A nagyszülők sokkal nagyobb hatással vannak az unokákra, mint azt sokszor gondoljuk. Nagyszülőnek lenni egyszerűen más minőségű szeretet jelent, és ehhez minden gyereknek joga van, mint ahogy a nagyszülőknek is. A nagyszülőknek jár az unokákkal való együttlét lehetősége, a kényeztetés, a mesélés, a nagyi főztje és a nagypapa sztorijai, egyszóval a kapcsolattartás.
Egy ideális világban a szülők boldogan élnek, amíg meg nem halnak, és a gyerekek minden vasárnap délben körbe ülik a nagyszülői ház asztalát, ahova a nagymama a legfinomabb süteményeket sorakoztatja egymás után. Csakhogy ideális világ nem létezik, a szülők gyakran elválnak, miközben meggyűlölik egymást, és a nagyszülők se mindig tökéletes nagyanyók és nagyapók, vagy ha mégis, akkor a szülők nem engedik hozzájuk az unokákat. Jár egyáltalán láthatás a nagyszülőknek?
Könyörögtem a kapcsolattartásért
Janka két kislány nagymamája, aki évek óta küzd azért, hogy láthassa az unokáit. Úgy érzi, két igazán nagy vesztese van a válásnak, az egyik ő, a másik pedig a unokák. Próbál okos lenni, de néha nagyon nehéz visszafognia magát, és nem beszállnia abba a háborúba, amit a fia és a volt felesége vívnak egymás ellen a kapcsolattartásért.
„Tavaly december 25-én láthattam az unokáimat másfél órára, idén pedig anyák napján az erkélyről. Még meg sem ölelhettem őket a karantén miatt.”
Janka fia megcsalta a feleségét, majd amikor lebukott, elváltak. Az addig se túl fényes anyós-meny közötti viszony akkor teljesen elmérgesedett. „A menyem azt mondta, hogy azért lépett félre a fiam, mert nekem nem volt megfelelő a házasságuk. Pedig én nagyon igyekeztem egyáltalán nem beleszólni az életükbe, egyedül azt tartottam fontosnak, hogy boldogok legyenek. Nagyon sajnálom, hogy elváltak, próbáltam beszélni a menyemmel, könyörögtem neki, hogy ne zárjon ki a gyerekek életéből, de csak annyit mondott, hogy majd meglátjuk. Megláttuk: a láthatást természetesen a fiam idejében kéne intézni, de mivel azt is úgy próbálja megfúrni, ahogy csak lehet, nekem szinte már nem is jut időm együtt lenni az unokáimmal. Mivel a fiam Németországban dolgozik, havonta csak egyszer látja a lányait. Én megértem azt is, hogy akkor nem hozzám rohannak azonnal, hiszen szeretnének egy hétvégét együtt tölteni, de miért ne találkozhatnék kéthetente, legalább egy-egy délutánra én is kislányokkal, amikor a fiam nincs itthon?”
A nagymama felkereste a családsegítő szolgálatot, majd ügyvéd állásfoglalását is kérte, de a fia szigorúan megtiltotta neki, hogy a volt feleségét keresse, akár személyesen, akár jogi úton. Mivel ő is ritkán láthatja a saját gyerekeit, attól fél, hogy a volt felesége ellene hangolná a lányokat.
A családsegítőben arról tájékoztatták a nagymamát, hogyha a szülők elváltak, akkor a különélő apa szülei a bíróságon meghatározott, vagy közösen elfogadott kapcsolattartási időben találkozhatnak az unokával. Elvileg, és ezt külön hangsúlyozták, az unoka láthatásának nem akadályozhatja, ha a szülők valamelyike és a nagyszülők között elmérgesedett a kapcsolat a válás során, viszont a nagyszülői kapcsolattartásban az unoka érdeke a mérvadó, vagyis, ha a nagyszülő például alkoholista, vagy más gond van vele, akkor külön vizsgálják a kapcsolattartást.
„Semmiképp nem vinném bíróságra a dolgot, mert egy nagyszülő nem követelheti ki az unokái szeretetét a bírótól, de ha mégis megtenném, jó eséllyel én is kapnék havonta egy hétvégét kapcsolattartásra. Olyan borzasztó ez az egész!”
Új család akarnak lenni, új nagyszülőkkel
Péter és Linda viszont olyan nagyszülők, akik gyámhatósághoz fordultak a nagyszülői kapcsolattartási joguk miatt.
„Nagyon jóban voltunk a menyünkkel a fiam halála előtt. Sajnos a kisunokám még csak öt hónapos volt, amikor egy autóbalesetben meghalt a fiam. Rettenetes volt mindnyájunknak. A menyem szegény teljesen összeroppant. Aztán két évre rá megismerkedett valakivel. Mi ennek nagyon örültünk, fiatal asszony még, és nem jó egyedül élni! Nem is volt gond, amíg meg nem született a közös gyerekük az új párjával. De akkor valami megváltozott. Nekünk azt mondták, hogy a négyéves Marcikának az lenne a legjobb, ha az új férjet apának tekinthetné, és értsük meg, hogy ehhez az kell, hogy mi félre álljunk. Ezt a kifejezést használták. Hogy álljunk félre!”
A nagyszülők először vitatkoztak, aztán könyörögtek. Közben a fiatalok arról tájékoztatták őket, hogy megváltoztatják a kisfiú vezetéknevét, hogy teljesen egy családdá válhassanak. A nagyszülők ezt is szó nélkül elfogadták, de kérték, hogy tarthassák a kapcsolatot Marcikával. Amikor erre határozott elutasítás volt a válasz, jogi útra terelték a dolgot, amit ha lehet, senkinek nem ajánlanak.
„Pszichológus vizsgált minket, és a kisunokánkat is, mert a volt menyünk mindenfélét mondott rólunk. A legbensőbb magánéletünkben turkáltak, családlátogatásra jöttek, szétnéztek a lakásban, a szomszédokat kérdezgették rólunk. De végül is engedik a kapcsolattartást.”
Az illetékes gyámhatóságon kérték a kapcsolattartást. Ők beidézték a feleket, meghallgattak mindenkit, majd szakértőket rendeltek ki. Kimondták, hogy a nagyszülők nincsenek káros hatással a gyermekre sőt, kifejezetten a gyerek érdeke is a kapcsolattartás, ezért kérték az édesanyát, hogy engedje az unokát a nagyszülőkhöz. Ezt az anyukának csak akkor kell megtennie, ha a gyermek is akarja, ami nagyon nehéz lehet, ha a szülő folyamatosan a nagyszülők ellen hangolja a gyermekét.
Péter és Linda nem elégedett, ugyanis érzik az unokán, hogy nem hall róluk túl szépeket otthon, ezért a havi egyszeri kapcsolattartáson feszeng, nehezen oldódik fel. Ezt igyekeznek a lehető legtöbb szeretettel, közös programmal ellensúlyozni. Még abba is belementek, hogy egyáltalán nem említik a fiukat a kisfiúnak, mintha soha nem is létezett volna, pedig ebbe beleszakad a szívük. Abban bíznak, hogyha Marci idősebb lesz, akkor majd saját akaratból is szeretné a nagyszüleit látogatni, és talán majd ettől megváltozik a helyzet.
Címlapi képünk illusztráció.
A nagyszülők fontosak!
- Ahány család, annyiféle nagyszülő. A te nagyid milyen?
- Ez a legjobb unoka-nagyszülő csapatépítő program a szünetre