Nem a jegyektől függ, hogy a gyerek milyen ember, milyen tehetséggel van megáldva, és mi lesz belőle felnőtt korára. Ezt csodálatosan példázza a Mihasznák enciklopédiája – Komisz kölykökből zsenik című könyv, amit legszívesebben kötelező olvasmánnyá tennénk, annyira inspiráló a zsenikről szóló történeteket olvasni. Ha tehát iskolás a gyereked, akkor ez az a könyv, amit jutalomkönyvként mindenképp érdemes adni neki év végén, akkor is, ha az a bizonyítvány nem épp a legfényesebb csillag az égen.
Mihasznák Enciklopédiája (Kép: Libri)
Nem véletlenül van Albert Einstein a könyv címlapján, hiszen róla híresült el leginkább, hogy finoman szólva sem volt oda az iskolai szabályokért és nem érdekelték az érdemjegyek. Ahogy a könyvben olvashatjuk a róla szóló fejezetben: „Egyik tanára (egy elképesztően éleslátó figura) azt jósolta neki, hogy soha nem viszi semmire, jobban tenné, ha otthagyná a gimnáziumot, és meg sem próbálna érettségizni. Ezért Bébert máris Olaszországban terem a szüleinél, megy spagettit enni. Ez így elméletileg nem a legjobb belépő a Nobel-díjhoz…”
De persze nemcsak Einstein döccenőkkel teli iskolai életéről és gyerekkori küzdelmeiről olvashatunk a könyvben, hanem számos más olyan híres, nagy emberről, akiket amúgy példaként szoktak emlegetni a gyerekeknek az iskolában, hogy lám, ezek az emberek milyen sokra vitték, csak épp azt felejtik el megemlíteni, hogy sokan közülük kifejezetten „komisz” gyereknek számítottak és nem hallgattak a felnőttekre egyáltalán. „A suliban mihasznának, szamárnak, semmirekellőnek, naplopónak tartották őket! Családjukat, munkahelyüket kétségbe ejtette, halálra bosszantotta, hogy kilógnak a sorból. A kandalló mellett bóbiskoltak, vagy cél nélkül bóklásztak százfelé, mielőtt rátaláltak volna a nekik rendelt útra, illetve benyitottak a megfelelő ajtón.”
A bizonyítvány nem jelent nagyjából semmit (Kép: Getty Images)
Charles Darwin, aki bebizonyította, hogy az ember a majomtól származik például közepes tanuló volt, akit nem érdekeltek a tantárgyak, inkább halászni és vadászni akart a suli helyett. Sőt, az apja egyenesen azt jósolta Darwin teljesítménye (vagyis annak hiánya) alapján, hogy a fiú lesz „a család szégyenfoltja”. Ez akkoriban nagyjából az lehetett, mint amikor nekünk mondta gyerekkorunkban az anyánk, apánk, hogy „ilyen jegyekkel utcaseprő lesz belőled”. Valószínű, hogy a mai szülők is pont akkorát tévednek, mint Darwin apja és a mi szüleink anno, amikor az iskolai jegyek alapján ítélik meg a gyereket.
Vagy ott van Leonardo Da Vinci példája is a Mihasznák enciklopédiájában, akiről mind tudjuk, hogy zseni volt, és amit ő nem tudott, azt nem is érdemes tudni, de neki sem volt egyszerű gyerekkora: senki sem tanította, egyedül tanulta meg az írást, és leginkább a mezőn vagy a városban csavargott iskola helyett. Ja, és egyébként fazekasmesterként kezdte, amire a nagyszülei tanították meg. Ki ne maradjon egy harmadik óriás sem a múltunkból: John Lennon a Beatlesből szintén komisz gyereknek számított. Tanulás helyett rajzolgatott, verekedett, verset írt és nem igazán mennek jól neki a vizsgák. Egy iskolai beírás szerint Lennonnak „Azért vannak rossz jegyei, mert idejét szellemes beköpések kiagyalásával tölti”. Aztán tessék, a szellemes Lennonból legenda lett a gyerekkori komiszság ellenére (vagy éppen azért?).
A zsenik sora hosszan folytatódik a könyvben, kedvenceink közé tartozik még Giuseppe Verdi olasz zeneszerző, aki elátkozott egy papot és megbukott a konzervatóriumi felvételi vizsgán, és persze Pablo Picassót, a 20. század legnagyobb festőjét is a szívünkbe zártuk, amikor olvastuk a komisz gyerekek között róla, hogy utálta a tanulást és az órákon inkább „galambokat és bikaviadalokat körmölt a füzetébe”. A tanulással ugyan nem jutott dűlőre, cserébe alig nyolcévesen megfestette első olajfestményét. Később sem javul az iskolával való viszonya, a képzőművészeti főiskoláról szóló részben is így írnak Picassóról a könyvben: „Mégis lármás, szeleburdi és fikarcnyit sem törődik a haszontalannak tartott tananyaggal. De mindenkit meglep, mennyire ügyes és gyorskezű.” A Mihasznák enciklopédiája 9-10 évestől felfelé minden gyereket megszólíthat, legyen teljesítménykényszeres vagy épp olyan, aki magasról tesz az iskolára. Mert pont azt üzeni a gyereknek, hogy nem az iskola és az érdemjegyek határozzák meg, hogy kik vagyunk, ezt pedig nagyon fontos tudni ahhoz, hogy megtalálja a gyerek a maga útját.