A szülők többsége a közösségi médiában cseréli ki esténként a tapasztalatait, amiből úgy tűnik, hogy azok jártak jobban, akik képesek elengedni mindent nevelési elvet, amihez eddig tartották magukat. Még csak két és fél hét telt el, de sokan már szinte mindent megengednek a gyerekeiknek a családi béke és az ép ész megmaradása érdekében. Akik még tartják magukat az elveik töredékéhez, ők is sokkal engedékenyebbek.
Engedni kell, úgy mindenkinek könnyebb (Fotó: Getty Images)
Eddig tíz perc tablet volt engedélyezve egy nap, most négy óra – írja az egyik anyuka, és a sorai alatt legalább húszan erősítik meg azt, hogy most ez nem a kütyümegvonás időszaka. A legtöbb szülő próbál valamilyen megoldást találni arra, hogy a gyereke ne magányosodjon el, és csak így lehet a többi gyerekkel tartani a kapcsolatot.
Vannak szülők, akik bevallják, hogy eddig rettentően haragudtak azokra, akik bébiszitternek használták az okostelefont vagy a tabletet, de most, ha szeretnének hajat mosni, megnézni egy filmet, vagy csak egy órát koncentrálni a saját munkájukra, akkor nincs más választásuk, mint elektronikát adni a gyerek kezébe. Van, aki szerinte ilyenkor az a legtöbb, hogy félóránként ránéz a gyerekere, hogy mit csinál az online térben. „Eleinte próbáltam rávenni őket, hogy valami normálisat is csináljanak a filterek próbálgatása mellett, de végül rájöttem, hogy ők most így vezetik le a feszültséget – kommenteli egy hétéves kislány apja.”
Persze, ugrálj csak a szekrény tetejéről!
Máté bevallotta, hogy az energiabomba ötéves fiával kitalálták, hogyan tudja levezetni a fölösleges energiáit úgy, hogy közben nem töri ki a nyakát, és ehhez kellett egy százéves ruhásszekrény is.
„Mivel egy lakásban élünk a 77 éves apámmal, mi nagyon komolyan vesszük az otthonmaradást. Látom az erkélyről, hogy más családok azért legalább a gyerekeket összeeresztik az utcán, de apám beteg, mi ezt nem tehetjük meg. Így aztán egyik este nem is a gyerek, hanem én találtam ki, hogy behozom az alumínium létrát, leülök a szekrény mellé, hogy tartsam a hátammal, nehogy felboruljon, és a gyerek ágyneműbe ugrálhat a tetejéről. Ezt két hete elképzelni se tudtam volna, hiszen a harmadik emeleten lakunk. Tíz perc naponta, és közben nagyon sokat nevetünk. Bevallom, elképesztően élvezzük, és csak remélni tudom, hogy megértette a fiam, hogy ezt csak akkor szabad, ha én tartom a hátammal a szekrényt. Tegnap egyébként minden bútort felfúrtam a falra, úgyhogy most különösen utálhatnak a szomszédok.”
A vének tanácsa most nem utasít
Azzal az aprósággal kezdődött, hogy a család megengedte a gyereknek, hogy szappanbuborékokat fújjon a folyosón. Ez egyáltalán nem tűnik rosszaságnak egy hatéves részéről, de az ötödik kerületi házban ahol élnek, ők az egyetlen gyerekes család, a többi lakásban szinte mindenhol csak nyugdíjas nénik laknak, akik különösen haragszanak a szappanbuborékokra, azok ugyanis – szerintük – nyomot hagynak az ablakon.
„Mosolyognak, de mindenért szólnak. Ha papírrepülőt dobálsz a körfolyosóról, ha szülinapi zsúr van, ha kismotorral megy a gyerek az ablakuk alatt. Nem akarunk velük rosszban lenni, igyekszünk mindent úgy csinálni, ahogy a vének tanácsa óhajtja. De egy hét után ki kellett engedni Bencét a folyosóra. És a negyedik emeletről valaminek muszáj aláhullani egy körfolyosós házban. A szappanbuborék ráadásul csendes, úgyhogy az eddigi tiltakozás ellenére még segítettem is neki nagyokat fújni. Most senki nem szólt. Hálából a két hét múlva esedékes szülinapi zsúrt lefújtam.”
Máskor tilos volt, most szabad (Fotó: Getty Images)
Van olyan anyuka, aki azon mulat a legjobban, hogy az ötéves kislánya még most is annyira jól nevelt, hogy mindenhez engedélyt kér, ami csak eszébe jut, ő pedig mindent megenged neki.
„Ma ezeket kérte, és csinálhatta: rúzsozás, körömlakkozás, bunker építése kb. 400 könyvből, amit le kellett szednie a polcról, sokféle festékes víz készítése és poharakba töltése, játékbaba hajának a levágása, akadálypálya építése fazekakból és lábosokból nekem.”
Persze vannak ezeknél egyszerűbb dolgok is:
- Az én gyerekem ma egy órán keresztül főzött egy fazékban egy zacskó régi egy és kétforintost. Sót tett a vízbe és kavargatta.
- A fiam a kádban szeretett volna aludni. Alulra is tett egy paplant, így puha volt.
- A lányom távcsővel figyeli meg a szomszédokat. Semmi szégyenérzet nincs benne, bátran kiáll az ablakba, és csak akkor méltatlankodik, ha valahol behúzzák a függönyt.
- A fiam és az osztálytársa, aki kettővel lakik fölöttünk a panelban, órákon keresztül kanállal üzengetnek egymásnak a fűtéscsövön. Engem is idegesít, de letagadtam, amikor becsöngetett az egyik szomszéd.
- Mind a két gyerekem görkorcsolyával közlekedik a lakásban napok óta. Hallom, ahogy a parketta zokog. Ha vége lesz ennek, fel kell csiszoltatni, akkor én is sírok majd, de addig nem érdekel.
És a végére egy nagyon kedves történet:
„Az alattunk lakó néni minden karácsonykor süt bejglit, és nekünk is szokott hozni a kóstolót. A fiam egy kis kosarat lógatott ki az ablakunkon úgy, hogy az megzörgette a néni ablakát, benne egy üzenettel, hogy vigyázzon magára. Legalábbis én azt hittem, ennyi az egész. De az is rajta volt, hogy kérünk bejglit. Úgyhogy tegnap csörgött a telefon, és a szomszéd néni üzente, hogy kész a bejgli, kiteszi az ajtaja elé, vigyük el.”
Így neveld a gyerekedet!
Hogyan fáraszd ki a gyereket karanténban? Ez a játék segíthet
Nem a háromévesed kamasz, hanem a kamaszod dackorszakos!