Egy szülő halála egyértelműen traumát jelent, a nyilatkozó apáknak mindenképpen fordulatot hozott az életükben az apjuk halála. Szembesültek a saját apaságukkal, és azzal, hogy milyen férfi vált belőlük az apjuk hatására.
Megtanított arra, mi az igazán fontos
„Amikor apámat rákkal diagnosztizálták, összetörtem. A főnököm még belém is rúgott egyet, közölte, hogy hagyjam otthon a problémáimat, márpedig egy halálos betegséget nem lehet csak úgy otthon hagyni. Másnap felmondtam, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Azt hiszem, apám halála erre tanított meg leginkább: hogyan álljak ki magamért, a szeretteimért, és hogy mi az igazán fontos az életemben.” – Ethan
Engem nem érdekelt, de a gyerekeimet igen
„Egy könnycseppet sem ejtettem apámért, seggfej volt velem egész gyerekkoromban. Elhagyott minket, amikor kicsi voltam, alig láttuk, csak akkor bukkant fel, ha valamire szüksége volt. Nem hiányzott az életemből, a mostohaapámtól tudtam megtanulni, milyen egy igazi apa, ezért nekem sosem apám volt a tényleges apám. A legnehezebb a halálában az volt, amikor a gyerekeimnek el kellett magyaráznom, hogy ő volt a nagyapjuk, csak sosem volt rájuk kíváncsi. Rettenetesen elszomorodtak tőle.” – Cameron
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash)
Inni kezdtem
„Fiatal voltam, amikor apám meghalt, lelkileg összeroppantam tőle. Sajnos úgy reagáltam, hogy elég erősen inni kezdtem. Így tudtam megbirkózni a fájdalommal. Odáig jutottam, hogy már elkezdeni sem tudtam egy napot alkohol nélkül. Végül valami bekattant az agyamban, abbahagytam az ivást, és összeszedtem magam. Szeretem azt hinni, hogy apám adott egy tockost az égből, hogy viselkedjek már normálisan.” – Ty
Rájöttem, hogy apám sem volt tökéletes
„Az apám jó ember volt, de kétségtelen, hogy megvoltak a maga hibái. Amikor meghalt, képtelen voltam rá bármi rosszat mondani, mintha meg kellett volna védenem, inkább letagadtam, hogy nem volt tökéletes. Talán az is belejátszott, hogy sokat veszekedtem vele, amíg élt, és bűntudatom volt miatta. Már eltelt öt év, és mostanra jutottam el odáig, hogy beismerem magam előtt, hogy miben hibázott, és igyekszem tanulni belőle, hogy ne kövessem el apaként ugyanazokat a hibákat, mint ő.” – Will
Megkönnyebbültem, amikor meghalt
„Az apám Alzheimer-kórral küzdött élete utolsó éveiben. Emlékszem, mennyire megkönnyebbültem, amikor meghalt, de csak mert így véget értek a szenvedései. Ez a betegség már jóval a halála előtt elvette tőlem az apámat, nem az az ember volt, aki felnevelt. Állandóan dühös volt, nem értette, mi történik körülötte, megtört ember lett belőle. Ezért aztán amikor elhunyt, egyrészt rettenetesen szomorú voltam, de közben hálát is éreztem, hogy békére talált.” – Noah