„Fura gyerek voltam” – mondta el magáról Tatár Csilla, azonban ma már úgy érzi, hogy nem vele volt a gond, csupán az akkori világ nem engedte, hogy igazán önmaga lehessen. Az ÉvaMagazin.hu Mesélj, Anyukám! podcastjében a kétgyerekes médiaszemélyiség azt is elárulta, hogy Milán fia sokban hasonlít gyermekkori önmagára, így anyaként pontosan érti és érzi, mi történik a lelkében.
„A mi szüleinket még nem vették körbe pszichológusok, nevelési tanácsadók, az én generációm szigorú iskolarendszerben nevelkedett. Az volt a jó, ha nem lógtál ki a sorból. Én azonban fura gyerek voltam, vagy inkább úgy mondom: a rendszer nem engedte, hogy önmagam legyek” – kezdte saját gyermekkorának történetét Tatár Csilla.
A tévés úgy érzi, hogy ma már gyerekként ő sem számítana furcsának, hiszen az új nevelési elvek mellett sokkal inkább érvényesülhetnek az egyéni személyiségjegyek. „A fiam pont olyan, mint amilyen én voltam gyerekkoromban. Értem és érzem, mi történik vele. Annak idején – bár törékeny lelki alkat voltam – minden bántásra és kudarcra úgy reagáltam, hogy na, majd én megmutatom, mindig kiálltam az igazamért, nem akartam soha, hogy elnyomjanak” – mondta Tatár Csilla.
Fotó: Schumy Csaba / Central Médiacsoport / Central
Csilla gyermekei között négy év a korkülönbség, a körülmények nagyban különböztek a két várandósság körül. „Milán a karrierem csúcsán érkezett, rengeteg felkérésem volt akkoriban, és szinte folyamatosan a címlapokon szerepeltem. A ritmusváltás kiegyensúlyozottá tett, csak azt vállaltam el, amihez kedvem volt, ami nem vett el a gyerektől” – mondta Csilla. Ezzel szemben lánya, Mimi az első karantén idején érkezett. „Ott voltunk négyen a lakásban, senkivel nem találkoztunk, nyugi volt, jólesett” – mondta Csilla.
Az anyaság mellett a szociális kapcsolatainak megtartása Tatár Csillát is állandó kihívások elé állítja. Az első két évben a műsorvezető minden ilyen jellegű igényét félretette. „Tudtam dolgozni, de a társas kapcsolatok kevésbé voltak jelen az életemben. Kicsit elveszett a belső függetlenségem és a társasági életem, s ezek nagyon hiányoznak. Jó lenne ritmust teremteni, hogy ne csak anyaként, hanem például barátnőként is jelen tudjak lenni.”