„Hozzám bújt, azt mondta, a lelki társa vagyok, másnap felkelt és közölte, hogy aznap már nem alszik otthon”

Nagyon sok ismerős és még több ismeretlen nyílt meg azonnal és nógatás nélkül, amikor körbekérdeztem, kinek mi volt a legdurvább szakítós sztorija. Ezek után az a minimum, hogy én kezdem.

22 voltam, minden téren és szempontból kezdő; szerelem volt, mint minden más, ez is az első, viszonyítási alapom tehát nem volt. Aztán egyszer csak eltűnt, nem reagált, amikor igen, akkor is távolságtartó, rideg volt; győzködtem magam, hogy nincs ezzel baj, gondoltam, biztos túlreagálom, a magazinok is azt írták, fontos, hogy a párok adjanak egymásnak teret. Aztán egyszer valami miatt szükségem volt a laptopomra, amit amúgy csak ő használt, amikor nálam volt, és amikor beléptem a mailembe, az első levél, ami fogadott, az egy link egy vibrátorra egy ismeretlen férfitól (!), azzal a szöveggel, hogy „na, ehhez mit szólnál, cica? :)”. Ez még a Régi Internet korában volt, a kétlépcsős bejelentkezés, és hasonló őrületek még kanyarban sem voltak, beletelt pár másodpercbe, míg leesett, hogy az ő levelezését nézem. Bejelentkezve maradt ugyanis a laptopomon, én pedig konkrétan arról olvasok éppen, hogy milyen dildót vesznek majd az új csávójával, akivel már hetek óta alakult a dolog, csak erről nekem valahogy nem volt kedve szólni. Hetekig rettenetesen éreztem magam. Azóta szerencsére kiderült, hogy a szerelem mint koncepció alapvetően rendben van.

Azt hittem, ha nem is ez a legdurvább sztori, szakításügyben azért az átlagosnál súlyosabb; nagyobbat nem is tévedhettem volna. Körkérdésemre záporoztak a történetek, és bár a kutatást reprezentatívnak nem nevezném, az ötven-hatvan, nagyon különböző műfajú és stílusú, de kivétel nélkül megrázó szöveg elolvasása után rájöttem, hogy ez a cikk nem arról szól majd, hogy hogyan szakítunk, hanem arról, hogy hogyan nem szakítunk. A tisztességes, korrekt elválásra és lezárásra mintha képtelenek lennénk ugyanis – és ezt úgy mondom, hogy volt olyan pontja az életemnek, amikor én voltam a rossz arc a hasonló történetekben, bár ennyire mélyre szerencsére nem süllyedtem. (Ha jól emlékszem – erről is lesz szó.) Pár kivételével mindenki mint áldozat szólalt meg, összesen hárman vállalták, hogy „elkövetők” voltak, mindhárman férfiak. (Még egyszer: ez nem reprezentatív!)

Bőven elég történet gyűlt össze ahhoz, hogy felállítsunk egy kezdetleges szakítástaxonómiát, azaz típusokra bontsuk a másik ember kidobásának módozatait. A fentiek után természetes, hogy melyikkel kezdjük.

Technológia vs párkapcsolat

Az én exem a laptopomnak hála bukott le, de akad ennél sokkal érdekesebb sztori is, ha az okostechnológia és a szakítás összefüggéseiről van szó. „Egy spanom (a történetek visszatérő motívuma az „egy haverom mesélte” felütés – a szerk.) a szicíliai nyaralásból hazafelé jövet a reptéren szakított az aktuális csajával, mondta, hogy finom volt utána háromplusz órát egymás mellett ülni a repülőn.” A csattanó nem is ez, hanem az, hogy utána egy héttel online rendelt ételt, aztán amikor már kezdett ideges lenni, hogy egy óra múlva sincs ott a táp, egyszer csak kapott egy sms-t az extől, hogy „megjött a vacsorád…”. „Így persze, hogy szegény lánynak kellett kifizetnie az étel” – mesélte a nem érintett, de ettől függetlenül neve elhallgatását kérő megszólaló. Ez egyébként még mindig nem olyan súlyos, mint amikor egy férfi visszamenőleg akarta behajtani exén az összes randi árát, miután kidobta.

Noémi elsőszülöttjének apja nem volt szívbajos: az ő laptopján, sőt, az ő Skype-profilján beszélte meg a nőjével, akivel épp megcsalta az akkor éppen várandós barátnőjét, hogy ki van rúgva. Miközben szakított a szeretővel, még panaszkodott is, hogy amúgy neki sem olyan jó mostanában, mert Noémi elég ideges, mivel nem működik a kapcsolatuk, miközben ő ugye a gyerekünket várja. „Amúgy tényleg nem működött, úgyhogy ezután szakítottam is vele. A gyermek amúgy egy csoda és épp 15 éves.”

Emeljük a tétet: jöjjön a menyasszony, aki élőben, az okostévén nézte végig a megcsalást. „A fickó már jó pár évvel ezelőtt is hightech-őrült volt, a lakása okosabb volt mindennél, minden mindennel összekötve. A TV-jén látta az összes platformon jövő üzeneteit. Maga az ember egy IT-s megfejtő volt (innen is a vonzalom a technológia iránt). Aztán egyszer elment a világ másik végére Szingapúrba valami konferenciára, a menyasszonya meg itthon maradt. A fickó a konferencián összeszűrte a levet egy nővel, akivel egyéjszakás kalandba bonyolódott. A dolog részleteit Viberen beszélték meg a konferencia alatt-után. A menyasszony meg itthon, Magyarban nézte a csávó lakásán a tévét és egyszercsak látta, hogy jönnek fel a Viber-üzenetek. Mire a pali hazaért, a cuccai bőröndben voltak.”

Eszternél pedig nem a technológia jelenléte, hanem annak hiánya vezetett szakításhoz. „Felhívtam a pasim, akibe nem is voltam szerelmes, otthon, vonalason, hogy most már öntsünk tiszta vizet a pohárba, mert napok óta nem keresett. A vonal végén egy idősebb férfihang azt mondta, nem tudja adni a fiát, mert egy lánnyal van. Ki keresi? – kérdi. Mondom, a barátnője, és rábasztam a telefont. Írtam is rögtön az sms-t, hogy volt szerencsém az apjához, akinek sose mutatott be szerencsére. Erre értetlen üzenetek hada.

Nagyon vicces kedvében volt a tag. Mindenesetre ez jó apropó volt a szakításhoz, mert megadta a lendületet. A srácnak aztán nevetve szabadkoztam, de nem tartotta viccesnek. Mondom, nem illettünk össze.”

Betegség, halál a családban

Nagyon sok történet szól arról, hogy az illető beteg lett vagy egy közeli hozzátartozója meghalt, a társa pedig azonnal dobbantott. Volt, aki kitalált valamit, és volt, aki legalább vállalta, hogy

„Van egy gimis ismerősöm, aki nagyon rossz időpontban és teljesen béna stílusban szakított a barátnőjével valamikor nagyon régen, egy távoli univerzumban. A lánynak hirtelen meghalt az apukája (ő volt konkrétan a családja), nem sokkal később egy megbeszélt találkozóra úgy ment a srác, hogy kérte a lányt hogy most gondoljon valami nagyon rosszra, és terítette a lapokat, hogy szakít vele. Pár héttel később mesélte nekem a fiú, és szenvedett, hogy szereti a lányt, de úgy érzi hogy most mivel a lány magára maradt, csak ő lenne neki, ezt a súlyt és terhet pedig nem akarja magára venni.”

Marianna története is tipikus. „Anyukám halála után a delikvens közölte, hogy túl negatív vagyok, árad belőlem a szomorúság, már felhívni sem szeret. A temetés után 2-3 nappal azt mondta, vége és én tehetek róla, szedjem már össze magam. Én 18 voltam, ő 19. Aztán persze vissza akart kúszni a küszöb alatt, de rábasztam az ajtót.”

Hosszú, de végtelenül tanulságos egy most harmincas, sikeres középvezető férfi története. „A dolog akkor kezdett elfajulni, amikor húszévesen agydaganattal megjártam a kórházat. Kijöttem és rá kábé két hétre benyögte, hogy

Mint tudjuk akkor még – és végül egyáltalán – nem volt szó erről, csak akkor még vártunk a szövettanra, ami egy hónap után jött meg negatív eredménnyel. Nyilván nehezen fogadtam, voltak is viták, volt olyan, hogy még én vagyok a szemét, meg amúgy lehet, hogy volt valaki a háttérben, mindegy is. Ennél a pontnál amúgy alkoholistának is titulált (LOL) mert hogy borász végzettségem van, amivel úgysem viszem semmire. Ő amúgy gyermekpszichológiát tanult idehaza és külföldön is, voltak nagy álmai: saját praxis, saját rendelő. Na mindegy, visszatérve: a szövettan negatív lett, évekig nem mondtam el neki, hogy amúgy köszi, de élek. Mondjuk nem is kérdezte. Hét évre rá, amikor már középvezető voltam a mostani melóhelyemen, megkértek, hogy kicsit promózzam már a borászszakmát egy általános suliban, továbbtanulás előtt álló gyerekeknek. Így kerültem a Déli mellé egy suliba, ahol kb. 80 gyereknek és szülőnek prezentáltam a munkámról, meséltem a sulis éveimről. És ott, miután lekonferáltak, találkoztam Eszterrel, mint a helyi suli könyvtárosával. Elképesztően szégyellte magát. Lehet, hogy azért is, mert látta a karikagyűrűt az ujjamon.” Azt azért gyorsan megbeszéltük, hogy általános iskolai könyvtárosnak lenni pont olyan menő, mint borásznak.

A legrövidebb történet egyben a legerősebb is, köszönjük Melindának.

Azonos nem

Visszatérő fordulat, hogy furcsán, következetlenül, szakítanak és általában el is tűnnek, majd felbukkannak… egy azonos nemű pár oldalán. Ezek általában boldogabb történetek, hiszen könnyebb megbocsájtani annak, aki éppen ráébred a saját szexualitására, és még ő sem tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen ekkor nem szándékosan bántja a másikat. Még akkor sem, ha egyébként már családjuk van.

„A férfi felesége a második gyereküket hordta a szíve alatt, amikor az lelépett az egyik kolléganőjével. Jártak, jártak, majd miután a kolléganő közeli barátnői sorra mentek férjhez, ő is kérdőre vonta a pasiját, meddig húzza még a lánykérést, majd, mikor nem történt semmi, rövid időn belül összebútorozott egy ismerős pasival, akivel azóta is boldogan élnek és gyermekeket nevelnek.” Berta pedig tizenévesen járt egy fiúval, aki egy hónap után azt mondta, ebből csak barátság lehet, mert meleg. „Húsz évig azt hittem, hogy hazudott és nem értettem, miért kellett ezt kitalálni. Nemrég viszont kiderült, hogy egy jó barátom ismeri őt és a fiú igazat mondott. Ennek utólag is örülök.”

Anita kamasz volt, amikor pár hónap után egyik napról a másikra eltűnt a pasija, és másfél évig elő sem került. „Már az anyja is rajtam kereste, de nem tudtam én sem, hogy hol van. Majd másfél év után rámírt a srác az iWiW-en, hogy találkozni akar velem, nagy hírt kell közölnie. Egy kocsmában találkoztunk. Alig ismertem rá. Az én dagi punk pasim csokibarna volt és ápolt, hiányzott róla 60 kiló és ki volt vasalva a haja. (Mikor utoljára láttam, raszta taraja volt). Közölte, hogy szerelmes, mint az ágyú, és együtt él valakivel egy éve, és be akarja nekem mutatni. Elmentünk a lakására, és egy srác, George Clooney nyitott ajtót (vagy legalábbis a hasonmása), és mosolyogva közölte, hogy alig várta már, hogy megismerjen, sokat hallott rólam, és főzött vacsorát. Ott maradtam, ettünk, ittunk. Nőnap volt, ezért azt is megünnepeltük. Nagyon jól éreztem magam, és azóta is barátok vagyunk. Ők már nincsenek együtt, de mindkettőjükkel tartom a kapcsolatot.” Még annyit, hogy az ex ezzel kezdte a kocsmában a mondandóját:

Ghosting

Az interneten ugye ez azt jelenti, amikor valaki némi csetelés, és esetleg egy-két találkozás után egyszerűen eltűnik, felszívódik, nem válaszol és nem jelentkezik többé. A ghosting itt egy fokkal extrémebb manővert jelöl: azt, amikor a másik egy már rég működő (vagy hát pont, hogy nem működő) kapcsolat közepén, jó esetben még a másik kezének megkérése előtt tűnik el nyomtalanul, mindenféle előzetes jel nélkül. Az áldozat ilyenkor nem csak azt nem tudja, mi késztethette erre a partnerét, hanem azt sem, hogy egyáltalán él-e még, történt-e valami, vagy csak így „oldotta meg” a szakítást.

Csilla pasija bemutatta őt már a barátainak, családjának is, bevitte az anyja munkahelyére, vettek ruhát a húga esküvőjére készülve. „Majd egy nap elment valahova a Balaton mellé továbbképzésre. Soha többé nem hallottam felőle, a telefont sem vette fel. Egy hónap múlva én vittem be a cuccait az anyja munkahelyére, aki elmondta, hogy nem volt az ő fia sem a Balatonnál, sem sehol, és hogy úgy sajnálja, nem tudja, mi történt.” Csilla úgy tudja, a férfi a nemzetbiztonságiaknak dolgozott.

Julcsi egyes szám harmadik személyben kezdi. „Már a harmadik évüket taposták együtt, mikor vége lett. Végigcsinálták együtt a csávó édesapjának Covid-halálát, a Covid miatti munkahelyvesztést és egzisztenciaválságot, szinte küszöbön volt az összeköltözés, mikor a faszi egyszer csak felszívódott. Szimplán ghostingolta a csajszit, mellé egy 300 ezres tartozást hagyott… A mai napig nem tudom, mi volt a kiváltó ok. Két hét múlva mindenesetre együtt fogunk egy tánctáborban tanítani, kíváncsi leszek a helyzetre. Lábjegyzet: a csajszi én voltam.”

Noémit egy nála fiatalabb sármos, lehengerlő stílusú fiú hódította meg. „Nyomult, udvarolt látványosan és terveket szőtt. Együtt jártunk társaságba is, iszonyú úriember volt mindig. Figyelmes, kedves és nagyvonalú. Minden barátnőm csorgó nyállal nézte a fiút, többen megjegyezték, hogy bármit megtennének azért, hogy velük járjon, köztük egy másik munkatársnőm is, aki a srác egyik barátjának az élettársa volt. A srác végül felmondott a közös munkahelyünkön, mert jobb lehetőséget kapott. Egy szerdai napon meló után hívtam telefonon, de nem értem el, mert foglalt volt. Gondoltam, kap sms-t, hogy kerestem és visszahív, ahogy mindig. Eltelt két óra, nem hívott, gondoltam, nem látta, újra hívtam, de még mindig foglalt volt. Meg is lepett, hogy milyen hosszan beszél. Vártam tovább. Csak nem volt mire. Soha többet nem hívott fel és én soha többet nem értem el. (Jó, nem hívogattam ötpercenként, elég gyorsan leesett, hogy nem hív vissza.) Később egy közös ismerősünktől megtudtam, hogy azzal a lánnyal kavart össze, aki a barátja élettársa volt. Évek múlva került elő magától. Sosem kért bocsánatot és sosem adott magyarázatot rá, hogy miért így oldotta meg. Simán szakíthatott volna.”

Azóta is beszélőviszonyban vannak, munkaügyből, a hétköznapokban is hasonlóan megbízható. Egyszer egy sima találkozóra nem ment el, majd egy héttel később írt, hogy beteg volt. „Kiröhögtem és mondtam neki, hogy az internet korában olyan nincs, hogy valaki egy kurva üzenetet ne tudjon írni, mert náthás, úgyhogy ezentúl Master of ghostingnak hívjuk őt, és amúgy meg szar alak. Persze tetszett neki a becenév, hogy baszódjon meg. Remélem, a feleségével és a gyerekével ezt sosem csinálja meg.”

Egy lány – aki azt kérte, hogy ne írjuk meg a nevét, mert nem szeretné, ha bosszúszomjasnak tűnne, hiszen nem az – története a legsúlyosabb; szó szerint idézzük. „Három év után egyik reggel felkelt, akkor már másfél éve együtt is laktunk, és a közös jövőt terveztük, mármint tényleg úgy éltünk, ez nem is volt kérdés, és én úgy gondoltam bármilyen hétköznapi problémát meg fogunk oldani, mert meg akarjuk, mert ezt mutatta az exem is.

És egy hátizsákkal elindult. Hogy hova, az természetesen maradjon csak az ő titka, véletlenül se tudjam én elérni őt, majd ő elér engem ha akar. Ami azért sántít, mert nem vitte el a holmija nagy részét, nem adta oda a lakáskulcsot, és volt egy macskája, nem volt közös, a szakítás után nyilván magával kéne, hogy vigye, bár én imádtam, de nekem is van egy cicám, és nyilvánvalóan nem tudtam feldolgozni lelkileg ezt az egészet. Szóval a cica is maradt, bennem is a kérdések. És aztán hozzátette, ő valójában nem szakítani akart, csak különköltözni. De otthagyott egyedül a közös albérletünkben, és ki kellett találnom, hogy hogy fogom kifizetni egyedül, mivel nem tettem úgy félre pénzt, készülve egy ilyen esetre, mert semmi erre utaló jel nem volt. Nem tudtam, hogy keressek másik lakást, vagy mi legyen. Egy hétig voltam kétségek között, mire rájöttem, hogy minden ilyen dologban, mint lakáskeresés, csak én cselekedtem, szóval egyszer csak beugrott, hogy biztos egy másik lányhoz költözött, és rákérdeztem, és kiderült, hogy a volt barátnőjéhez költözött, aki elkezdett engem 5-6 különböző profilról zaklatni és megmagyarázni, hogy miért is én vagyok a hülye, és hogy ő majd segít szót érteni az exemmel, aki az elköltözés előtti estén úgy bújt hozzám és mondta hogy a lelki társa vagyok, mintha minden rendben lenne, de ő már tudta mire készül. És hirtelen egy ilyen komédia kellős közepén találtam magam. Együtt kellett még több mint fél éven át élnem a holmijával az exemnek, még most is vannak itt dolgok, közben nem győztem jelenteni a másik lányt, aki mindennap egy új sztorival állt elő, illetve kedvesen átjött, hogy ő majd elviszi az exem cuccait. Ja és fontos tudni, ők nem jöttek össze, egyszer ugyan megcsalt vele, de természetesen a lány mászott rá, nyilván nem tehetett semmit ellene. Azt éreztették velem, hogy teljesen rosszul hittem a dolgokat és az az én hibám, de közben a közeli barátok úgy tudták én vagyok elutasító vele, illetve mondjuk ki, megbolondultam pedig ő még mindig szeret és hiányzom neki.”

Happy End

Csak kettő pozitív történet akadt, azok is rövidek, de nem tehetjük meg, hogy ne ezekkel zárjuk. Ramóna például 30 év után, békességben, közös ügyvéddel vált. „A válás napján megkérte a kezem újra, de mondtam, hogy korai, csak ma váltam. Majd megkérdezte, hogy mit szeretnék a szülinapomra. Előfizetést kértem egy színvonalas társkeresőre. Ő nem hitte, hogy gyorsan találnék valakit, ezért egy egész évre kifizette. Az első nap, az első oldalon találtam meg a férit, aki már a vőlegényem. Az exemnek köszönhetem.”

Dávid pedig abszolválta a lehetetlent: az úgynevezett negatív, vagy inverz szakítást. Ez az, amikor eleve nincsenek együtt, sőt, nem is ismerik egymást, majd veszekedéssel indítanak, és kapcsolat lesz a vége. „Rám írt (iWiWen!) egy ismeretlen csaj, hogy menjek a picsába, mert miután Kapolcson összejöttünk, és napokig együtt voltunk, szó nélkül eltűntem. Aztán hetekig leveleztünk, de csak nem hitte el, hogy nem én vagyok, akire gondol. Aztán meguntam és felhívtam. Amikor meghallotta a hangomat, egyből bocsánatot kért, de szimpi voltam neki a levelezésünk alapján, ezért találkoztunk és jártunk is pár hónapot.”