A jósló nyúltól a programozott császárig – várandósság régen és ma

Az egyik áttörés: az ikonikus Demi Moore címlap

Egy 1991 augusztusi Vanity Fair címlap sok mindent megváltoztatott a várandóssággal kapcsolatban: Demi Moore hét hónapos terhesen, anyaszült meztelenül pózolt a kamerák előtt. Bár a fél világ megbotránkozott a fotósorozaton, mivel a várandósságot akkor még sokkal inkább magánügyként kezelték, a világ másik fele nagyon is érezte: mostantól valami máshogy lesz. A színésznő célja nem pusztán a megbotránkoztatás vagy a meztelenkedés volt, sokkal inkább annak megmutatása, hogy várandósan is képesek lehetünk a maga valójában elfogadni a testünket. A képek azt üzenték: babavárás közben is lehet vonzó egy nő, testének változása pedig természetes folyamat, amin nincs mit szégyellni. A címlapfotó azóta ikonikussá vált, számos ismert ember készíttetett hasonló képeket magáról, az évtizedek során pedig a hétköznapokba is beszivárgott a kismama-fotózás, a várandósság különböző állomásainak megörökítése, testünk változásának elfogadása, sőt, büszke megmutatása.

Testünk a terhesség után

Bár egy ideig divat volt sportot űzni abból, hogy a nők szülés után minél gyorsabban térjenek vissza eredeti alakjukhoz, pár bátor, kezdeményező nő elkezdett szembemenni az elvárásokkal, és őszintén tárták a világ elé, hogy ez nem mindig könnyű folyamat, és nem is feltétlenül követendő. A nőkre a divatiparból számos nyomás nehezedett: mindig legyen ápolt, sima a bőröd, szép, egészséges a hajad, legyél ideális súlyban. Emiatt sok édesanya pontosan abban az időszakban kezdi sanyargatni testét, mikor a legfőbb feladat lenne a regenerálódás, a kellő vitalitás megőrzése, a megfelelő vitamin- és tápanyagbevitel a szoptatáshoz és a baba ellátásához. Mindössze az utóbbi pár évtizedben lelhető fel olyan törekvés, hogy a nők ne szégyelljék a terhesség után kialakult változásokat, ne legyen tabu arról beszélni, hogy a babavárás bizony alaposan megviseli a női testet, ne tartsuk visszataszítónak a striákat, a megnyúlt bőrt vagy a mell alakjának megváltozását.

Megtudni a jó hírt ma már csak egy pillanat műve

Ma már rengeteg olyan teszt és vizsgálat áll rendelkezésünkre, amellyel már a legelső hetekben megtudhatjuk, sikerült-e teherbe esnünk. Sőt, már korábban, az ovulációs időszak is nyomon követhető különböző tesztek segítségével. Ha szeretnénk megtudni, hogy a menstruáció egy napos késésének oka valójában egy baba-e, könnyen kideríthetjük, elég egy drogériába vagy gyógyszertárba besétálnunk. Ha még biztosabb eredményre vágyunk, felkeressük személyesen a nőgyógyászunkat és kérünk egy vizsgálatot. A múlt század elején mindössze a menstruáció tartós elmaradása és a mellek feszülése jelezte, ha valaki babát várt.

Vitaminok és étkezés

A terhes nők ma már számos egészséges étrend közül választhatnak, szedhetnek komplex terhességi vitaminkészítményeket, melyek a várandósság során, sőt, már előtte is hozzájárulnak az egészséges belső közeg megteremtéséhez a baba számára.

Hivatalos listákról tájékozódhatnak, hogy milyen ételeket fogyaszthatnak, és mitől kell tartózkodni. A terhesség alatti alkoholfogyasztás mértékére is számos kutatás elérhető, az a gondolat pedig, hogy egy nő terhesen dohányozzon, egyenesen megdöbbentő.

Ezzel ellentétben régen a várandós asszonyok étkezésére az egész család odafigyelt, de az volt az alapállás, hogy fogyasszon azt, amit addig. Az idősebbek tanácsokkal látták el, mit egyen, és mit ne, de ezeket főleg csak korábbi tapasztalatok alapján adták át az újabb generációknak. Régen senki nem botránkozott meg azon, ha egy frissen szült nővel sört itattak, hiszen tudták, hogy fontos lehet a megfelelő vasszint fenntartásában és a tejtermelésben, és sok esetben maguk az orvosok javasolták, hogy az édesanya a terhesség alatt se hagyja abba a dohányzást, mert a leszokás megemelné a vérnyomását.

Kismamadivat: egy komplett iparág

Az első nagy áttörés a 20. század elejére tehető, amikor egy női magazinban megjelent egy cikk arról, hogy a leendő édesanyák ugyanúgy megérdemlik a csinos ruhadarabokat, mint a kényelmeseket. Ez mára odáig jutott, hogy komplett iparág épül a terhesruházatra: legyen az divatos szoknya, kényelmes kismama farmer vagy épp szexi bugyi és szoptatós melltartó. A bikini viselése ugyanolyan természetes dolog várandósan, mint máskor.

Az évszázadok során egyébként rengeteget változott a kismamaruházat. A középkorban még kellően bővek voltak a hétköznapi ruhák is ahhoz, hogy a terhesség kényelmes legyen bennük. Később bevarrt fűzőkkel oldották meg, hogy a ruha kioldható vagy szűkíthető legyen. Az egyik lényeges ok, amiért ebben a korban a kismamaruházat még nem számított fontosnak, az volt, hogy a terhesség későbbi szakaszaiban a nő általában már otthon maradt, köntösbe és pongyolába öltözhetett, így nem volt szüksége olyan ruházatra, melyben megjelent valahol. Az első igazán kényelmes és divatos kismamaruhák a 16. században jelentek meg, mell alatti vagy magas derekú varrásaikkal megkönnyítették a viselésüket. Később már arra is figyeltek, hogy egy előkével kiegészítve a szoptatás is könnyebb legyen. Sokan nem engedhették meg maguknak, hogy a várandósság alatt új ruhákat vásároljanak, így gyakran egy sállal fedték el a hátukat, ruháikat pedig hátul kigombolva hagyták. A 19. században nem mindenki támogatta a kismamapocak kihangsúlyozását, így a kor egyik, orvosok által is támogatott jellemzője volt a kismamafűző, ami bálnacsontokból készült, és célja a has leszorítása volt. A kevésbé tehetős asszonyok ennél sokkal egyszerűbben oldották meg: egyszerűen csak nagyobb méretű ruhákat hordtak a terhesség alatt.

Az édesapa részvétele

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy férfi lekésse gyermeke születését, vagy ne legyen jelen a nagy pillanatnál. Természetessé vált az is, hogy ők vágják el a köldökzsinórt is. Régen a férfiak maximum egy szivarral a mellényzsebükben, készenlétben ácsorogtak a váróban, vagy a szobán kívül, míg feleségük szült. Nagyjából a ’80-as évek elejére tehető az, amikor a leendő apukák fokozatosan bekerültek a szülőszobákra, igaz, kezdetben gyakori volt az ájulásos rosszullét. Bár még nem volt elterjedt, de nagyjából ugyanekkorra tehető az is, hogy a leendő anyukák elkezdték a terhesgondozásba is bevonni a férfiakat, legyen az egy vizsgálat vagy terhestorna.

Szabad döntések szülés közben és után

A nőknek korábban szinte semmilyen beleszólásuk nem volt babáik születési körülményeikbe. Az orvosok elkészítették a szülési tervet, ahogy azt a legjobbnak gondolták. Az epidurális érzéstelenítés népszerűsége a ’80-as években elkezdett növekedni, így a nőknek már egyre több választási lehetőségük volt például a fájdalom kezelésében. Ma már arról is dönthetnek – bizonyos törvényi keretek között, hogy hol, hogyan, kinek a társaságában szeretnék világra hozni babájukat. Korábban még maga a szülésznői tevékenység is furcsa megítélés alá esett, mára már az édesanya bábát, dúlát is választhat maga mellé. Míg korábban jellemző volt, hogy szülés után elvették a babát az édesanya mellől, hogy az kipihenhesse magát, ma már inkább az azonnali kötődés a fontos. A kórházi tartózkodás is rövidülni látszik: főleg külföldön akár már egy nap után is elhagyható a kórház, ha nem léptek fel komplikációk. A szoptatási arány is jócskán megugrott az elmúlt évtizedekben: korábban sokakat egyenesen eltanácsoltak a szoptatástól, ilyenkor injekciót kaptak, mely elapasztotta a tejüket. Egyre többen választják tudatosan a szoptatást, amely számos jótékony hatással bír, nemcsak a gyermek, hanem az édesanya szervezetére is.

A cikk létrejöttét a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.