Álomszerűen hangzik, hogy nem kap egy gyerek idegösszeomlást kétévesen ötpercenként, és nem csapkodja az ajtót a tini az orrunk előtt. Pedig a peaceful parenting, azaz a békés gyereknevelés filozófiája épp ezt ígéri.
A fenekelés nem oké
A 80-90-es években még nem volt semmi kirívó abban, ha a gyerek fenekére ütött a szülő, amikor disznóságot csinált. Sajnos ma sem halt még ki az agresszió a gyereknevelésből, általában azzal indokolják a szülők, hogy egy kézre csapás az nem is számít verésnek, és a gyerek érdekében történik. Illetve az is gyakran szerepel az indokok között, hogy már eszköztelennek érzik magukat a szülők, ezért folyamodnak a fizikai reakcióhoz. Pedig szerencsére már olyan korban élünk, amikor léteznek más megoldások is arra, hogy megneveljük a gyerekeket.
Milyen a békés nevelést gyakorló szülő? Olyan, aki elkötelezi magát a saját érzelmeinek szabályozása mellett, ahelyett, hogy a gyermekén töltené ki a haragját. Egy szülő, aki nem erőszakkal vagy szégyennel akarja irányítani a gyermekét, hanem a gyerek-szülő kapcsolat erősítésével igyekszik megértetni a gyerekkel, mi lenne a helyes viselkedés.
Mert a gyerekek (és felnőttek) sokkal jobban működnek az együttműködés és a partnerség talaján, mint egy diktatúra alatt.
Kiva Schuler családterapeuta, a Jai Institute for Parenting alapítója szerint a békés szülői magatartás nemcsak lehetséges, hanem bárki számára el is érhető. „Az emberek azt hiszik, hogy a békés szülői magatartás nem működik, mert amikor nemet mondanak a gyermeküknek, akkor hisztizni fog” – mondja Schuler, a The Peaceful Parenting (R)evolution: Changing the World by Changing How We Parent című könyv szerzője. Bár a hiszti valóban bosszantó, és tehetetlennek érezhetjük magunkat az ordító gyerek mellett, de egyáltalán nem az erőszak lesz a megoldás.
Fotó: Getty Images
Az egyik gyakori tévhit az, hogy a békés szülői magatartás a megengedő szülői stílushoz hasonló, ami miatt a gyerek impulzív lesz és nem tanulja meg kontrollálni az indulatait. A megengedő ellentéte, a szigorú szülői magatartás dühös gyerekeket nevel, akik nem is akarnak megfelelni a szülők elvárásainak. Mindkét esetben a gyermek ellenáll a szülői irányításnak, és nem sajátítja el az önfegyelmet. A békés szülők azonban beépítik a határokat és a fegyelmet a mindennapi életükbe, csak éppen anélkül teszik ezt, hogy túl szigorúak lennének önmagukkal vagy a gyerekeikkel szemben. A békés nevelés az empátiát használva segít a gyereknek abban, hogy megtanulja a felelősségvállalást és a döntések következményeit, ami boldogabb gyerekeket eredményez.
A gyerekek nem békések
A békés nevelés talán azért is nehezen értelmezhető számunkra, mert azt feltételezzük, amikor meghalljuk ezt a kifejezést, hogy ha sikerülne alkalmazni, akkor minden percünk egy nagy béke lenne a családban. Ez azonban persze lehetetlen, mert a gyerekek egyáltalán nem békések. Hisztiznek, szétdobálják a kaját, hangosak, dübörögnek, és vasárnap hajnal hétkor fújni kezdik a furulyát – saját tapasztalat –, ami mind nem túl békés helyzet. A gyerekek kaotikusak, túlteng bennük az energia és folyton feszegetik a határaikat, ami mind természetes és szükségük van ezekre az érzelmi, szociális fejlődéshez.
Kiva Schuler sem volt mindig olyan békés szülő, mint azt a mostani munkájából gondolnánk, így ír arról az időszakról, amikor ráébredt, hogy muszáj változtatni a gyereknevelési stílusán: „A Washington Egyetemen szereztem pszichológiai diplomát, és a gyermekkoromban is elég jelentős traumák értek. Ez a kombináció mély vágyat ébresztett bennem, hogy más szülő legyek, mint ahogyan engem neveltek.
De amikor anya lettem, nem volt rám jellemző a békés nevelés, inkább reaktív voltam.
Például, amikor a lányom körülbelül hároméves volt, göndör, szőke haja volt, amit nehéz volt kifésülni. Egyszer nagyon ellenállt a fésülésnek, de épp indultunk valahová és nekem fontos volt, hogy ki legyen fésülve a haja. Egy reaktív pillanatban fogtam a hajkefét, és a fenekére csaptam vele. Azonnal könnyekben törtem ki. Az jutott eszembe, hogy ha én minden képzettségemmel és a gyermekfejlődéssel kapcsolatos ismereteimmel, valamint az fogadalmammal, hogy soha nem okozok fizikai fájdalmat a gyermekeimnek, ennyire küszködöm, akkor biztos rengeteg hozzám hasonló szülő van, akik tudják, hogy másképp akarják nevelni a gyereküket, de nem tudják, hogyan. És ez indított el azon az úton, amely a mai Jai Institute for Parenting megalapításához vezetett.”
A fenekelés bántalmazás
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) definíciója szerint: „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélést, az elhanyagolást vagy hanyag bánásmódot, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul. (…) Széles körű elfogadottsága ellenére a fenekelés a súlyosabb bántalmazáshoz hasonló atipikus agyműködést is eredményezhet, ami érvényteleníti azt a gyakran hivatkozott érvet, hogy a fizikai büntetés enyhébb formái nem károsak.”
A béke a szülőkkel kezdődik
Dr. Laura Markham klinikai szakpszichológus hasonlóan Schulerhez a békés gyereknevelés szószólója, és azt tűzte ki célul, hogy minél több szülőnek megtanítsa a pozitív gyereknevelési stílus alapjait. A Peaceful Parent, Happy Kids: How to Stop Yelling and Start Connecting című könyvében a kiabálás és a fenekelés ellen szólal fel, miközben több ezer szülőnek segített már terápiában, hogy elsajátítsák a békés nevelés eszközeit.
„A legtöbb embernek a fegyelmezésről a fizikai büntetés jut eszébe – írja dr. Markham. – A félelem időtálló és erős motiváló tényező, nem igaz? Minden bizonnyal csírájában elfojtja a problémás viselkedést. A kutatások azonban megerősítik azt, amit az intuíciónak kellene mondania, miszerint a fizikai erőszak rossz mintát mutat a gyerekeknek.
Azok a gyerekek, akiket elfenekelnek, megtanulják, hogy az ütés bizonyos körülmények között (például ha nagyobb vagy) indokolt, és hogy azok az emberek, akik állítólag szeretnek, bánthatnak téged.
Nem meglepő, hogy egyik tanulmány a másik után azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akiket fizikailag fegyelmeznek, agresszívebbek más gyerekekkel szemben, tinédzserként lázadóbbak, felnőttként pedig hajlamosabbak a depresszióra és az erőszakos viselkedésre.”
De hogyan kezdjünk hozzá a békés neveléshez? A szakember szerint saját magunkon kell először dolgozni, nem a gyereket kell megváltoztatni, mert a békés gyereknevelés csak akkor működik, ha tudjuk szabályozni a saját érzelmeinket. Például, ha azt érezzük, hogy mindjárt felrobban a fejünk a gyerekkel szemben, akkor nem teszünk semmit, hanem egy pillanatra megállunk és lélegzünk, amíg megnyugszunk. Tudatossá kell válnunk a testünkben lévő érzésekre, hogy a lelkünk rezdüléseit is az uralmunk alá tudjuk vonni. Ehhez sok gyakorlásra van szükség, de ahogy egyre inkább észrevesszük a reakcióinkat, úgy megy majd napról napra jobban a haragunk csillapítása is.
Ezt támasztja alá Kiva Schuler is, a szakember szerint a belső munkát nem lehet megúszni, ha a békés gyereknevelés mellett tesszük le a voksunkat: „Ha érzelmileg érett felnőtteket akarunk nevelni a gyerekeinkből, előbb nekünk kell felnőtté válnunk, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk személyes felelősséget vállalni, határokat szabni anélkül, hogy rosszul éreznénk magunkat, illetve megfelelően feldolgozni az érzelmeinket, és empátiát tanúsítani – írja Schuler. – Ezzel olyan viselkedést modellezünk a gyerekeink számára, amelyet szeretnénk, ha ők is követnének.”
Fotó: Getty Images
5 tanács a békés nevelésért
Dr. Laura Markham listába szedte a tanácsait, hogy milyen lépéseket érdemes megtenni szülőként ahhoz, hogy ne a fenekelés és kiabálás legyen az eszköz a gyerekneveléshez, hanem egy békésebb megközelítést alkalmazzunk a gyerekek és az egész család érdekében.
1. Koncentrálj a szülő-gyerek kapcsolatra
A békés gyereknevelés csak akkor működik, ha a gyerekkel stabil kapcsolatod van, amelyben figyeltek egymásra. Ezt úgy tudod a legjobban megalapozni a szakember szerint, ha minden gyerekeddel minimum 15 percet eltöltesz naponta kettesben úgy, hogy csak rá figyelsz és kimutatod a szeretetedet (és minél többet nevessetek együtt). Egy idő után a gyerekek ennek hatására egészen máshogy kezdenek reagálni a kéréseidre.
2. Magyarázd el, mi történik
Ha már úgy érzed, hogy a kapcsolatot megalapoztad, akkor mondd el a gyereknek, hogy változtatni szeretnél a viselkedéseden, nem akarsz annyit kiabálni, mint régen, és próbálsz békés családot teremteni számára. Azt is tudatosítsd benne, hogy ettől még a szabályok ugyanazok maradnak, csak szeretnéd, ha mindenki kedvesebb lenne egymással a családban és ehhez kéred az együttműködését.
Keressetek együtt megoldást a problémás területeken, ahol a legtöbb konfliktusotok volt eddig, például: „Tudom, hogy a kishúgod néha az idegeidre megy, és mindig a te játékaiddal akar játszani. Ez nagyon idegesít téged. Megérdemled, hogy biztonságban tudd a kincseidet. De nem helyes, ha kiabálsz a húgoddal, vagy megütöd. Keressünk együtt egy biztonságos helyet a játékaidnak, ahol a tesód nem tud hozzájuk férni? Ha pedig mégis ideges lennél a húgodra, mit gondolsz, mit lehet tenni kiabálás helyett?”
3. Szabj határokat
Ez a nevelési stílus azt is eredményezi, hogy hajlamosabbá válsz a gyerek szemszögéből látni az eseményeket, emiatt aztán sokkal rugalmasabbá válsz. Határokra azonban szükség van, nem kell kevesebb korlátot állítani a gyerek elé, a nagy különbség az, hogy a békés nevelésben nem várod meg, amíg ideges leszel, hanem akkor szólsz a gyerekre, amikor még humorodnál vagy. Például ezt mondod este a gyereknek: „Azt kívánod, bárcsak soha ne kellene abbahagynod a játékot és lefekvéshez készülődni, ugye? Fogadok, hogy ha felnősz, minden este egész éjjel játszani fogsz. De most itt a fürdés ideje.” A gyerek nézőpontjának elismerése a korlátok megállapításakor segít neki abban, hogy együttműködjön veled.
4. Büntetés helyett jóvátétel
A szabályok megszegése eddig büntetéssel zárult, ezért lehet egy kis hiányérzeted a békés nevelés során. De nem lesz befejezetlen így sem a konfliktus, csak a büntetés helyett használd inkább a jóvátételt. A szakember szerint, amikor mindenki megnyugodott és visszatért a normál kerékvágás, akkor kettesben érdemes leülni beszélgetni a gyerekkel arról, hogy mi történt. Hallgasd meg a gyerek érzéseit, értsd meg, miért volt zaklatott, majd mutass rá, hogy a tetteinek milyen hatásai lehetnek. Például: „Amikor ezt mondtad a bátyádnak, az nagyon megbántotta az érzéseit. Mit tehetnél, hogy helyrehozd a dolgokat a tesóddal?”
Nem a bocsánatkérést kell kikényszeríteni a gyerekből, hanem adj teret annak, hogy kitalálja a gyerek, hogyan tehetné jóvá, amit tett. Segítsd neki, ne kioktasd, inkább csak gondolkodj vele együtt, hogy helyrehozza a károkat.
5. Ne hajszold a tökéletességet
A békés gyereknevelés távol áll attól, hogy tökéletes szülőnek kell lenni. A békés szülők gyerekei sem tökéletes gyerekek. A békés filozófiájú családban ugyanúgy mindenki hibázik, csak abban különböznek másoktól, ahogy a konfliktusokat, hibákat tisztázzák egymás között.
Előfordulhat az is, hogy a békés gyereknevelés során rossz napod lesz és kiabálsz a gyerekkel. De míg a régi beidegződések szerint védekező magatartást vennél fel ezután, és bizonyítani akarnád, hogy még a kezedben van a hatalom, a békés megközelítésben nem akarod lenyomni a gyerek akaratát, hanem elismered a hibádat és felelősséget vállalsz érte. Például képes vagy bocsánatot kérni a gyerektől. Ha ezt teszed, akkor a kiabálás is máshogy csapódik le a gyerekben és egy óriási lépést teszel afelé, hogy a békés gyereknevelés segítségével egy boldogabb gyereket nevelj fel.