| Antioxidánsok a meddőség hátterében? |
Napjainkban egyre többet hallunk gyermekre váró párokról, teherbe esésért küzdő nőkről, akikhez gyakran hosszas kezelések és vizsgálatok után sem érkezik a várva várt gyermekáldás.
A policisztás petefészek szindróma (PCOS) a leggyakoribb női endokrin (hormonrendszert érintő) betegség, a fogamzóképes korban levő nők 5–10%-ánál, más adatok szerint 10–20%-ánál diagnosztizálható. Ma a PCOS-t tekintik a reproduktív korú nők fő meddőségi okának. A betegség rövid és hosszú távú szövődményekkel is társul, ezért időben történő felismerésének és megfelelő kezelésének nagy a jelentősége, mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. Ma már tudjuk, hogy a betegség kialakulására az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is hatással van.
A policisztás petefészek szindróma kialakulását befolyásoló tényezők
- helytelen táplálkozás: étkezés kihagyása, azonban egyszerre nagyobb mennyiségű étel fogyasztása, túlzott energiabevitel, rostszegény táplálkozás (zöldségek/gyümölcsök mellőzése, fehér lisztből készült pékáruk előnyben részesítése), zsírdús, telített zsírsavakban, egyszerű szénhidrátokban gazdag ételek preferálása,
- mozgásszegény életmód,
- a fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasi elhízás,
- fokozott stressz.
A policisztás petefészek szindróma kezelésének szempontjából fontos eltérés, hogy a betegek mintegy 50%-ánál, más tanulmányok szerint 70%-ánál inzulinrezisztencia állapítható meg. Számos vizsgálat azt mutatja, hogy nemcsak az elhízott, de a sovány betegeknél is gyakrabban fordul elő az inzulinrezisztencia, mint a kontrollcsoport azonos korú és testtömegindexű (BMI-jű) egészséges tagjainál.
Míg az átlagos női populáció mintegy 7,8%-ára jellemző a csökkent glükóztolerancia, addig a policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőbetegek mintegy 40%-ánál mutatható ki. Emellett míg az inzulinrezisztens állapotú nem PCOS-esek 20%-a, addig az inzulinrezisztens PCOS-es betegek 80%-a lesz kettes típusú cukorbeteg, 5 év alatt.
Kezelés
Bár a betegség véglegesen nem gyógyítható, azonban az inzulinérzékenység, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében bevált hármas alapkezeléssel jól karbantartható, a tünetek visszaszoríthatók, a szövődmények megelőzhetők. A hármas kezelés fő elemei az irányított táplálkozás, rendszeres testedzés és az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése. A gyógyszeres kezelés szükségességét az orvos feladata megállapítani, azonban mivel a diéta az egészséges táplálkozás alapelvein nyugszik, mindenkinek javasolt, laboreredményektől és testsúlytól függetlenül. A táplálkozási előírás sokak számára egyenlő a lemondással, tiltásokkal, egy nehezen tartható, a kedvenc ételeket mellőző, azokat ízetlenekre cserélő diétával. Azonban az inzulinrezisztencia megállapítása esetén ajánlott diéta a minden egészséges ember számára, prevenciós jelleggel javasolt helyes táplálkozás 12 pontján alapul.
Javasolt étkezési normák főbb pontjai
- Étkezzen rendszeresen (2-3 óránként), naponta 5 alkalommal!
- Figyeljen oda az egyszerre elfogyasztott szénhidrát mennyiségére!
- Részesítse előnyben az alacsony glikémiás indexű (GI) táplálékokat!
- Csökkentse a cukor fogyasztását!
- Csökkentse a napi összes zsiradékfogyasztást!
- Növelje az étkezései rosttartalmát (27–40 g)!
- Csökkentse a napi elfogyasztott só mennyiségét!
- Figyeljen oda a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitelre!
- Mozogjon rendszeresen!
Forrás: Táplálkozási Akadémia hírlevél