Magyarországon az elmúlt hetek során rengeteg ember maradt munkahely nélkül – vagy épp máshogyan dolgoznak, megváltoztak a munkakörülményeik. A tanároknak csak pár napjuk maradt, hogy teljesen átálljanak a digitális oktatásra.
„Nekünk is nagyon sok új dolgot kell megtanulni”
Andi egy kecskeméti általános iskolában tanít – most természetesen digitálisan. Náluk harmadik osztálytól a ClassFlow felületére töltik fel az anyagot, s a gyerekek ugyanoda töltik vissza az elkészített feladatokat. Andrea osztálya informatikai irányultságú, ennek ellenére a gyerekek nehezen rázódtak bele az új helyzetbe.
„Otthon nem mindenkinek volt megfelelő felszerelése, több hétbe tellett, míg az iskola laptopot vagy tabletet biztosított a számukra. Vannak olyan családok is, ahol több gyerek van, ott még nehezebb, hiszen nem lehet a gép elé ültetni egyszerre mindenkit.”
Andi és tanítópárja azt is észrevették, hogy a gyerekek nagyon hiányoznak egymásnak. Iskolájukban természetes, hogy a tanulók egymás munkáit is megnézik, van önértékelés, társértékelés, ami a jelenlegi helyzetben nehezen kivitelezhető. Alternatív megoldásként vizuális kultúrából, magyar nyelv és irodalomból olyan powerpoint-bemutatókat készítenek, ahol a gyerekek megnézhetik egymás munkáját.
„Pedagógustársaimmal mély vízben vagyunk, hiszen nekünk is nagyon sok új dolgot kell megtanulni. A digitális kompetenciáink nem állnak azonos szinten, így ebben is egymásra támaszkodunk. Ezért hoztam létre a Pedagógusok Digikincsei Facebook-csoportot, ahol közel tizenkétezren igyekszünk segíteni egymás munkáját: kreatívabbnál kreatívabb anyagokból csipegethetünk.”
Az autizmussal élők rengeteg szociális tapasztalattól estek el
Dóri a Kecskeméti EGYMI integrációra felkészítő két évfolyamos első osztályában tanít jó intellektusú és nyelvi képességű (magasan funkcionáló) autista gyerekeket. A többségi elsős tanítókkal ellentétben munkájuk elsősorban nem az akadémikus készségek tanításával telik. Speciális szakterületük elengedhetetlen része a szociális interakciók, a kommunikáció, és az önellátás fejlesztése. A digitális oktatás megnehezítette a körülményeiket.
„Néhány autista gyermeknek nem okoz különösebb problémát az alkalmazkodás. Élvezik a biztonságos otthoni légkört, imádnak számítógépezni, és végre nem kerülnek nap mint nap számukra bonyolult szociális helyzetekbe. Másokat azonban kiborít a karantén okozta megváltozott rutin és szokásrendszer, a bezártság vagy az esetleges szenzoros túlterheltség. Nem értik, hogy miért anya tanít, mikor ő nem tanító néni, és egyébként is az iskolában kell tanulni, nem pedig otthon. Külön nehézség számukra, hogy mivel foglalják le magukat a lakásban. Ha netán kilépnek az utcára, nem bírják elviselni magukon a maszkot és a kesztyűt.”
Dóri és kollégái számára kitűzött cél, hogy érzelmi biztonságot, jósolható és érthető közeget teremtsenek a digitalizált oktatásban is. Olyan autizmus-specifikus módszereket alkalmaznak, mint például az egyénre szabottság, a struktúra és a vizuális támogatások.
„Igyekszünk a szülőnek olyan módszerekkel és eszközökkel szolgálni, amelyek birtokában elkerülhető a stressz a gyermeknél, s az ebből fakadó problémás viselkedés is. Első lépésben hazaküldtük a gyerekek iskolában használt segítő eszközeit: napirendeket, egyénre szabott szabálykártyákat, vizuális órákat. Majd készítettünk egy Google Drive-felületet a szülőknek, amelyre folyamatosan töltünk egyéni feladatlapokat, otthoni szabadidős és kézműves ötleteket.
A szülőkkel való együttműködés, az ő kompetenciájuk erősítése eddig is kiemelkedő része volt a munkánknak, és még fontosabb a jelenlegi helyzetben.
A munkaidőnk alatt bármikor elérhetőek vagyunk telefonon és a közösségi oldalakon is. A gyerekekkel mindennap videócsetelünk. Társaikat is szívesen hívják online beszélgetésre, hiszen egyre jobban hiányoznak egymásnak. A sikeres együttnevelés szempontjából nem jött épp jókor a digitális oktatás, hiszen az autizmussal élő gyerekek így rengeteg szociális és kommunikációs tapasztalattól estek el. Ami viszont jó, hogy egyre nagyobb mértékben veszik ki a részüket a házimunkából, s egyre több önellátási feladatot végeznek segítség nélkül.”
Szigorúan tartjuk a kétméteres távolságot
Makai László doboktató. Bevételének legnagyobb részét a zene teszi ki, így ő is megsínyli a jelenlegi helyzetet.
„Ahhoz, hogy online órát tarthassak, legalább egy darab gumilappal rendelkeznie kell a lurkóknak, de leginkább akkor van értelme, ha valakinek van otthon dobszerkója vagy elektromos dobja. Van olyan tanítványom, akinek semmi ilyesmije nincs. Kikértem egy szintén doboktató barátom véleményét, aki azt mondta, hogy aki jönni akar hozzám, az jöjjön. Ellenben nincs csoportos óra, a kétméternyi távolságot szigorúan tartjuk, szellőztetünk, fertőtlenítünk.
Makai Laci doboktató
Vannak speciális esetek, ebbe beletartozik az autista kisfiútól kezdve a vak tanítványig mindenki, akikkel lehetetlen online körülmények között dolgozni. Nagyon figyelünk egymásra. Ha valaki kicsit köhög, akkor nem jön. Ez egy intenzív dolog, nem olyan, mint a sakkozás. A lurkóim nagy százaléka megizzad az óra végén”.
Laci beszélt az online oktatás nehézségeiről is: előfordul, hogy másik telefonja recseg-ropog, miközben az oktató még azt sem tudja ellenőrizni, hogy helyes-e a diák tartása, egyenesen tartja-e a hátát, nem fog-e megfájdulni a dereka, ahogy a növendék kéztartását sem látja mindig, ami a dobképzésben alapvető lenne. „Ha elakad a hang, akkor azt sem hallom, hogy jól ütött-e a gumilapon. Csomó olyan dolog nem derül ki, ami élőben azonnal. Szóval lehet csinálni, de nem hatékony.”
A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy szeressék őket
Nincs könnyű helyzetben Anita, aki óvodapedagógus egy faluban. Csoportjával március 13-án találkoztak utoljára. Ha tudták volna, hogy bizonytalan ideig ez lesz az utolsó közösen eltöltött alkalom, akkor jobban megölelgetik egymást.
„Minden annyira gyorsan zajlott, hogy szinte kapaszkodnom kellett, nehogy hátra vágódjak. Ahogy jöttek sorra a szülők, különböző, abszolút megválaszolhatatlan kérdéseket feltéve, egyre jobban kétségbeestem. Ugye lesz anyák napi ünnepség? Mi lesz a logopédiával? A fejlesztés abbamarad? Még abból sem ocsúdtam fel, hogy életem első összerakott március 15-i ünnepségét nem tarthattuk meg, pedig az községi ünnepély lett volna, nagyon készültünk. A fent említett kérdésekre olyannyira nem tudtam válaszolni, hogy saját magamat is szorongó őrületbe kergettem. Mi pedagógusok minden szülői kérdésre tudjuk a választ, mert megtanultuk, felkészültünk, és mert általában a gyermekkel kapcsolatos, akit igazán ismerünk. Ritkán mondjuk azt, hogy nem tudom.”
Óvodai keretek között a digitális nevelés célja az ötletadás. Olyan érdekes tevékenységekkel ösztönzik cselekvésre a kicsiket, amelyek segítik a szülő-gyermek kapcsolat mélyítését, a korábbi ismeretek rendszerezését és az újak befogadását.
„Egy hét szervezést követően mi is átálltunk a digitális nevelésre. A második hét töretlen lelkesedéssel indult, a szülők szorgalmasan jelen voltak az online térben. A háziállatok témakörrel nehéz mellélőni, a gyerekek lelkesen osztották meg, hogy kinek milyen van otthon. Nálunk most születtek kismacskák, videót is küldtem nekik róluk. A gyerekeket kértem meg, hogy nevezzék el őket.”
Anita cicái
Mind a pedagógusok, mind a gyerekek nehezen élik meg egymás hiányát: Anita a kicsik képeit nézegetve rendszeresen elérzékenyül, nem tudja, hogy fognak-e még találkozni ebben a nevelési évben.
„Nemrég mély depresszióba zuhanva bámultam kifelé a konyhaablakon. Ismerős gyerekhang ütötte meg a fülemet. Az ablakra tapadva bámultam kifelé, de már csak a hátát láttam, megismertem. Délután ugyanez történt. Mire a kapuba értem, már lekanyarodtak. Egyből üzentem az anyukának, hogy legközelebb nyugodtan álljanak meg, hagy lássuk egymást egy kicsit. Másnap eljöttek: nincs puszi, nincs ölelés, a kerítésen keresztül kommunikálunk. A kertjükből szedett nekem virágot az én hatévesem. Cseréltünk, szedtem neki én is. A világ összes virágát leszedném nekik.
Hogy van-e értelme az óvodában a digitális nevelésnek? Nem tudom. A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy szeressék őket. Én most csak így tudom szeretni őket.
Az érettségiről még azt sem tudjuk, hogyan tartják meg
Klára egy budapesti elitgimnáziumban matematika-fizika szakos tanár. Arra készült, hogy az online oktatás mellett lazább lesz majd az élete, ám a valóság közbeszólt.
„Bevallom, amikor beütött a karantén, vettem egy nagy ablakmosó folyadékot, hogy de jó, majd meg fogom mosni az ablakaimat. Ez azóta sem történt meg. Egy hetet adtunk magunknak, mint tantestület, hogy átálljunk. Az a szerencsénk, hogy a Google szolgáltatásai ingyenesen állnak a gimnázium rendelkezésére, így ez az egyetlen platform, amit használunk. Ahhoz, hogy az ember értelmesen, igényesen tudjon megtartani egy ilyen órát, rengeteget kell készülni. Egy képletet felírni a táblára csak egy pillanat, de begépelni a számítógépbe már sokkal hosszabb. A gyerekeknek otthonról elvégezhető feladatokat adunk, ám az önálló tanulás segítésére visszajelzésre van szükségük. Minden projektmunkát ki kell javítani, végig kell nézni, ami online sokkal időigényesebb. Az iskolában, ha valaki jól teljesít, az pluszpontot kap, a feladatokat pedig együtt értékeljük ki. Ez most nem lehetséges. Tegnap este félve ugyan, de megnyitottam az iskolai e-mail-címemet: hatvanhárom ellenőrzésre váró házi feladat érkezett.”
Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Klára végzős osztályt is tanít. A digitális kényszerhelyzet az érettségi-felkészítést is megnehezíti. „A végzősökkel matematikából az utolsó nagy hajrá online nehezebb lesz. Nagyon jó hangulatú órákat tudhatunk magunk mögött, a tanulók kérdeztek, nevettünk, sokszor tényleg sajnáltuk, hogy vége van az órának. Ez most nagyon hiányzik, főleg érettségi előtt, amiről még azt sem tudjuk, hogyan tartják meg.
Sajnos nem tudok nekik úgy segíteni, ahogyan személyesen szoktam. Mindenkinek egyedül kell megküzdenie a feladatokkal. A diákjaim többsége kétségbeesett és összekapta magát. Van olyan, aki élvezi, hogy otthon lehet és kevésbé aktív, és van olyan is, aki kórházba került, nem tudok róla semmit. Nagyon nehéz helyzetekben kell helytállnia tanároknak, diákoknak egyaránt. Néhány kollégámmal ellentétben szerencsésebb helyzetben vagyok, ki tudok ülni a kertbe, nem kell közben sem a szüleimmel, sem a gyerekeim leckéjével foglalkoznom, de így is azt érzem, hogy nem fogom sokáig bírni ezt a rengeteg ülőmunkát. Ki tudja, hogy meddig tart még ez az időszak…”
Részemről fejlődést jelent a kialakult helyzet
Csaba testnevelést tanít egy középiskolában. Két végzős osztálya is van, akiket érettségire készít fel. Vegyes, de összességében pozitív tapasztalatai vannak a digitális oktatás terén.
„A diákoknak YouTube-on keresztül küldöm a bemelegítő feladatokat, különböző gimnasztikai gyakorlatokat, gerinctornát. Csapatsportok elméletéről, játékszabályairól tanulunk, ezeket vissza is kérdezem. Az órák végét pedig vicces videókkal zárom az aznapi anyaghoz kapcsolódóan. A feladatok értékelése kihívás, ugyanis többféle platformot használunk”.
A testnevelő arra figyelt fel, hogy a videók motiválják a diákokat, élvezik és valóban megcsinálják a feladatokat. „A sport területén könnyebben alkalmazhatóak az online oktatás eszközei, részemről ebből a szempontból fejlődést jelent. Úgy gondolom, hogy akkor is élni fogok ezzel a lehetőséggel, amikor az iskolák újra megnyitják majd a kapuikat.”
Szerző: Rimóczi Ancsa, Centrál Médiaakadémia
Pár ötlet, hogy könnyebb legyen az otthoni tanulás:
Legóval segít a hátrányos helyzetű gyerekeken egy magyar cég
Sulitévé lett az M5-ből
A kamasz is szorong a karantén miatt