2010. április 16-án, 76 éves korában hunyt el Popper Péter pszichológus. Popper hosszú éveken át volt az „ország pszichológusa”, rádiós és tévés felkérésekre általában igent mondott, számtalanszor publikált újságokban is. Nézői, követői leginkább gyerekpszichológiai munkásságáról és tanácsairól ismerik, de Popper foglalkozott valláspszichológiával, pszichoterápiával, érdekelték a társadalmi integrációs zavarok.
Iskoláit Budapesten és Moszkvában végezte, 1969-ben a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1984-től volt egyetemi tanár. Szakmai könyvek, publikációk mellett a szépirodalom is érdekelte, három színdarabját be is mutatták.
Majd hatvan éves volt, amikor érdeklődni kezdett a buddhizmus iránt, mélyrehatóan tanulmányozta a vallást, de zsidó hitét haláláig nem tagadta meg. Popper többször is elmondta, hogy vallásosnak tartja magát, de a számára kedves vallási elméletekből rakott össze magának egy amolyan egyénre szabott vallást. Összeszedtük néhány híres mondását.
1. Erkölcs, szándék, tett, ítélkezés: „Az embernek – ha érzi felelősségét – szabad áldást mondania, jót kívánnia. De átkoznia nem szabad. Egyrészt azért, mert semmilyen joga nincs ítélkezni embertársainak a cselekedetei, s még kevésbé a szándékai felett. Az utóbbiról szinte semmit sem tud. Pedig lehet, hogy erkölcsi szempontból a szándék fontosabb, mint a cselekvés.”
2. Hatalmi viszonyok: „Bizonyos emberek rosszul tűrik a hatalmat maguk felett: él bennük egy mániás vágy arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ezzel kezdődik az emberiség története is: »Csak két fa gyümölcséből ne egyetek«, mondta az Isten. Mi a válasz? Csakazértis… Még az Isten hatalmát sem fogadom el, és azért is eszem abból, amiből nem lenne szabad. Az emberek egy része ilyen, de nem mindenki. Van, akinek éppen az ad biztonságot, ha pórázon van, létezik egy hatalom, akitől függ, aki védi, aki gondoskodik róla, és főleg felmenti a gondolkodás alól.”
3. A férfi-nő hierarchia: „Legtöbbször kétéves kora után kezd a gyerek felfigyelni a férfiak privilegizált helyzetére, még a férfi és a nő legszimmetrikusabb kapcsolatára törekvő családban is… A gyerek pontosan megfigyeli, hogy ki néz tévét és ki mosogat, vasárnap ki megy meccsre és ki takarít, ki ordítozik gyakran és ki csitít, kié a büntető hatalom, »Megmondom apádnak!« és ki horkol hangosan, mégsem szólnak rá. Megérti, hogy jobb férfinak lenni, vagy ahogy a szociológusok mondják, a férfié a jutalmazott szerep.”
4. Szerelem: „Az igazi vonzalom ritka, és az élet nagy ajándéka.”
5. A fegyelem és az elnyomás viszonyáról: „A fegyelemnek belülről kell jönnie… belső fegyelem kell egy embernek ahhoz, hogy ép maradjon lelkileg, de ha nincs belső fegyelem, a külső is jobb, mint a semmi. És akármilyen paradoxul hangzik, a diktatúra megfegyelmezi az embereket, mert félnek, rettegnek. Megtanulják a nyelv fegyelmét, a beszéd fegyelmét, hogy nem mondhatnak bármit, bármikor, bárki előtt, tehát kialakul egy belső kontrollja a beszédnek.”
+1, azaz még egyszer szerelem: „Manapság nem az érzelmek és a szexuális örömök kölcsönös adása és a kapása a lényeg, hanem mennyiségi komplexusban szenvednek az emberek, főként a férfiak. Annyi változat van a férfi-női kapcsolatra, és ma mindegyiket úgy hívják, hogy szerelem. Ez nem igaz, a szerelem sokkal ritkább és mélyebb jelenség, és borzasztó nagy ajándéka az életnek.”