Zárt osztályra juttatta felesége, pedig semmi baja nem volt

„A sértettet a felesége 2008. május 8-án Budapest XII. kerületi Kútvölgyi Klinikájára csalta, ahol »fondorlatos módon« a pszichiátriai osztályon tartották 7 napig. A beutalásra a feljelentés szerint hamis adatokat tartalmazó beutalóval került sor. A sértett felesége eljuttatta annak korábbi orvosi papírjait. A cselekmény magánokirat-hamisítás vétségének és a személyes szabadság megsértése bűntettének gyanújára és személyes adattal való visszaélés megállapítására alkalmas. A feljelentésben szereplő bűncselekmények gyanúja fennáll, ezért nyomozást rendelek el” – szól az ügyészi vélemény, amelyben szerepel az is: a bizonyítás a rendőrség feladata. Végül az ügy elakadt, a bizonyítás elmaradt, Steve pedig kisemmizve, kétségbeesve küzd igazáért.

„Szörnyű incidens volt ez és egy ország szégyen. Ilyen orvosi becsalás egy zárt osztályba, akkor vizsgálat nélkül durva erőszakkal »kényszerintézkedés történt«. Hihetetlen. Akkor egy veszélyes három komponens koktél beadni és tenni engem egy teljesen komatósz állapotba, ami életveszélyes volt a szívbetegségem miatt. Tiszta bűncselekmény. Három 5 mg-os ampul Haloperidol beforszirazni egy ártatlan 70 éves, normális emberbe, megbocsáthatatlan! Akkor hogy lehet odaadni az elválófélben feleségnek minden, amit nálam volt, telefonok, pénzt, bankkönyvet, noteszomat, mindent egy leltár nélkül? Miért sohasem kaptam vissza bizonyos értékes tárgyaimat? Miért lezártak engem egy hétig veszélyes »psychotic« emberek között? Hogy lehet ilyen történik a 21. században? Egy úgynevezett demokratikus országban?” – így szól Soley Robert Stephen első, kissé tört magyarsággal írt panaszlevele, amivel a jogvédőkhöz fordult. Az épp Magyarországon tartózkodó Steve ma is nehezen és indulatokkal mesél rémálomba illő történetéről, ami 2008. május 7-e reggelén kezdődött.

„Épp a Szilágyi Erzsébet fasorban lévő amerikai iskolában, ahol önkéntes tanárként dolgoztam, vizsgáztattam a gyerekeket, amikor feleségem telefonjáról hívtak. Miután a vizsga miatt a mobilt második csengetésre sem tudtam fölvenni, pár perc múlva az igazgatóhelyettes jött a terembe, és kérte, hívjam a feleségem azonnal. A hívását azonban egy férfihang fogadta, aki orvosként mutatkozott be, és közölte, hogy a feleségem nagyon rosszul lett, nyugtató injekciókat kapott és haza kellene vinni” – kezd a történetébe a férfi, akinek egyébként válófélben lévő feleségével ekkor már hónapok óta nagyon megromlott a viszonya. Így indulás előtt hívta a barátját, aki – ismerve a házaspár viszonyát és az előzményeket – azt tanácsolta neki, hogy az osztályra semmiképpen ne menjen föl. Miután feleségét nem engedték le, végül kénytelen volt… Nem kellett volna.

„Találkoztam a klinika bejáratánál egy ismerőssel, aki elkísért, tolmácsként jött az orvosi szobához. Bent a feleségem tolószékben ült, hátrahajtott fejjel, mint aki nincs magánál. Ott kért neki az orvos még egy injekciót, és mondta: várják a betegszállítókat, az asszonyt vizsgálatokra viszik. Három-négy tagbaszakadt férfi vonult fel a szobában, innen együtt indultunk a VI. emeletre, ahol a kórház zárt osztálya van. Itt még a kísérő ismerős próbált minket követni, de lemaradt, így szem elől vesztett minket. Két-három órán át keresett, de csak a – korábban tolókocsiban ülő, „félkómás” – feleségemet látta… távozni: saját lábán, az autójával” – mesél a férfi, aki szerint az események innentől aztán hihetetlen fordulatot vettek, beterelték őt egy szobába, ahol három orvos és két ápolónő volt. Már várták.

„Az egyik doktor közölte: itt fogok maradni. Előzetes vizsgálat nem történt, így alighanem a feleség bemondására döntött. Hiába tiltakoztam. Próbáltam telefonálni, de a barátomnak már csak annyit tudtam mondani: csapdába csaltak, a VI.-on vagyok”– emlékszik vissza Steve. A barát aztán hívta a rendőrséget, akik ki is mentek a kórházba, de a doktor leszerelte őket azzal: a sértettet be kellett utalni, nagyon rosszul volt. Másnap jött a bírói szemle is, ami a zárt osztály indokoltságát hivatott ellenőrizni, csakhogy olyan orvos adott szakvéleményt, aki – legalábbis Steve elmondása szerint – vele még csak nem is beszélt. Ezek után Soley Stephen Robertet május 13-ig tartották bent az elmeosztályon akarata ellenére.

Felesége kiforgatta mindenéből

Közben felesége elvitte bankkártyáját, iratait és kiforgatta mindenéből. Végül két pszichiáter intézkedett és „szabadította ki” a férfit, kettő Magyarország legelismertebb szaktekintélyei közül. Egyikükhöz egyébként Steve a feleségével korábban párterápiára járt. Szerinte már akkor, bent az intézményben is több orvosnak feltűnt, hogy valami nem stimmel. Ő ma is úgy emlékszik az esetre, hogy egy profin megszervezett és kidolgozott tervet eszelt ki a nő és a lánya.

„A férfinek se előtte, se azóta semmilyen pszichés gondja nincs. A kollégák valószínűleg jóhiszeműen jártak el, csak úgy tűnik, az asszonynak sikerült megvezetnie őket” – mondja a pszichiáter, aki szerint ez az eset iskolapéldája a rendszer hibáinak, s annak, hogy a jogi szabályozások ellenére az könnyen kijátszható. A doktornő egyébként egyenesen botrányosnak nevezte, ahogy a kontrollként beépített bírói szemle működik, az ugyanis az esetek túlnyomó többségében egyszerűen helybenhagyja az intézmény döntését. A szakember emlékszik olyan esetre is, amikor egy egyszerű hisztiroham után egy nő napokig nem tudott kijutni a zárt osztályról.
 
Ugyanezekről az anomáliákról beszél Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, akitől a férfi segítséget kért. A PÉF az egyetlen szervezet, amelyhez ma a pszichiátriai betegek segítségért fordulhatnak. Radó Iván is rendszeresen találkozik hasonló esetekkel. Szerinte is nonszensz, ahogy a bírói felülvizsgálat működik, miközben nem különösebben nehéz ma elérni, hogy valaki a haragosát, vagy akár családtagját is, legalábbis időlegesen a pszichiátriára juttassa. De miként lehet a rendszert ennyire könnyen kijátszani?

A bírói szemléhez szakértő kell, a szakértők száma elég csekély, így szinte mindenki mindenkit ismer. A bíróság részéről általában nem bíró, hanem titkár vagy fogalmazó van jelen, aki semmit nem ért a diagnózishoz, de saját belátása szerint nem mer cselekedni akkor sem, ha napnál világosabb, hogy a beteg nem tűnik betegnek. Steve esetében 18 oldalas amerikai szakvélemény készült, amiben nemhogy betegséget nem állapítottak meg, de kiemelkedően magas intelligenciáról írnak, és egy teljesen ép, szellemileg egészséges férfiként jellemzik. Magyarországon ilyen esetben nem is életszerű, hogy a helyszínen, szemtől szemben majd az egyik orvos a másik döntését felülbírálja.

„Képzeljük el, hogy bekerül például most Steve az osztályra. Kötelező, igaz, 72 órán belül, a bírói szemlét elrendelni. Vagyis eleve ennyi időt felülbírálat nélkül tölt bent az illető. Azután kijön a bírósági titkár vagy fogalmazó, jobb esetben egy nyugdíjas bíró, akiknek ugye sok fogalmuk nincs orvosi kérdésekről, meg az igazságügyi orvos szakértő. Leginkább ő, meg az osztályos orvos, aki az intézkedést elrendelte, szakavatottan megbeszélik az esetet. Elég nehezen képzelhető el, hogy ilyen körülmények között ott, egy kórházi osztályon, pár perces szemle után majd az egyik orvos felülbírálja a másik döntését, és azt mondja: tévedsz és hibáztál. Annak, akivel egyébként hetente többször találkozik, jól ismerik egymást. Ez a mai rendszerre nagyon nem jellemző” – fogalmaz az érdekvédő, aki szerint mindez csak úgy működhetne tisztességgel, ha a bírói szemle egy csak itt dolgozó orvosi csapattal, valamint civil kontroll bevonásával történne. Így azonban marad a tény: a szemle az esetek 99 százalékában helybenhagyja az intézkedést.  

Az ügy kapcsán megkerestünk rendőrségi forrásokat is. Ha hivatalosan nem is, de informálisan ők is elmondták: nyilvánvaló, hogy orvosi ügyekben nem tudják felülbírálni az orvosi döntéseket, s nem is igen ismert olyan eset, amikor sikerült valakinél a nyomozóknak bizonyítani: törvénytelenül került az „orvosi rácsok” mögé. Igaz – teszi hozzá informátorunk –, egy próbát mindenképp megér, hátha valakinek épp most sikerül…   

Radó Iván szerint egyébként Steve esete nagyon is könnyen elképzelhető, hiszen ma ha valakire mentőt hívnak, amelyben a rohamkocsi kivételével többnyire orvos nincsen (a törvény szerint orvosi vélemény kötelező sürgősségi esetekben is), akár erőszakkal is elviszik, gondolván ez kisebb veszélyt jelent, mintha otthagynák, onnantól pedig az esetek jó része bent is marad a rendszerben, és még ha ki is engedik, a stigma már megmarad – mondja az elnök, aki szerint a mostani rendszer egyszerűen alkalmatlan arra, hogy kizárólag szakszerű intézkedések és döntések születhessenek. – A konkrét ügyben az a véleményem, hogy nem tévedés történt, hanem valami nagyon másra utalnak a körülmények. Ha tévedés történt, akkor viszont az eljáró orvos alkalmatlan a hivatására – mondja a PÉF elnöke.

Dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke szerint kizárólag köz- és/vagy önveszélyes betegeket lehet akaratukon kívül bevinni, vagy zárt osztályon tartani. A vezető szerint nyilván történhetnek olykor hibák, de azért csakis abból szabad kiindulni, hogy mind a kezelő, mind a felülvizsgálatot végző szemlézők, a bíró, illetve a pszichiáter szakmájukhoz értő emberek. De még ha hibáznak is, Lehóczky doktor szerint azt biztosan nem rosszhiszeműségből teszik, legfeljebb rosszul felfogott szakmai lojalitásból.

Steve, akinek ügye már diplomáciai bonyodalmat is okozott, egyelőre tanácstalanul figyeli a rendőrség, ügyészség ténykedését, ahonnan rendre pattannak vissza feljelentései. Értetlenül szemléli, hogyan úszhatja meg bárki is. Steve ma már a saját lakásába sem tud bejutni.