Változó, hogy melyik iskolában mikor volt az utolsó, valóban online oktatással eltelt nap, de az szinte biztos, hogy az utolsó tanítási héten már sehol nem lesznek számonkérések, csakúgy, mint az eddigi években. Sok szülő így is úgy érzi, hogy direkt kitoltak velük a tanárok, mert az eddigi osztálykirándulások helyett most nem kaptak szabadnapot a diákok. Természetesen ez nem egy, a szülők ellen kidolgozott bosszú része volt, csak az online oktatás egyik sajátossága, és a tanárok pontosan tudják, hogy mit éreznek a szülők, már csak azért is, mert nagy részük civilben maga is szülő. Az online oktatás mindenkit kimerített.
Gabi néninek idén volt negyedikes az osztálya, és úgy érzi, soha még ennyire jó kapcsolatot nem tudott kialakítani a szülőkkel, mint ebben a furcsa tanévben. „Hirtelen azt se tudtam márciusban, hogy mi legyen. Épp a március 15-i ünnepségre készültünk a gyerekekkel, és akkor egyszer csak bezárt zárt az iskola. Bevallom, először sajnáltam magam, mert el se tudtam volna képzelni, hogy a szülők ennyire átvesznek minden feladatot az első pillanattól. Nyilván szerencsés is vagyok az osztályommal és a szülőkkel is, de komolyan mondom, semmi gondom nem volt. Az első emailre, amit kiküldtem, az volt szinte egyhangúan a válaszuk, hogy miben segíthetnek? Még ők akartak segíteni nekem, és a többi szülőnek. Pillanatok alatt létrehoztak felületeket, ahol egymáson segítettek, például abban, hogy hetente egyszer valaki kinyomtatta azt a pár oldalt a többieknek, amire szükség volt. Számítógépet, tabletet adtak kölcsön egymásnak, sőt még egy internetelőfizetést is összedobtak az egyik rászoruló kislánynak.”
A tanárnő szerint ez azért is nagyon nagy dolog, mert eddig olyan egyszerű dolgok is, mint az osztálypénz beszedése, vagy egy nyilatkozat visszaküldése is hetekig tartott, mindig volt valaki, aki elfelejtette, nem vitte be, nem érdekelte, most pedig mindenre szinte azonnal reagált mindenki.
„Járhattam volna másképp is, és én nagyon is tisztában vagyok vele, hogy micsoda munka volt a szülőknek ezt az időszakot végigcsinálni a gyerekekkel. Nem is arra gondolok, hogy leültek, és matekoztak velük, vagy tollba mondtak, hanem arra az igazi pedagógiai feladatra, amit mindenki tökéletesen elvégzett: motiválta a gyerekét, tartotta benne a lelket, és nem mellesleg tanította is őt a hét minden napján. Írtam is erről egy levelet a szülőknek, de egy szóban is meg tudom fogalmazni: köszönöm!”
Zsuzsa néni elsős gyerekeket tanított, és ő is úgy érzi, idén pedagógus napon a szülőknek is jár a virág, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a pezsgő.
„Az elsős gyerekek szülei voltak a legnehezebb helyzetben idén, bár gondolom a kamaszokkal se volt könnyű, de márciusban még egyik kis elsős se tudott tökéletesen olvasni és írni. A tanító, az egy szakma, és nyilván én is jókat nevettem azokon a mémeken, amikor a tanárok karantén kezdetén jól megmondták a magukét a szülőknek, de én is tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekek tanítása egyedül a tanár, és nem a szülő dolga. Eddig legalábbis így volt. Én például minden szülői értekezleten elmondom a szülőknek, hogy ne ők tanuljanak otthon a gyerekkel, mert annak soha nem lesz jó vége. Legtöbbször összevesznek. Szerintem a gyerekeknek az iskolában kell tanulniuk, és nem otthon. Otthon maximum a házi feladatot kell elvégezni, de egy átlagos intellektusú gyereknek alsóban semmi szüksége arra, hogy még pluszban tanuljon is. Ha valamiből mégis nagy a lemaradás betegség, vagy költözés miatt, akkor is érdemesebb egy külön tanárt fogadni inkább pár alkalomra, és akkor a családi béke is fennmarad és a gyerek is pillanatok alatt bepótolja a lemaradást.”
Amikor elkezdődött az online tanítás, Zsuzsa néni úgy tervezte, hogy minden nap élő órákat tart majd a gyerekeknek, de hamar rájött, hogy még ha három részre is osztja az osztályt, akkor is az óra fele elmegy azzal, hogy ki, mikor kapcsolja be a mikrofont, ki mit mond, kér, látszik, nem látszik, és hasonlók. Így végül csak napi egy videót küldött ki a szülőknek egy levéllel, amiben pontosan leírta, hogy mit és hogyan kell megtanítaniuk. És a szülőknek sikerült. Május végére az összes kis elsős folyékonyan olvas, és gyönyörűen ír.
„El vagyok ájulva a szülőktől. Minden nap próbáltam valamit a módszertanból is átadni nekik, de nem gondoltam, hogy ennyire jól vizsgáznak majd. Az az igazság, hogy az a sok dicsérő szó, amit majd az év végi bizonyítványban olvashatnak, az nekik is pont annyira szól, mint a gyerekeknek! Remélem jövőre újra elmondhatom, hogy nem jó, ha a szülő tanítja a gyereket otthon, de szerintem ezzel már a szülők is tisztában vannak. Gratulálok nekik!”
Végre, kezdődik a vakáció!
- Elfogyott a szabadság, ki lesz a gyerekekkel a nyári szünetben?
- Átállás az első osztályra – ne hagyd őt augusztus végéig az oviban!