| „Lassan csinálom, úgy nem eshetsz teherbe” |
A tanulmány során több mint kétszáz nőt kérdeztek ki, a kutatás eredményeit pedig az International Journal of Sexual Health című lapban jelentették meg. „A nők 32,9 százaléka számolt be arról, hogy már volt része ebben az érzésben, de ennél is meglepőbb volt számomra, hogy tíz százalékuknál nem is csak egyszer, hanem rendszeresen jelentkezett ez az állapot. Normál esetben egy kellemes szexuális együttlét után nyugodtnak, elégedettnek, felszabadultnak kéne lenni, ehelyett ezek a nők lehangoltnak, idegesnek, nyugtalannak érezték magukat” – számolt be megfigyeléseiről a professzor.
„Ez a lehangoltság nem abból fakadt nálam, hogy ne vonzódtam volna a partneremhez, vagy hogy az ő részéről nem éreztem volna vonzalmat az irányomba” – számolt be érzéseiről az egyik alany. Schweitzer is megerősítette ezt a véleményt, sőt hozzátette, hogy a tanulmány nem talált semmi olyan összefüggést sem, hogy a depresszió azoknál jelentkezne, akiket korábban valamilyen szexuális bántalmazás ért volna, és pszichológiai problémákhoz is csak nagyon kevés esetben volt köthető, az okokat tehát valahol máshol kell keresni. A professzor ezért most arra készül, hogy legközelebbi vizsgálata során a posztkoitális depresszióban szenvedő nők lelki vonásaira fog koncentrálni, arra, hogy mennyire törékenyek vagy erősek az illetők.
Mester Dóra, szexoktató véleményezte a hírt
Mindig kicsit gyanakodva olvasom azokat a kutatási eredményeket, amelyek bonyolult és egyedi emberi érzésekből próbálnak általános következtetéseket levonni. A tanulmány szerint minden harmadik nő átélte azt, hogy lehangolttá vált egy szeretkezés után ahelyett, hogy feldobott lett volna. Ez szerintem éppen olyan, mintha azt mondanánk, hogy minden x. nő, vagy akár férfi szomorúságot érzett egy esti borozós baráti beszélgetés után, pedig az lett volna elvárható, hogy jól berúgva, vidáman, nagyokat kurjongatva ér haza. Én nem tudom, hogy a szexuális együttlétekre mit jelent a tanulmány szerint hivatkozott „normál eset”, mint ahogy azt is gondolom, hogy a szexuális együttléteknek nagyon sok esetben sem nem célja, sem nem motivációja, hogy „kellemes” legyen, mint egy langy esti séta.
Minden szexuális együttlét más és más, és éppen ezért sok okból érezhetünk akár szomorúságot, akár nyugtalanságot is ilyenkor. Sokszor megtörténik, hogy egy szeretkezés mély és felkavaró érzéseket hoz elő, traumák, fájdalmak törhetnek elő a testi érintés, az intim érintés nyomán. És azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem negatív, olyan ez, mint az élet, egy jó szeretkezésben a legmélyebb érzéseink kavaroghatnak. Azt már kicsit ironikusan kérdezném meg, hogy a tanulmányból kiderül-e, hogy milyen is volt az a „kellemes” kis szexuális együttlét, ami a női oldal lehangoltságát eredményezte. Mindkét félnek valóban kölcsönösen örömteli volt? Milyen azoknak a párkapcsolatoknak az általános állapota, amelyek női tagjait megkérdezték? Mennyit lehet tudni a lehangoltan végződő szeretkezések hétköznapi előzményeiről: mennyire egy hosszú, fárasztó vagy stresszes nap után történtek? És persze mit tudunk a kedves partnerekről, mennyire ismerjük az ő véleményüket, akik, hát, talán nem is olyan közvetve, mégiscsak érintettek ezekben a bizonyos együttlétekben?
Forrás: Medipress