Íme néhány csodálatos gyerekszáj-történet a Zacc blog jóvoltából, amely bizonyítja, hogy a gyerekekkel a legszürkébb hétköznapok is valóságos csodákká válthatnak. Még akkor is, ha ez bosszúsággal is jár.
Az első történet egy üzlet bejárata előtt játszóidk: „Még 35 éves koromban történt az eset. Éppen kint vártam valakire egy bolt bejáratánál, amikor egy anyukát láttam közeledni a kisfiával, a gyerek nem lehetett több kétévesnél. Ahogy megpillantott a kiskölyök, elkezdett hozzám futni, hogy Apa! Apa! Mire az anyja rögtön leállította: Ő nem az apukád. Majd hozzátette: Ne hozd a frászt a bácsira!”
Egy apuka, aki valóban a családjában élő gyerek édesapja, észrevette, hogy mintha felszívódott volna az összes vécépapír, és meg akarta tudni, mi történt, ezért nyomozni kezdett: „Kiderült, az én édes kislányom azzal szórakozott, hogy letekert egy jó nagy adag papírt, az egyik felét beletetette a vécécsészében lévő vízbe, a másikat meg a padlón hagyta, majd lehúzta a vécét – mire a nedvesség végigfutott a papíron, és teljesen eláztatta. Meg is kapta a büntijét érte… Ha lefeküdt, ezt én is kipróbálom. Jó móka lehet.”
Tudnál rá őszintén haragudni? (Fotó: iStockphoto)
Mindig jó tudni, hogy a gyerekeink – vagy az ismerőseink gyerekei – alapvetően szeretnek bennünket: „A barátomnak van egy ötéves kisfia. Egyik nap éppen nála teáztunk, amikor berohant a szobába a fiú, kezében egy játék pisztollyal, és elkezdett ránk lövöldözni. Belementünk a játékba és elterültünk a földön – mire a gyerek megszólalt: »Keljetek fel, ez csak egy játékpisztoly. Ha igazi lenne, a térdetekre céloztam volna.« A barátom teljesen kiakadt.”
Gyerek: Anyaaa, tampont kérek a szülinapomra!
Anya: Tudod te egyáltalán, hogy az mire való?
Gyerek: Igeen! A tévében mondták, hogy tamponnal simán tudsz strandolni, lovagolni, sétálni a városban – anélkül, hogy bárki észrevenné!
