„Az unoka mosolya a legdrágább, de abból nem lehet kenyeret venni” – tényleg dolga a nagyinak ingyen vigyázni az unokára?

Tegnap az nlc is írt arról a nagymamáról, aki óránként 16 fontért (6800 forint) vállalja a gyerekfelügyeletet. A nagyi 29 éves lánya a Redditen írta ki magából az emiatt átélt fájdalmát. A fiatal nő szeretett volna visszamenni dolgozni, emiatt érezte úgy, hogy az édesanyja segítségét kéri, csakhogy ő egyáltalán nem lelkesedett az ötletért. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy az anyja kiszámlázza neki a szolgáltatást.

Az extra kiadás már csak azért is kellemetlen számára, mert adósságai is vannak. A 64 éves édesanyja többnyire otthon van, szóval nem igazán érti, miért okoz neki olyan óriási többletterhet az unokára vigyázás. Az anyja azzal indokolta a furcsa húzását, hogy ő már túl öreg, és már túl van a gyerekei felnevelésén is. Szerinte az lenne a helyes, ha a lánya otthon maradna, amíg a párja dolgozik, mint egy „hagyományos családban”.

A 29 éves nő szerint ez a felállás náluk nem működne, ugyanis diákhiteleik vannak, és már a gyermekük születése előtt is voltak anyagi gondjaik, de az anyja továbbra is csak úgy vállalta a gyerekfelügyeletet, ha ezért kap óránként 16 fontot. A nő szerint olcsóbban úszná meg, ha gyermekgondozásba adná a gyerekét, bár nem szívesen adná a gyereket idegenek közé.

Az unokával töltött idő kincs

A hír igencsak megbolygatta az nlc olvasóit. Többen is a fiatal lánnyal értettek egyet, azt állítva, hogy a nagymama dolga egyértelműen az, hogy örüljön az unokájának, és amikor csak kell, a rendelkezésre álljon.

„Nem tudom elképzelni, hogy egy nagyszülő pénzért vigyázzon az unokájára. Nem vagyunk egyformák!” – írta egyikük.

„Míg az egészségem engedi, mindig fogok vigyázni az unokámra. Ezek az évek nem jönnek vissza. Engem feltölt, hogy vele vagyok és a szeretete mindent pótol. Az én édesanyám is vigyázott az unokáira sok szeretettel és sosem volt fárad, ha róluk volt szó. 

„Azért mentem el nyugdíjba 40 év után, hogy a családomra tudjam fordítani az időmet. Addig, míg az egészségem engedi. Amikor kérik a fiatalok, megpróbálunk segíteni. Az Unokával töltött minden perc kincs a számunkra.”

Voltak olyan kommentelők, aki keményebb hangvételt ütöttek meg:

„Ez már azért szégyen!!!! A gyerekeinknek inkább segítenünk kell, és nem kizsigerelni őket!!!! Hisz nem ők kérték tőlünk az életet!”

-írta egy másik.

Többen a középutat képviselték, mondván, bár számukra az unokával töltött minden perc örömet okoz, és eszükbe sem jutna pénzt kérni, egy rövid cikkből nem derülhet ki, hogy mi késztette a nagyit erre, az ő verzióját nem tudjuk. Ne ítélkezzünk, nem tudjuk, mi a háttér – vallották többen is. „Lehet, pont emiatt nem tud máshol munkát vállalni, pedig szüksége lenne rá. Nyilván minden perc öröm, amit a picivel tölthet, de van egy másik oldal is” – világította meg egyikük.

A nagyi nem rabszolga

Meglepően sokan álltak azonban ki a nagyi mellett is. Többen megemlítették, hogy a szülők sokszor visszaélnek a nagymama jóindulatával, és bejárónőnek vagy dadának tartják, holott az idősek kapacitása is véges. Több nagymama is kiemelte, szívesen segít alkalomadtán és amikor tényleg szükséges, de a napi jelenlét azért túl sok lenne. Valaki szerint a szülőknek át kellett volna gondolniuk a családalapítást, ha anyagi gondjaik voltak, más pedig egyenesen a rabszolgasághoz hasonlította az ilyen intenzív rendelkezésre állást:

Egy hozzászóló szerint a szülőknek is gondolhattak volna arra, hogy megfizetik a nagyit:

Teljes mértékben igaza van a nagyinak. Természetes lenne a fizetség, ha hosszútavon kell vigyázni. Rettentő lekötöttség! Mi van egy betegség, egy baleset esetén, amikor ott a gyerek! Óvodába vele! Ebben a világban meg kell tanulnia a gyereknek, hogy mi az élet sava-borsa!”

Többek szerint ez már munkaviszony:

„Nem értem a hozzászólásokat! A nagymamának nem az a dolga, hogy nevelje az unokáját! A cikk arról szól, hogy napi szinten, mintha, munkaviszonyban lenne, nála van az unokája. Tehát minden napja le van kötve, reggeltől estig. Miért nem jár közösségbe a gyerek, neki is jobb lenne a gyerekek között, mint a 64 éves nagyival. Az más kérdés, hogy a nagyi besegít, például ha beteg a gyerek és ezért az anyukának ne kelljen kimaradni a munkából” – adott hangot nemtetszésének egy másik hozzászóló.

„Akkor viszont a nagyi munkája is benne van kőkeményen az anyagi gyarapodásban. A munkáért pedig bér jár. A nagyi egész napra le van kötve, nem hiszem, hogy akkora teher lehet 2 jól kereső embernek anyagilag támogatni a nyugdíjas nagyit. Ha bébiszitter vigyáz egész nap a gyerekre, az sokkal többe kerül. Azt se felejtsük el, hogy a nagyinak is lennének igényei. Például orvoshoz menni, gyógyfürdőbe, barátnőkkel ÖTYE-napozni, vagy csak egyszerűen nyugodtan bevásárolni. Mindezt egy pici gyerekkel együtt nem tudja megtenni. Véleményem szerint az ember nem a szüleinek szül, nem azt várja el tőlük, hogy amíg a belüket tudják húzni, a család ügyeit intézzék.

Még a nagy lakását is eladatták vele és egy sokkal kisebbe költöztették. Aztán amikor már ő szorult segítségre, támogatásra, hirtelen senki nem ért rá. Fontosabb volt egy mekis kajálás, mint a nagyi segítése.”

Volt, aki egészségügyi szempontokat is beemelt a nagymama védelmében:

„Egy ismerősöm mindig vigyázott a kicsi unokájára, amikor az beteg volt. Viszont a nagyi elkapta minden alkalommal a betegséget, s aztán egy hétig nyomta az ágyat, mivel idős volt, s nehezebben gyógyult már. Ez évekig így ment, mire valaki a családból feltette a kérdést, hogy szabad a nagyszülőket ennek kitenni?”

Manapság ez az érv is jogos:

„Sokunk nyugdíja nagyon alacsony, főleg most, hogy ekkora az infláció. Lehet hogy a nagyi így kiesik a munkából és akkor szükséget szenved! A nagymamaság valóban varázslatos érzés, de ahhoz kell a stabil háttér! Csak gondolják át!”

Vagy ahogy egy másik kommentelő frappánsan megfogalmazta:

Van, amikor ezt a helyzetet a többgenerációs együttélés oldja meg, bár az is nagyon megosztó téma. Ebben a riportunkban olyan családokat kérdeztünk, akik szerint jó ötlet volt a nagyszülőkkel való összeköltözés.