A Hashtag.school nevű startup fogta a jó öreg osztályzást – ami az egyik legnagyobb stresszfaktor az iskolában a gyerekek számára – és átírta egy új, üdítően gyerekbarát, a videójátékokhoz hasonló rendszerben történő értékelésre.
Idén az online és a jelenléti oktatásban is kipróbálták a módszert a legváltozatosabb iskolákban és gyerekekkel, és a tanárok beszámolói alapján abszolút pozitív változásokat idéztek elő a videójátékokban megszokott, gamification jellegű digitális értékeléssel. A gyerekek motiváltabbak lettek, a kreativitásuk csak úgy szárnyalt, csökkent a szorongásuk a jegyek miatt, miközben jobb lett a teljesítményük az iskolában úgy, hogy egyáltalán nem erőlködtek, csak élvezték a tanulást. Prievara Tibor angoltanár és befektetőtársainak startupja, a Hashtag.school tökéletesen illeszkedik a Nemzeti alaptantervbe, úgyhogy csupán szándék kell hozzá az iskolák részéről, hogy a módszer segítségével hatékonyabb és élvezetesebb legyen a gyerekek számára a tanulás.
Prievara Tibor angoltanár, a Hashtag.school atyja (Kép: Hashtag.school)
A Hashtag.school értékelési módszer
A Hashtag.school a gamification segítségével éri el a sikereket a gyerekeknél, ez játékelemek felhasználását jelenti nem játék környezetben – ez esetben az iskolában. Az új értékelési módszerben a diákok pontokat kapnak a feladatmegoldásokra, feleletekre, és ezek segítségével szintet léphetnek. A folyamat végére kerül az osztályzás és nem a jegyek számítanak elsődlegesen, hanem maga a tananyag kerül középpontba, amit így többféleképpen, kreatívabban tudnak elsajátítani a gyerekek.
A Hashtag.school értékelési módszert már hónapok óta használó tanárokat kérdeztük a tapasztalataikról: Miakich Gábor az AKG 13 évfolyamos képzésén az első 6 évfolyamon tanító történelem-magyar szakos tanár, László Erika a Kolping Katolikus Gimnáziumban francia- és magyartanár, Drahos Viktória pedig a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanít magyart és latint.
Amikor bevezettétek ezt az értékelési módszert, milyen változásokat láttatok a gyerekeken?
Erika: Olyan gyerekekkel dolgozom, akik között sok az élsportoló, rengeteget hiányoznak, ami miatt kevés mérési pont van, közben pedig jó jegyeket szeretnének kapni – ez általában nagy stresszt jelent számukra. A Hashtag.school módszerével viszont sokkal több mérési pontot kaptak a gyerekek, lekerült róluk egy nagy adag szorongás, szabadabbak lettek. Több feladatot és visszajelzést biztosít ez a rendszer, amitől megnyugodtak a diákok, így nem a jegyre hajtottak, hanem a tananyaggal foglalkoztak.
Sok esetben a gyerek a szülőknek tanul, ami szintén stresszt jelent számára, ebben a módszerben viszont a szülőnek sokkal több információ jut a gyerek tanulási folyamatáról, mint a hagyományos osztályzási rendszerben, így megszünteti a családon belüli, jegyek miatti feszültséget is. Sőt, tanárként rólam is lement a frusztráció, mert nem szeretek osztályozni, pontozni viszont nagyon szeretek, mert a pontokkal tud a gyerek felfelé építkezni, nem olyan végleges, mint egy jegy.
Rendszeres, kevés energiabefektetéssel tudnak jó jegyeket szerezni, nem egyszeri, nagy teher, hogy van egy témazáró, hanem eloszlik a terhelés.
Viktória: A kezdő tanárokra jellemző enyhe pánikban osztottam osztályzatokat, közben pedig a gyerekek szenvedtek a jegyek nyomása alatt, sok konfliktusunk volt ebből. Amikor bevezettem a Hashtag.school gamification módszert, szinte azonnal érezhetően csökkent ez a stressz a gyerekekben és bennem is. Kiderült például, hogy a szabadidejükből is örömmel áldoznak arra, hogy a tananyaggal foglalkozzanak, még az olyan nehezebbekkel is, mint mondjuk a Jókai művek feldolgozása. Nem vágta őket földhöz, ha nem kaptak pontot egy feladatra, hanem motivációt jelentett, hogy a következő feladattal megszerezzék. Év végén azt mondták, hogy milyen jó, hogy magyarórán nem volt hajtás, pedig volt bőven, csak nem vették észre. Felelősségre, a következmények felismerésére is tanítja a gyerekeket a módszer és egyből beindította a kreativitásukat.
Az interjúban megszólaló tanárok balról jobbra: Drahos Viktória, Miakich Gábor, László Erika (Kép: Hashtag.school)
Gábor: Olyan hatodikosoknál vezettem be ezt az értékelést, akik csak szöveges és százalékos értékeléshez voltak szokva, a pontok gyűjtése jól illeszkedett a rendszerbe, hiszen könnyű a pontok segítségével százalékos visszajelzést adni, plusz önbizalmat adott azoknak a gyerekeknek, akik hajlamosabbak a szorongásra, teljesítménykényszerre.
Rájuk különösen jó hatással volt ez a módszer, mert ők sokkal jobban teljesítenek úgy, ha úgy érzik, nincs tétje, hiszen apró szabadon választható, többször is javítható részfeladatokra van bontva a számonkérés.
Így nem egy hétzáró dolgozattól, vagy prezentációtól félnek, hanem elosztva kapják a számonkéréssel járó stresszt. A dolgozatokra a hagyományos ötfokú értékelési rendszerben kampányszerűen kell tanulni, ám amit akkor megtanulnak a gyerekek, pár hét múlva el is felejtik, viszont ezzel a módszerrel még a hagyományos tantervű iskolákban is elnyújtva, elmélyítve sajátítják el a tananyagot, ami így sokkal inkább megmarad bennük hosszú távon is.
A tanulási nehézségekkel küzdő és SNI-s gyerekek hogyan fogadták az új értékelést?
Erika: Mi integráló gimnázium vagyunk, vannak autista tanítványaim, a Hashtag.school például abban kifejezetten sokat segített nekik, hogy jobban megnyíljanak és nyitottabban kommunikáljanak velem. Ők nagyon szeretik a pontosságot és kiszámíthatóságot, ez pedig pont a két alappillére a módszernek. Olyan gyereket is meg tudtam nyerni a módszerrel – azóta szép eredménnyel leérettségizett –, akivel két évig nem igazán találtuk a közös hangot, emellett az értékelési rendszer mellett viszont abszolút motivált lett és szívesen tanult. A többi SNI-s gyereknél is azt látom, hogy általában nagyon visszahúzza őket a teljesítménykényszer és megfelelési vágy, ettől a tehertől megszabadulnak a Hashtag-schoollal, mert sokkal több lehetőségük van a jó jegyek elérésére.
A legnagyobb siker, amit a módszernek köszönhetek, hogy a gyerekek azt kérték tőlem év végén, hogy hetente küldjek nekik feladatot nyáron is.
Viktória: Érdekes volt látni, hogy mennyire nem való ez a módszer a magolósoknak, akik csak kampányszerűen, dolgozatokra tudnak tanulni, nekik idő kellett, hogy átálljanak az új tempóra és ráébredjenek, hogy máshogy kell az új értékelési módszerben működniük, ami a javukra vált. Az egyik tanulási nehézségekkel küzdő diákomra az volt jellemző, hogy mindig az utolsó utáni pillanatban felelt vagy javított, hogy épphogy ne bukjon meg, de ezzel a módszerrel olyan szépen teljesített, hogy az ötös határát is megugrotta.
Egy másik, túlmozgásos diákomnál – aki addig eléggé szétrombolta az órákat a viselkedésével és rossz jegyeket szerzett –, az új rendszer az iskolán túl is nagy változásokat hozott. Amikor bevezettem az új értékelést, akkor a fiú versenynek észlelte, hogy kinek épül fel előbb a háza. Először gyorsan összecsapta a feladatokat, hogy a korábban leadásért megkapja a bónuszt, de a feladat nem lett túl jó, amiért viszont kevés pontot kapott, úgyhogy hamar rájött, hogy ez nem fog így működni.
Az anyukája mesélte később, hogy sokat változott a fiú hozzáállása, már nem csak túl akar esni a feladatokon, és ez az egész viselkedésére is kihat, normalizálódni kezdett ez a koncentrációs, túlmozgásos probléma is nála.
A gyerekek a pontokat a házak építéséhez használják fel (Kép: Hashtag.school)
Például a Fémek témakörét az adott időszakban több irányból is megközelítik (Kép: Hashtag.school)
Az irodalom is izgalmasabb és könnyebben befogadható, ha ilyen projektekre osztják a tananyagot (Kép: Hashtag.school)
Gábor: Nálunk volt egy diák, aki 60-70 százalékban tudott teljesíteni a gamification bevezetése előtt, utána viszont nőtt a teljesítménye stresszelés nélkül. Némi félreértés akadt a szülőkkel, mert ők annyit érzékeltek otthon, hogy szegény gyerek este 11-ig a gép előtt ül és dolgozik a feladatokon, de aztán kiderült számukra is, hogy nem kényszerből csinálja, hanem mert annyira bevonódott a témába.
A végére jobb lett az eredménye, a módszer még az önbizalmának is jót tett, sőt, az osztályközösségen belül is segített az elfogadottságában.
Hozzá kell tenni azért azt is, hogy erre a módszerre is igaz az, hogy önmagában nem varázspálca, csak egy jó eszköz, amit tudni kell használni, hogy tényleg segítség legyen a gyerekeknek. Főleg a mögötte álló tanárok munkájának köszönhető, ha sikeresen működik a gyerekeknél.
Milyen fontos képességeket fejleszt a gyerekeknél ez a módszer?
Gábor: A szakmai tudás mellett a projektszemléletet, kreativitást, a stresszmentes felelősségvállalást, megtanulja kicsit az életmenedzsmentet, célkitűzést és a célokhoz vezető út lépésekre bontását és a megoldási tervek készítését is fejleszti, előkészíti. Az élethosszig tanulást alapozza meg, azt, hogy megbízható felnőtté váljon a gyerek, felmérje a következményeket és felelősséget vállaljon a tetteiért.
A módszer bevezetése óta azt látom a gyerekeken, hogy sokat fejlődött az önismeretük, megismerték a saját határaikat és azt is, miben kell fejlődniük, amire felnőttkorukban biztos, hogy szükségük lesz.
Erika: Az egyik legfontosabb készség gyereknek és felnőttnek egyaránt, hogy képes legyen beosztani a saját idejét, ezt a gyerekek megtanulhatják a projektekkel, melyek során muszáj elsajátítaniuk az időmenedzsmentet, ha jó eredményeket akarnak elérni. A stratégiakészítés is ilyen képesség, amit ez a módszer nyújt, hiszen át kell gondolniuk, hogy pontosan melyik feladatot és hányszor kell elkészíteni ahhoz, hogy meglegyen a szint. Mozgósítja a kreativitásukat, segít megtalálni a saját útjukat és megoldási módszereiket, ennek pedig felnőttként nagy hasznát veszik majd.
Oktatás Magyarországon:
- Több stressz éri a távoktatásban tanulókat, mint a tanteremben ülőket
- Nyílt levél a leendő tanároknak: ne legyetek gonosz, bosszúálló diktátorok!
- „Figyelj, tesiből nem ér megbukni, bármi másból megértem” – kit érdekel, ha nem kitűnő a gyerek?