Ezeket érdemes tudni Kamala Harrisról

Farkas E. Lina | 2020. November 09.
Már az életútja se semmi, a szavaira pedig érdemes odafigyelni.

Kamala Harris épp futott, amikor megtudta: ő lesz az Amerikai Egyesült Államok alelnöke. 

„Megcsináltuk, Joe!”

– twittelte az emlékezetes telefonhívást, amit férje Doug Emhoff videóra is vett. Ebben a leendő alelnök telefonon gratulált megválasztott elnöknek.

A győzelmükkel Joe Biden lett a legidősebben megválasztott amerikai elnök, Kamala Harris pedig az első nő, aki alelnökként kerül a Fehér Házba.

Sikerek és botlások: egy dinamikus karrier

1964. október 20-án két bevándorló gyerekeként született a kaliforniai Oaklandben. Anyja indiai rákkutató volt, apja jamaicai közgazdászprofesszor. 7 éves volt Harris, amikor a szülei elváltak, eztán az anyjuk nevelte őt és húgát, Mayát egy túlnyomórészt fekete alsó-középosztálybeliek lakta környéken. Gyermekkorában egyaránt járt a hindu és a feketék baptista templomába, anyja pedig mindig arra biztatta, hogy „magabiztos, büszke fekete nő legyen”.

Miután édesanyja a McGuill Egyetemen kapott tanári állást és rákkutatói pozíciót az egyik kórházban, a kanadai Montrealba költöztek, és testvérével már oda jártak középiskolába. Érettségi után Washington D.C.-be költözött, hogy politológiát és közgazdaságtant tanuljon a Howard Egyetemen, majd visszatért Kaliforniába és a Hastings Jogi Főiskolán folytatta, majd fejezte be a tanulmányait. 

Harris kitartóan és gyorsan építette a karrierjét, az oaklandi Alameda megyei ügyészségről indult, ahol a nemi bűncselekményekkel foglalkozott segédügyvédként, 2003-ban pedig már a San Francisco-i kerületi ügyészség irodájában dolgozott, és a korábbi főnöke, az ügyész, Terence Hallinan ellen indult a kerületi ügyészi posztért.

Végül 56 és fél százalékkal nyert, ezzel ő lett az első fekete nő Kalifornia államban, akit kerületi ügyésznek választottak.

Ez idő alatt Harris a 30 évvel idősebb kaliforniai politikus, Willie Brownnal járt, de szakított vele, amikor a férfit megválasztották San Francisco polgármesterévé. 2010-ben már kaliforniai főügyésznek indult a népszerű fehér republikánus Steve Cooley ellen. Szoros versenyben, 0,8 százalékponttal végül sikerült nyernie. 

Karrierje során neki is voltak botlásai, és bőven akadtak hangok, akik erősen bírálták döntéseit. Például amikor egy technikus kokaint lopott az ügyészi hivatal bűnügyi laboratóriumából, és a bizonyítékokat is összekavarta, Harris megpróbálta eltussolni az ügyet, és a védőügyvédeket sem tájékoztatta az esetről. Korábban, 2004-ben pedig a rendőri szakszervezeteknél vágta el magát, mert nem volt hajlandó jóváhagyni a halálbüntetést annak a férfinak az ügyében, aki meggyilkolta Isaac Espinoza San Francisco-i rendőrtisztet.

Harris ekkor már a legfelső körökben mozgott, 2004-tól barátságban állt Barack Obamával, sőt, ő volt az első jelentős kaliforniai tisztviselő, aki támogatta Obamát a 2008-as elnöki pályázata során. Az exelnököt egyébként pont miatta szexistának is titulálták, amikor Harrisről 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy ő a legcsinosabb főügyész. 

https://www.newyorker.com/magazine/2019/07/22/kamala-harris-makes-her-case

Az immár szintén exelnök Donald Trump viszont sosem rajongott érte, 2019-ben egy hét leforgása alatt, a maga finom stílusában két tévéinterjúban is „mocsoknak” nevezte Harrist. Többek között azért, mert kihallgatta William Barr főügyészt a Mueller-jelentés kezelésével kapcsolatban a szenátus igazságügyi bizottságának meghallgatása során.

2016-ban bejutott a szenátusba, népszerűsége pedig folyamatosan nőtt, és az elnökjelölt-választás kampányában pedig ő vitte le a legemlékezetesebb pillanatot azzal, amikor a demokrata-párti vita során Joe Bidennel arról beszélt, hogy milyen volt megélni a hetvenes években a szegregált tömegközlekedést. 

Talán ez is közrejátszott abban, hogy Joe Biden végül őt kérte fel fő alelnök-jelöltjének, ám 2019 decemberében Harris úgy gondolta, nincsen meg a kellő muníciója a győzelemhez, ezért decemberben bejelentette a visszalépését, és csak 2020. március 8-án állt kezdett el mellette kampányolni, januártól pedig ő az első női alelnöke az Amerikai Egyesült Államoknak. 

Meglepő tények, amiket érdemes tudni róla:

Fotó: Getty Images

Megszólalásai, amikre érdemes emlékezni:

Még több cikk az amerikai elnökválasztásról:

Exit mobile version