Jamie Johnson kétgyermekes anya, teljes állásban dolgozik, és megunta, hogy a kollégái néha ferdén néznek rá a gyerekei miatt. Leírta nekik, hogy miért nem érdemli meg az utálatot csak azért, mert dolgozó anya, mi pedig sűrűn bólogatunk, mert ezt tényleg minden kollégának tudnia kell, aki anyákkal dolgozik együtt.
„Kérlek, ne ítélj el, amiért pontban öt órakor felállok az asztalomtól, és rohanok a gyerekeimért a bölcsibe és óvodába. Tudom, hogy van, amikor nem vagyok jelen egy meetingen, de ez akkor fordul elő, ha a gyerekeimről van szó. Ott kell lennem nekik, számítanak rám. Tudom, hogy ma is elkéstem reggel, de nem nyit ki a bölcsi háromnegyed nyolc előtt. Tudom, hogy sokszor úgy tűnik, lélekben máshol járok, mert tényleg így van, amikor otthon vigyáz a nagyi a beteg gyerekemre, és én nem lehetek mellette.
Hidd el, nem akarok én sem ilyen kifacsartan érkezni a munkahelyemre, de hajnali három óta fent vagyok a gyerekemmel, aki rosszat álmodott és nem tudott visszaaludni. Tudom, hogy üveges a tekintetem, de az utóbbi 12 órát azzal töltöttem, hogy egy síró babát ringattam. Nem akartam éles hangon válaszolni, bocs, de reggel sikítozott velem az ötéves gyerekem, mert nem akart oviba menni, és kikészültek az idegeim.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Igen, épp most vertem a fejem az asztalomba, tudom, kicsit drámaira sikerült, de kaptam egy üzenetet az óvónőtől, hogy a gyerekemnek begyulladt a szeme, menjek érte. A nap közepén. Még akkor is, ha határidős munkám van. Sajnálom azt is, hogy olyan gyorsan leraktam a telefont, amikor otthon hívtál munkaügyben, de addigra már egy órája azon vitáztam a gyerekemmel, hogy a játszótérre bizony fel kell venni a nadrágját.
Tudom, hogy elvileg a magánéletemet otthon kellene hagynom, de amikor anya vagy két kicsi gyerekkel, ez nagyjából lehetetlen kérés. Ezért minden kollégámnak köszönöm, hogy ilyen türelmesek voltak velem az elmúlt időszakban, tudom, hogy nektek sem könnyű velem dolgozni. És köszönöm minden főnöknek, aki elengedi az anyákat a gyerekért az oviba, orvoshoz, ünnepségekre és nyílt órákra. Jó, hogy léteznek még olyan emberek, akik értik, milyen dolgozó anyának lenni.
Néha úgy jövök munkába, mint egy felmosórongy, de ez csak azért van, mert a gyerekeim nem találták reggel a cipőjüket, vagy rossz színű tálban adtam nekik a reggelit, esetleg otthon felejtettem a kedvenc plüssmacit. Kimerültem, de azt nagyon értékelem, hogy ilyen drága kollégák állnak mellettem, és segítenek abban, hogy mindennap teljesítsem azt a lehetetlen küldetést, amit dolgozó anyának hívnak.”