És persze azok is, akik kéretlenül osztogatják a tanácsokat, kritikákat a gyermeknevelés vagy épp a gyermekvárás témakörében. De ott, ahol a vezető politikusok alaptörvénybe vésik, mitől család egy család, és bátran kinyilatkoztatják, hogy márpedig a nőnek a konyhában és a szülőszobán a helye, nem kell azon meglepődni, hogy a társadalom más színterein is hasonló a stílus.
Így történhet meg, hogy a hétköznapi emberek is simán ítélkeznek és megmondják egymásnak, mit, hogyan kéne máshogy tenni. Például gyereknevelés, gyermekvárás terén: a szoptatási tanácsoktól kezdve az altatási módszereken át, egészen odáig, hogyan „regulázzuk meg” a gyereket, vagy legyünk vele engedékenyebbek.
Az online térben aztán még bátrabbak, még okosabbak a kommentelők, és a „jó tanácsok” zömében nemcsak bántó stílusban íródnak, hanem egy jó nagy adag áldozathibáztatást is tartalmaznak.
Ez a jelenség megfigyelhető még az olyan zárt Facebook-csoportokban is, amikhez az ember jóhiszeműen azért csatlakozott, hogy ott majd egyfajta biztonságos térben tanácsot kérhet. Ám sajnos az ilyen virtuális helyeken is pellengérre állíthatják az embert. Még azt is, aki segítségért fordul a közösséghez.
Csak írj egy posztot, és megmondják, mi a baj veled…
Akkor is, ha nem ezt kérdezted. Az ilyen helyzetekre, és a kéretlen véleményekre hívja fel a figyelmet az Anyakivan új videója, amelyben egy 28 hetes terhes nő arról kérdezi az internet népét, akad-e köztük olyan, aki hozzá hasonlóan elesett terhesen, kocogás közben.
„Ugye nem lesz baja a babámnak?” – kérdezi a posztjában, amire aztán megindul a komment-cunami, záporoznak a hozzászólások. És nem csak a támogató fajtából.
„Ha parázol, menj el egy orvoshoz!” „Minek futsz 28 hetesen?” „Szégyellheted magad!”
– kapja a cifrábbnál cifrább válaszokat, megmondásokat és verbális bántásokat.
Semjén Nóra, a videó készítője maga is jól ismeri az érzést, amikor a szűk és tágabb környezet felhatalmazva érzi magát, hogy ne csak véleményt formáljon, de tanácsokat is osztogasson arra vonatkozóan, hogyan kellene anyaként viselkednie.
Bevallása szerint az első gyermeke születése után bőven kapott hideget-meleget.
„Főleg az offline térben értek a beszólások, amiket lehet, hogy jó tanácsoknak szántak, de azok inkább kritikaként csapódtak le. Miért ringatod, miért kapod fel, de bíráltak amiatt is, hogy sokat változtam, hogy a gyerekre hivatkozva lemondtam programokat, hogy szerintük a gyerek határozza meg az életemet. Nyilván volt bennük igazság, de a beszólások nem segítenek a felismerésben” – mondja Nóra.
A vloggernek igaza van, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogyan fogalmazunk, miket mondunk a másiknak. Pláne akkor nem, ha tanácsot adunk. Sokan sajnos azonban nem tudják, hogy a kéretlen tanácsok, kritikák összezúzhatják a másik önértékelését, hiszen azt éreztetik vele, hogy nem képes önállóan meghozni egy döntést vagy helytállni egy helyzetben.
Mielőtt tehát megszólalunk, vagy elkezdünk pötyögni a billentyűzeten,
tudatosítani kellene magunkban egy fontos szabályt: tanácsot csak akkor adunk, ha azt kérte a másik, ha pedig mégsem bírjuk ki a véleményezést, akkor legalább próbáljuk azt érzékenyen, empatikusan, a másik érzéseit figyelembe véve megfogalmazni. Főleg, ha a segítés a cél.
Nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy az online kommunikáció hasonlóképpen tudatosságot igényel, ahogy az autóvezetés vagy az offline térben való beszélgetések, vitás helyzetek. Ugyanúgy tartalmazza a mindannyiunkra érvényes normák egész sorát, a szocializáció számos elemét, ahogy a felelősség is a része, épp ezért nem mindegy, milyen mondatokat gépelünk le hozzászólásként.
„Frusztrált egy nemzet vagyunk. Természetesen minden országban vannak trollok, megmondóemberek, de az a fajta rosszindulat, gonoszság és irigység, ami itthon megy, főleg az online térben, az kiemelkedően rossz. Már sokszor a kommunikációs stílus is rettenetes, de mindezen túl az emberek nagy része azzal sem foglalkozik, hogy milyen lelkiállapotban van az, aki az eredeti posztot írta.
Ahogy sokan azt sem gondolják végig, hogy ami nekik evidencia, az másoknak nem” – mondja Nóra, hozzátéve, hogy a videójára is érkeztek érdekes hozzászólások, sőt, igazából kicsiben elkezdődött az, amiről szól a videó: a másik (jelen esetben a karakter) hibáztatásáról.
„Azért készítettem a videót, hogy felhívjam a figyelmet erre a nagyon gyakori jelenségre, attitűdre, arra, hogy milyen kemények tudunk lenni egymással még egy segítő funkcióval létrehozott online csoportban is”
– magyarázza a vlogger, aki pár hónapja gyártja a videóit.
Az első, híres „boros, jógás” videóját ismerősei szórakoztatására készítette, és saját, személyes Facebook-profilján osztotta meg még a koronavírus berobbanásának hónapjaiban, az első karantén idején. A videó – amelyben egy anya eléggé kivan, és alkoholba fojtja a karanténos problémáit – kapott negatív, bántó kommenteket is, de alapvetően elég nagy siker lett, milliós nézettséget ért el.
A nagy érdeklődés adta meg a végső lökést ahhoz is, hogy Nóra elkészítse az Anyakivan Facebook-oldalt, és később az Instagram-profil is.
Ahogy mondja, számára mindig fontos volt az önirónia, hogy tudjon nevetni magunkon, és az élet nehezebb helyzetein. Épp ezért a humor a videóiból sem hiányzik.
Erre pedig van igény itthon, ahol pandémia nélkül is jól megy a szomorkodás
Az anyák számára érezhetően jól jött egy olyan oldal, ahol nyíltan lehet beszélni, és igen, ki lehet nevetni a problémákat, főleg azokat, amik leginkább a nők vállát nyomják. Az elmúlt hónapokban ugyanis világossá vált, hogy az összezártság még több munkát, stresszt helyezett a nők vállára: megnövekedett az otthoni teendők mennyisége, az összezártságból, az online oktatásból, és az egzisztenciális bizonytalanságból adódó feszültségről nem is beszélve.
Részben ez is a projekt célja, hogy felszabadultabbá tegye az embereket, és elfogadottabbá tegye a tényt, hogy természetes és emberi dolog, ha hibázunk, vagy ha nem tudunk valamit.
Nem fél arra sem rámutatni, hogy egy gyerek születése, nevelése óriási feladat, felelősség, fáradságos munka, amitől igenis ér néha idegesnek, fáradtnak, kimerültnek, türelmetlennek, vagy levertnek lenni.
Nóra videói szembemennek azzal a közgondolkodásba mélyen beágyazódott, mártírként dolgozó anya-képpel, amely még mindig sok nőt helyez óriási prés alá. Nem titkolt célja, hogy a tartalmaival segítsen a különféle tabuk feloldásában, hogy megmutassa, a nők nincsenek egyedül az anyaság, vagy akár a párkapcsolat nehézségeivel.
Mindemellett felvállaltan foglalkozik a másság elfogadtatásával is. „Sok meleg barátom van, egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ez még itthon egyáltalán téma, attól lennék igazán boldog, ha erről már egyszerűen nem kéne beszélni. El kéne fogadni, hogy ez a jelenség mindig volt, van és lesz, a szexuális identitás nem átalakítható, és nem választás kérdése.
Borzasztóan zavar, hogy míg más országok egyre nyitottabbá válnak, addig mi visszafelé fejlődünk ilyen téren. Láttam olyan német tankönyveket, amiben a családok meghatározása a szereteten alapul, nem pedig azon, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. Bárcsak mi is eljutnánk odáig, hogy nem akadunk ki azon, hogy melegek, vagy egyedülállók nevelnek egy gyereket – mondja Nóra, és hozzáteszi, hogy a szórakoztatáson kívül az is célja, hogy a tartalmaival érzékenyítsen, formáljon, értéket közvetítsen.
„Addig csinálom, amíg van hozzá kedvem, ötletem és van az oldalnak funkciója” – mondja Nóra, aki a vicces videókon túl interjúkat is készít szakemberekkel.
A legutóbb a méhnyakrák megelőzésének és a HPV szűrésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Ez pedig legalább annyira fontos, mint megtanulni úgy kommunikálni egymással, hogy azzal ne okozzunk további károkat.
Mit tegyél, ha bántanak verbálisan?
- Kaptak hideget-meleget a szülés utáni testüket felvállaló anyák
- Nyugi, a mi mentális egészségünkre is hat a Facebook és az Insta – indul a Digitális Szorongató podcast