„Nem volt lángoló szerelem, de kényelmes és könnyű mellette” – Tényleg a párodat szereted, vagy azt, amit az életedhez hozzátesz?

Szóval, végy egy nagy levegőt és tedd a szívedre a kezed, majd válaszolj őszintén: gondolkoztál már azon, hogy miért vagy benne a párkapcsolatodban? Úgy igazán. A társad személye, a köztetek lévő szerelem, a ragaszkodás miatt, vagy vannak egyéb, nem feltétlen romantikus tényezők (mint például az anyagi okok), amiért úgy gondolod, jobb vele, mint nélküle.

Nyugi, nincsenek jó és rossz válaszok

Nem leszel attól kevesebb, vagy felszínesebb, ha a párkeresés során fontos számodra a külső, a státusz vagy az anyagi tényező. Ha belegondolsz, a nagyanyáink és felmenőik korában, amikor az elrendezett házasság volt az iránymutató, a legtöbbször a gazdasági előnyöket, a társadalmi státuszt szem előtt tartva választottak feleséget vagy férjet. Bár ma a nyugati országokban főleg szerelemből házasodnak a fiatalok, hazugság lenne azt állítani, hogy párválasztás esetén a személyes varázson túl nem számít a külső vagy az anyagi tényező. Kati édesanyja a „régi iskola” híve, így óva intette a lányát attól, hogy a legnagyobb lánggal égő szerelemre alapozzon a házasságát. Szerinte vannak fontosabb dolgok is, mint a szerelem.

„Azt tanácsolta, ha hosszú távra tervezek valakivel, vegyem figyelembe, hogyan él, mennyit keres, tud-e felelősséget vállalni. Akkoriban lehurrogtam, hogy már nem az őskorban élünk, én csak szerelmes akarok lenni, a többi nem érdekel. Így is lett, az első férjemnél a rózsaszín ködtől nem láttam az orromig sem, így azt sem, hogy nem lehet vele jövőt tervezni. Hatalmasakat buliztunk, szuper volt vele, de miután összeköltöztünk és gyerekem lett tőle, gyorsan világossá vált, hogy a szerelem nem sokat ér, ha a másik személyiségfejlődése megrekedt. Miután elegem lett, hogy a férjemmel együtt két gyereket nevelek, viszonylag gyorsan szét is mentünk, és a következő ismerkedéseimnél már nagy ívben kerültem a bohém, meg nem értett művész típust. A mai kapcsolatom nem a lángoló szerelemre épült, sokat nyom a latban, hogy biztonságos, kényelmes és könnyű mellette az életem. Ne érts félre, nagyon szeretem, jókat tudunk beszélgetni, jó a szex, de rengeteget számít, hogy egzisztenciálisan is számíthatok rá, hogy nem kell azon aggódnom, mi mindent kell nekem megoldani, legyen szó pénzről vagy a gyerek gondozásáról. Egy felnőtt kapcsolatban szerintem gáz, hogy ezeket a tényezőket fontosnak tartom” –  meséli a kétgyermekes Kati.

A huszonéves Gábor is amellett érvel, hogy a szerelem hosszú távon nem elég, de szerinte a pénz sem old meg mindent: „Szerintem nem szabad csak szerelem miatt lenni a másikkal. A szerelem hullámozhat, hosszú távon elmúlik, az is idő lehet, amíg egyáltalán kialakul, embere, kapcsolata válogatja. Kialakulni viszont nem attól fog valaki iránt, mert gazdag, hanem mert jó fej… röviden.”

Őt szereted vagy vele járó csomagot?

Mindenki más preferencia alapján választ, és ezzel nincsen semmi gond, a probléma ott kezdődik, ha boldogtalannak vagy frusztrálnak érzed magad a párod mellett, de közben nem tudod, hogy ennek mi lehet az oka. Ilyen esetben érdemes alaposabban megvizsgálni, milyen tényezők tartanak a kapcsolatban, hiszen rengeteg oka lehet annak, hogy valakivel együtt vagyunk. Lehet vonzó a személyiségük, a vagyonuk, a népszerűségük, a sikerességük, de az is lehet, hogy tudnak neked adni valami olyat, amire vágytál. Például egy új baráti társaságot, kapcsolatokat, státuszt, izgalmas szociális életet, és még hosszan sorolhatnánk azokat a „pozitív csomagokat”, amelyek miatt úgy érezhetjük, hogy többek vagyunk a kapcsolattal, mint nélküle. 

„Én nem csak azért vagyok együtt a párommal, mert szeretem. Rendkívül önző okaim vannak… – vallja be Ági. – Például hogy egyszerűen jobbak vele a mindennapok, hogy biztonságérzetet ad (nem feltétlen anyagilag, inkább csak a tudat hogy van valaki, akinek én vagyok a legfontosabb és akire tényleg mindig számíthatok). Ő a legjobb barátom és imádom hogy a napjaimat a legjobb barátommal viccelődve, együtt játszva, filmezve, élményeket szerezve tölthetem. Szóval szerintem a szeretet nem elég.

De ettől még elengedhetetlen persze, hogy szeresd a másikat, hisz ha ez az élmény és érzés, hogy több vagy vele nem kölcsönös, akkor egy idő után a másik lelép. Tehát fontos hogy figyelj rá, és a legjobbat akard neki, de ez inkább arra ad okot. hogy ő miért maradjon veled”– meséli Ági, és a Vice is azt írja egy témába vágó cikkében, hogy ugyan kevesen vallják be, de nagyon is vonzódunk ahhoz, amit valaki ad nekünk vagy tesz értünk.

Ugyanakkor az is fontos, hogy felismerjük, amikor az ezekhez való ragaszkodás egészségtelenné válik. Red flag lehet, amikor azon aggódsz, miket veszítesz el, ha szakítana veled a fiúd vagy a barátnőd. Például, ha olyanoktól tartasz, hogy szakítás esetén lemaradsz a családja nyaralásáról, hogy egyedül kell majd kifizetned az albérletet, vagy hogy egyedül rossz lesz nézni a Netflixet, akkor nagy eséllyel nem a személyt értékeled-e, hanem mindazt, amit hozzátesz az életedhez. Mutatjuk, mik lehetnek ezek.

Azok a piszkos anyagiak

Anyagilag kétségtelenül könnyebb kettesben az élet, ilyenkor a költségek, számlák eloszlanak, nincs azzal gond, ha nagyobb biztonságban, jobban érzed magad attól, hogy valakivel osztoztok a pénzügyi terheken. Ugyanakkor ha csak az anyagi okok tartanak benne egy kapcsolatban, az nem egy jól működő lávsztori, hanem gazdasági függőség.

2023-ban, amikor a recesszió spiráljában küzdünk, egyáltalán nem ritka, hogy a párok azért maradnak együtt, mert külön-külön nem tudnák eltartani magukat, nem tudják, mi lesz így a csokkal, vagy mert tudják, hogy sokkal nehezebbek lennének a hétköznapok, ha szétválnának.

„Megmondom őszintén, hogy amikor a végét járta a kapcsolatom, bár legbelül tudtam, hogy mindkettőnknek jobb lesz egymás nélkül, hatalmas pánik lett rajtam úrrá – mesél a tapasztalatairól a 29 éves Juli.

Bár minden számlát, bevásárlást feleztünk, tehát nem voltam kitartott, az, hogy az albérleti díjat nem kellett kiköhögnöm minden hónapban, hatalmas könnyebbség volt. Végül szakítottunk, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egzisztenciális félelmeim miatt nem kapaszkodtam tovább a kapcsolatban, mint kellett volna”

Áfonya is hasonló tapasztalatokról számol be, sőt, nála egy jól ismert fordulatot vett a gazdasági függés, felborult erőviszonyokhoz, a bántalmazó viselkedés eszkalálódásához.

„A legutóbbi exemmel – elég friss szakítás – nagyon régóta ismertük egymást, de jó pár éve azért »lettünk« együtt, mert nekem megszűnt az albérletem, és anyámnál akkoriban nagyon nem volt jó lakni, két hét alatt már egymás agyára mentünk. Másrészt neki lett egy háza, amiben egyedül volt, és hiányzott belőle egy nő. Meghívott magához, hogy ideiglenesen lakjak itt, aztán egyszer összetolt két heverőt, jelezve, hogy ez már franciaágy, én meg hallgatólagosan beleegyeztem. Utólag azt mondom, ez egy win-win szituációnak tűnt akkor, de egyébként nem volt jó ötlet, csak raboltuk egymás idejét, és végül kiderült, hogy nehezen élünk együtt, különböző szociális és kulturális közegből származunk, más politikai nézetekkel, kb. semmit se szeretünk együtt csinálni (még azt se nagyon, amire most gondolsz), szóval akkor jön a kérdés, hogy »de miért«?

Áfonya példája jól mutatja, hogy a kényszer is szülhet ilyen együttélési helyzeteket, a dominancia és a függőségben tartás is egyben tarthatja a kapcsolatokat. A bántalmazók a mézeshetek idején gyakran ajánlják fel, hogy majd ők viselik a nagyobb anyagi terheket, majd szép lassan átveszik a pénzügyek irányítását a gazdasági függőség kiépítése érdekében.

Rozina is nehezen lépett ki az egzisztenciálisan stabil, kívülről szép, belülről viszont rohadó párkapcsolatából.

„Teljesen őszintén. Ha a döntésem meghozatalakor tudtam volna, hogy milyen gazdasági körülmények között élünk majd 2022-2023-ra, talán még tovább húztam volna a nem egészségesen működő párkapcsolatomat. Pedig minden sejtem azt mondja utólag, hogy jó irányba mentem. Bár kívülről úgy tűnt, hogy egy ideális társ mellett vagyok (erre ugyanis nagyon adott az exem), én anno folyton aggódtam, szorongtam, mert nem egy önfeledt, jó kapcsolatban éltem, amiben önmagamat adhattam volna. Azért is rettegtem attól, hogy kiszálljak az egzisztenciális biztonságból, mert a külvilág számára ideálisnak tűnő exem az évek alatt módszeresen építette le az önbizalmamat, önértékelésemet” – mondja a harmincas éveit taposó lány, hozzátéve, hogy mióta egyedül él, boldogabb, mint az exe mellett, még annak ellenére is, hogy az elszállt albérletárak miatt rengeteget dolgozik. De nem bánja, hogy szerényebb körülmények között kell élnie:

„Most nincs télen két hét Thaiföld, nincs nyáron háromhetes Európa-kör, de nem ba@szogatnak nap mint nap, és már nem szorongok. Gyakorlatilag két műszakban dolgozom, néha azt sem tudom, mihez kapjak, de most érzem úgy, hogy a saját utamat járom. Kicsit olyan, mintha újra járni tanulnék. Szerintem egyedül lenni a legnagyobb önismereti út és mindennapi önismereti munka. Egy folyamatos tükörtartás, ha valóban magad vagy magaddal. Ha valamit elrontasz, a te felelősséged, nincs egymásra mutogatás. Elkezded igazán vállalni a felelősséget önmagadért” – magyarázza Rozina.

Nem sokat beszélgetünk, de olyan szép!

Az emberi természet része, hogy fontosak a külső attribútumok, amikor randizunk, párt választunk magunknak, de az már személyenként változó, hogy kinek, mi jön be, a vékony, a magas, a keskeny, a telt, vagy hogy mennyit nyom a latba a másik külseje. 

„Egyszer volt, hogy nagyon beleszerettem a párom arcába… Szerelmes voltam, megvolt a kémia stb., de ha nem lett volna annyira vonzó külsőre, akkor tízezer százalék, hogy egy hónap után otthagyom, így azonban egy év lett belőle. Ivott és meg akart ütni, én tartottam el kb.… Szóval soha többet!” – mondja Ilona, aki azóta kevésbé hagyja magát elvarázsolni egy helyes pofi láttán. Renáta nem titkolja, hogy nála sokat számít a külső, ha nincs meg első blikkre a kémia, akkor nem nem tudja elképzelni a romantikus kapcsolat alakuljon ki köztük. „Nemrég ismerkedtem egy férfivel, nagyon kedves volt, hasonló munkakörben dolgoztunk, minden klappolt, de sajnos a külseje – pedig alapvetően nem volt rossz faszi –, nem vonzott.”

Liliána pedig arról mesél, hogy korábban együtt volt egy fiúval, akit nagyon szépnek talált, és bár a srác többször is megcsalta és semmibe vette, mégsem lépett ki a kapcsolatból, mert úgy érezte, hogy a külseje alapján meg sem érdemel magának egy ilyen „jó csávót” „Ma már tudom, hogy nem az számít, kinek milyen a helyes az arca, hanem az, hogy milyen ember, és hogyan bánik a másikkal. Egy terápián rendbe hoztuk az önértékelésemet, és ma már nem gondolom, hogy valakitől kevesebb vagyok, csak azért mert nincs szupermodell arcom” – meséli Liliána, aki azóta nagy ívben kerüli az egomán szépfiúkat.

Magány vs. szingliség

Ha az egyedüllét az egyik nagy félelmed, itt az ideje, hogy őszintén beszélj magaddal arról, mennyire befolyásolja-e a döntésedet, hogy együtt maradj valakivel. Természetesen senki sem akar magányos lenni, és a társaságra szinte mindannyiunknak szüksége van – de a rossz társaság, például az olyan kapcsolat, ahol nem igazán értenek meg vagy támogatnak, még elszigetelőbb és magányosabb lehet, mint a tényleges egyedüllét. A kötődési mintázatunk is jelentős faktor ebben a kérdésben, a szorongóan kötődők számára az egyedüllét különösen ijesztő lehet, így ők még inkább hajlamosak lehetnek boldogtalan párkapcsolatokban élni. A társfüggőség, kodependencia szintén megnehezíti a döntést.

„Soha ne alapozz kapcsolatot arra, hogy »nem szeretnél egyedül lenni«. Ez egyrészt rohadt megalázó a másik félnek, másrészt tökéletes táptalaja a toxikus kapcsolatoknak, ahol nem baj ha iszik/ver/elmart mindenkit mellőlem stb. de legalább itt van velem. Ha ezért vagy valakivel, akkor k***a gyorsan irány egy pszichológus, és kezdj el dolgozni a kötődési problémáidon” – mondja Lilla, amikor a Facebookon arról érdeklődtem, kinek mi a fontos egy párkapcsolatban.

Ha jól vagy magaddal, az ugyanolyan erőt adó, mint bármelyik jó kapcsolat, az egyik legnagyobb öngól, ha azért ezért maradsz egy együtt valakivel, mert félsz attól, hogy egyedül maradsz. 

„Érdekesnek tartom, hogy mennyi ember keveri össze a magányt az egyedülléttel. Hát, én SOKKAL magányosabb voltam a 7 éves párkapcsolatomban, mint most egyedül. Az egyedüllétnek van szépsége, büszkesége, és van benne egy nagyon nagy tartás, ami azt üzeni, hogy pusztán azért nem akarok valakivel együtt lenni, hogy ne legyek egyedül” – mondja Rozina.

Honnan tudom, hogy jó helyen vagyok?

Heath Hutton pszichológus elmondta a Vice-nak,  hogy a legfontosabb tulajdonságok, amelyeket egy egészséges kapcsolatban keresni kell, a közös értékek, az egyensúly és a kölcsönös támogatás.  Ha tudjátok, hogy az alapvető értékeitek egyeznek, az megakadályozhatja, hogy a jövőben csúnya nézeteltérések alakuljanak ki, és ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy partnerben keresni kell. Nem kell, hogy mindenben hasonlítsatok, de az jó, ha egy hullámhosszon vagytok.

Az egyensúly valójában az egyenlő kompromisszumok megkötésén múlik. A kapcsolatok nem áldozatok nélküliek (bár nem szabad feladni a saját céljaidat és igényeidet egy kapcsolatért), de ezeket az áldozatokat minden oldalról meg kell hozni, és nem mindig az egyik félnek kell engednie. 

Végül, az egészséges kapcsolat alapja a támogatás. Egy egészséges kapcsolatban mindketten nyerünk dolgokat a másiktól, de ennek mindig szeretettel és támogatással kell járnia. Azt kell akarnod, hogy mindketten boldogok legyetek, ezért légy őszinte magaddal, hogy ő felemel-e téged, és te felemeled-e őt.