint azoknak ajánlott, akiket az anyává válás biológiai oldala is érdekel, mert mindenféle betegséget, problémát, jelenséget részletesen leír, emiatt kontrollmániás kismamáknak különösen megnyugtató. „Mióta elolvastam, azt érzem, hogy simán behívhatnának egy terhességgel kapcsolatos kvízműsorba, mert nemcsak azt tudom, az én testemben milyen folyamatok mennek végbe, hanem azt is, pontosan hogyan változik a baba szemszíne.”
A német szerző nem áll meg a szülésnél, a csecsemőgondozásról is ír, napra pontosan lebontja, milyen jelenségek figyelhetők meg a baba életében az első hetekben. A kórházon kívüli, alternatív szülést támogatja, azon belül viszont inkább egy tradicionális, a bevált praktikákra építő iskolát képvisel – a magyar kiadást Geréb Ágnes lektorálta.
