Indiában a gyereknevelési stílus tükrözi a kulturális értékrendet és az indiai társadalmi berendezkedést. Nem mentesülnek ők sem a nyugati hatás alól, ám ennek ellenére még mindig kiemelkedő helyet foglal el a rokonsági hierarchia a családokban.
Többgenerációs vs. nukleáris család
Az indiai családok hagyományosan patriarchális ideológiát követnek és támogatják a hagyományos nemi szerepeket. Nagy hangsúlyt fektetnek a családra tágabb értelemben is, ugyanis számukra a család fogalma gyakran túlmutat a hagyományos nukleáris egységen. Az indiai kultúrában gyökerező hagyományos családrendszer miatt úgy nőnek fel a gyerekek, hogy nemcsak a szűk családra vannak tekintettel, hanem annak is tudatában vannak, hogy a viselkedésük az egész közösségre hatással van (például az iskolára vagy a falura), ezért nagy hangsúlyt fektetnek a másokkal való harmóniára és egységre.
Az idősek mélyen gyökerező tisztelete az indiai kultúra kulcsfontosságú része: az idős embereket a tudás őrzőinek tekintik, és a tiszteletet olyan gesztusokkal fejezik ki, mint például az öregek lábának megérintése. A társadalmukban az idős családtagok otthoni ápolása kötelességnek számít és általános gyakorlat, míg az idősotthonba költöztetés gondolatát gyakran mélyen elítélik. A kutatók azt gondolták jó ideig, hogy ez a támogató családi rendszer a gazdasági növekedéssel, az urbanizációval, az oktatással és a kulturális változásokkal majd felbomlik. Etienne Breton demográfus, a Cornell Egyetem vendégkutatója, aki a modernizáció és a háztartások változása közötti kapcsolatot tanulmányozta Indiában, kutatásai szerint ez távolról sincs így. Szerinte a jóslatokkal ellentétben az indiai nukleáris háztartások száma csak szerény mértékben nőtt.
A nukleáris család fogalma
„A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az ún. monogám családot érti, amely tartós együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége, s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége. Ezt nevezik nukleáris családnak is (nucleus = sejtmag), amely magja a vérségi közösségnek” – olvasható a Magyarország a XX. században című sorozat II. kötetében, a A család kialakulása, a családformák történelmi változásai fejezetben.
Támogatás és költségek megosztása
Arra sincs bizonyíték, hogy a 20. század eleje óta jelentősen csökkent volna az átlagos háztartásméret Indiában. A házasságkötések száma szinte változatlan, a válási arány alacsony, és kevés az egyszemélyes háztartás, a közös családi háztartások demográfiai feltételei pedig továbbra is erősek. A nukleáris háztartás Indiában jellemzően akkor jön létre, amikor a fiúk saját otthont alapítanak az apjuk halála előtt.
Miután az egyik szülő – általában az apa – elhunyt, a fiúk az özvegy szülőjükről gondoskodnak, visszatérnek a közös háztartás hagyományához, még akkor is, ha korábban nukleáris családban éltek.
A közösség megtartó erején túl azért is ragaszkodnak a hagyományos családmodellhez, mert az erős rokoni kötelékek segítik a családi vállalkozásokat, növelik a bevételt és csökkentik a lakhatási költségeket. Ám az országban tapasztalható nyugati befolyás miatt a fiatalabb generációk egyre inkább elfordulnak a közös családformától, és bár a család még mindig rendkívül fontos, a földrajzi közelség és a hierarchikus tekintély már nem annyira meghatározó egyes családok számára, mint korábban. A gyakori rokonlátogatásokat továbbra is ösztönzik, elvárják, és emiatt a családok ugyanolyan szorosnak tekinthetők, mint a hagyományos családban.
Fotó: Tim Graham/Getty Images
Nem jó lánynak születni
Indiában a szülői szerepekben a hagyományos nemi szerepek dominálnak. A nemek közötti egyenlőséggel és a szülői teher megosztásával kapcsolatos növekvő tudatosság ellenére az indiai társadalom nem éri el az 50-50 százalékos tehermegosztást a családokon belül. De a nemek közötti egyenlőtlenségek mértéke folyamatos változáson megy keresztül: például a testvérek ma már valószínűleg azonos iskolai oktatásban és bánásmódban részesülnek az oktatási rendszerben. Még mindig számos korlátozó társadalmi elvárás köti őket, a képzett nők a társadalomban egyre nagyobb szerephez jutnak a munkalehetőségek és a politikai élet terén is, illetve az egyenlőtlenségek felszámolására a nők számára is léteznek pozitív diszkriminációs programok. Mindez annak a fényében is nagy dolog, hogy nem is olyan régen már magzatként abortálták a lányokat.
A női magzatgyilkosság – a lány nemű magzatok szelektív abortusza – évente több mint egymillió lányt ölt meg a 90-es években Indiában, messzemenő és tragikus következményekkel.
Az abortuszok oka a gazdaságban keresendő: az, hogy hozományt kellene fizetni a lány leendő vőlegényének, nagy terhet jelentene a szülőknek. Míg a fiúk biztonságot nyújtanak a családjuknak idős korukban – a szülők idős korukban jellemzően egyik fiú otthonából a másikba költöznek, hogy az unokák körül segítsenek, és hogy a fiaik gondoskodjanak róluk –, és elvégezhetik az elhunyt szülők és ősök lelkének szertartásait, addig a lányokat társadalmi és gazdasági tehernek tekintik.
Gyerekfeleségek
Az UNICEF 2021-es jelentése szerint Indiában él a világon a legtöbb gyermekmenyasszony, a világ összes gyermekmenyasszonyának egyharmada. Bár Indiában a 18 év alatti lányok számára illegális a házasságkötés, a becslések szerint évente legalább 1,5 millió 18 év alatti lányt adnak férjhez. A 15-19 éves serdülő lányok közel 16 százaléka jelenleg házas.
India az 1994-es, a fogamzás előtti és a születés előtti diagnosztikai technikákról szóló törvényben betiltotta a születés előtti nemi meghatározás vizsgálatát, hogy ne tudják elvetetni a szülők a lánymagzatokat, az ultrahangos berendezések titkos használata e célra továbbra is folytatódik, csakúgy, mint a nemi alapú abortuszok – bár csökkent a számuk. Hivatalosan 15 ilyen abortuszt regisztráltak 2019-ben, de 2020-ban és 2021-ben (a Covid-19-érintett években) 0-6 esetet, 2022-ben pedig csupán három nemi alapú abortuszt jelentettek.
Nem csak születésük előtt van veszélyben a lányok élete: India az egyetlen nagy ország a világon, ahol több lánycsecsemő hal meg, mint fiú. A nemek közötti különbség a gyermekek túlélésében jelenleg 11 százalék – állítja az UNICEF. A statisztikák tükrözik a társadalmi hozzáállást, a lányok kevesebb kórházi ellátást kapnak, mint a fiúk, ami azt mutatja, hogy a szülők kevesebb figyelmet fordítanak az újszülött lányokra. Csak 2017-ben 150 ezerrel kevesebb lányt vettek fel az újszülött osztályokra, mint fiút.
2004-ben Chattisgarh államban több, mint 3500 gyermekházasságot ünnepeltek a Ramnavmi fesztiválon. A 9 éves menyasszony, Umind Bai és a 13 éves vőlegény, Durgesh az esküvői szertartás alatt. (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho via Getty Images)
A 9 éves menyasszony, Sarita közvetlenül az esküvője előtt. (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho via Getty Images)
Fiatal menyasszony és vőlegény az esküvőjük napján. (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho via Getty Images)
A 15 éves lány fején lévő vörös jel a férjezett nő megkülönböztető jele. (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho via Getty Images)
A 13 éves Durmat menyasszony portréja az esküvője előtti napon. (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho via Getty Images)
A 7 éves vőlegényt, Narah Sahu-t az esküvője előestéjén végzett esküvői rituálé során pépesített magvak és tisztított víz keverékével borítják be. (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho via Getty Images)
1981: A 6 éves Lalloo Singh és 7 éves menyasszonya, Basanti, akinek az arcát fátyol takarja, a Rajasthan sivatagi államban tartott házasságkötésük szertartásán. (Fotó: Getty Images)
A 6 éves Lalloo Singh és 7 éves menyasszonya, Basanti az esküvőjükön. (Fotó: Getty Images)
Elvárások és családi értékek
Az indiai szülői szemlélet jellemzően a gyermek holisztikus fejlődését tartja szem előtt, ezért a szülők az élet minden területén irányítják a gyerekeiket, és úgy vélik, hogy a gyermek személyisége a megfelelő értékek belénevelésével formálható. A szülők kötelességüknek tekintik, hogy a gyerekeket számos helyzetnek, tapasztalatnak tegyék ki, ez pedig befolyásolja a gyermek általános fejlődését és tanulását.
A modern korban már enyhült a szülők nyomása a gyerekek felé, és a közös családi rendszer felbomlása is utat enged egy jóindulatúbb és empatikusabb gyereknevelési stílusnak. Ma az önazonosság és a szoros családi kötelékek jelentik az érzelmileg stabil gyermekek nevelésének alapját az indiai családokban – megtartva a hagyománytisztelő, tekintélyelvű nevelést is.
Egy indiai családban elképzelhetetlen a szemtelenség a gyerek részéről, és akkor is be kell tartani a szabályokat, tisztelettel viselkedni a családtagokkal, ha a gyerek épp a hormongőzös kamaszkorba lépett.
Saranya Misra Amerikában élő, de Indiában felnőtt fiatal nő például azt írja a saját tapasztalatai alapján, hogy az indiai szülők eléggé bíznak magukban ahhoz, hogy a gyerek saját érdekében az ellenségeivé váljanak, amikor döntést kell hozni, mert nem barátkoznak a gyerekkel, hanem azt akarják elérni, hogy jó irányba tartson az életében.
„10 éve élek az Egyesült Államokban, minden lehetséges módon asszimilálódtam (akcentus, öltözködés, kulturális utalások stb.), de soha nem fogom megérteni, hogy az amerikai szülők hogyan reagálhatnak egy engedetlen és tiszteletlen gyermekre úgy, hogy odafordítják a másik orcájukat is – írja Misra. – Ha az amerikai Johnny felpofozza az anyját, majd azzal fenyegetőzik, hogy felhívja a gyámügyet, amikor az vacsora nélkül a szobájába küldi, akkor az indiai Arun egy hónap szobafogságot kap, miközben elvárják tőle, hogy házimunkát végezzen, és nem engedik internetezni.
Az indiai szülők számára a jóléted és a társadalmi beilleszkedésed fontosabb, mint a barátságod, a rövid távú népszerűséged vagy a pillanatnyi boldogságod.
Fotó: Anshuman Poyrekar/Hindustan Times via Getty Images
A szülők ugyanakkor túlságosan figyelik a gyerekek minden lépését, amivel az önállóságot veszik el tőlük, és óriási elvárásokat fogalmaznak meg velük szemben. Ez az egyik oka annak is, hogy hatalmas stressz nehezedik a gyerekre az iskolában, ami pedig olyan olyan szörnyű következményekhez is vezet az indiai diákok körében, mint az öngyilkosság. Az indiai Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartó Iroda jelentése szerint 2021-ben több mint 13 ezer diák halt meg Indiában, naponta több mint 35-en, ami 4,5 százalékos növekedést jelent a 2020-as 12.526 halálesethez képest. És a 10.732 öngyilkosságból 864 a „vizsgán való sikertelenség” miatt történt.
A sok elvárást nem gonoszságból rakják a gyerekek vállára a szülők, hanem annyira szeretnék, hogy anyagi biztonságban és boldogságban éljenek majd a gyerekeik felnőttként, hogy az életük csupa aggódás a fejlődésük miatt, ez pedig a gyerek élete feletti kontroll átvételéhez vezet. Az új generáció számára ez a helyzet némileg javult, mert az indiai oktatási rendszer diákközpontúbb lett, olyan alternatívákat is kínál már, mint az otthoni és az online oktatás, így az indiai szülők több módot is találhatnak a gyerekek taníttatására. Ezek az új módok pedig jelentősen csökkentették a szülői terheket, és számos kötelezettségtől is megszabadította őket, mint például a végeláthatatlan házi feladatok ellenőrzése és a szigorú felügyelet a gyerekek felett.
Melyek tehát a legfőbb különbségek az indiai és nyugati szülők között? Az indiai szülők nagyobb hangsúlyt fektetnek a családi értékek közvetítésére, míg a nyugati szülők az önállóságra nevelésre koncentrálnak. Az indiai szülők nagy jelentőséget tulajdonítanak a fegyelemnek (különösen a korai életévekben), míg a nyugati szülők a szociális készségek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Indiában a gyermek szempontjait gyakran figyelmen kívül hagyják a döntéshozatal során, még akkor is, ha a saját karrierjéről van szó, ellenben a nyugati szülőkkel, akik bátorítják a gyerek önálló útkeresését.