Dr. Lynn Margolies klinikai szakpszichológus már több mint 20 éve foglalkozik pszichoterápiával, szerinte a büntetés csak bűntudatot kelt a gyerekben (és felnőttben), ami nem visz előre a megoldás felé. Sokkal inkább a következmények erejét érdemes használni, ha meg akarunk tanítani egy fontos leckét a gyereknek.
Büntetés vs. következmény
A pszichológus szerint a bűntudat, amit a büntetés okoz, csupán arra jó, hogy lélekben szenvedjen a gyerek és közben eltereli a figyelmét arról, ami igazán számít: a kívánt viselkedés eléréséről. Amikor nem büntetést kap, hanem a következményeket kell viselnie, akkor a felelősséget is vállalnia kell a tetteiért, ezért sokkal inkább arra fókuszál a gyerek, hogy mi volt a probléma azzal, amit csinált, nem pedig azzal foglalkozik, hogyan tudná legközelebb elkerülni a megtorlást ugyanazért a viselkedésért. Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy nem a bosszú vagy a gyerek akaratának letörése a cél, hanem az, hogy pozitív irányba változtasson a tettein.
A büntetés és a következmények között az egyik legnagyobb különbség, hogy a büntetés méregből történik, míg a következményből hiányzik az indulat. A büntetés mögött még meghúzódhat az is, hogy megszégyenítse a gyereket, és arra fókuszál, hogy „megérdemli” a büntetést, hiszen valami disznóságot követett el ellenünk, úgyhogy most jól visszakapja, szenvedjen ő is. Ez teljesen normális, emberi reakció, csak épp nem szolgálja a gyerek nevelését és nem segít a viselkedésének pozitív irányba terelésében sem.
A büntetéssel megszégyenítés is együtt járhat (Kép: Getty Images)
Milyen leckét akarsz tanítani?
Amikor büntetni akarsz valakit (akár saját magadat, akár a gyereket), mert meg akarsz tanítani neki egy leckét, akkor előbb tedd fel magadnak a kérdést: Mi az igazi lecke, amit meg kell tanulni? Mi a célod? Mi az a hatás, amit el szeretnél érni a másiknál a büntetéssel? Például egy gyerek megszégyenítése nem vezet arra a célra, hogy elkerülje az adott viselkedést, inkább csak arra jó, hogy eltitkolja a szülei előtt, hogy mit csinál és megtanul hazudni. Lehet, hogy látszólag jobban viselkedik, de a lecke ebben az esetben az lesz számára, hogy megtanulja, hogyan kerülje el a büntetést (elkerüléssel, hazugsággal), illetve sajnos azt is megtanulja, hogy jobb, ha engedelmeskedik és elrejti önmagát.
Amikor válaszolsz a kérdésre, hogy mi a valódi lecke, amit szeretnél megtanítani a gyereknek, akkor a válaszban ott rejlik majd, hogy bűntudatot akarsz kelteni vagy konstruktívan akarod segíteni a változásban? A szakember jó példának hozza fel a csapatsportokat arra, hogyan lehet arra felhasználni a hibákat, rossz érzéseket, hogy később a tetteiket javítsák velük. Olykor a jó játékosok is rosszul játszanak, ami miatt akár az egész csapat elveszítheti a versenyt. Ha megnézünk egy ilyen játék után egy interjút, akkor egyértelműen érződik, hogy a hibázó játékos mennyire küzd a bűntudattal, mert úgy érzi, hogy cserbenhagyta a társait. De közben azt is tudja, hogy az önmarcangolással semmit sem ér el, sokkal inkább arra fókuszál, hogyan tudna a legközelebbi összecsapásban jobban játszani. Ráadásul a csapattársaitól is biztatást kap, nem pedig büntetést, megszégyenítést, ami szintén a jobb teljesítmény felé viszi a későbbiekben. Hasonló módon kellene a gyerekeink nevelésére is gondolni: a hibáikat nem megtorolni, nem bosszút állni, hanem inkább arra koncentrálni, hogyan tudnánk megtanítani nekik azt a leckét, amiből építkezni tudnak a jövőben.