Tünetek ok nélkül? – Rejtett cukorbetegség

Kun J. Viktória | 2012. November 26.
Pattanások, erős szőrnövekedés, súlyproblémák, menstruációs zavarok – az esetek jó részében akár egy évtized is eltelik, míg kiderül: inzulinrezisztencia, vagyis a szénhidrát-anyagcsere betegsége okozza a panaszokat. Magyarországon félmillió nőt érint az egyébként nagyon is jól kordában tartható rendellenesség.

„Három éve kezdődtek a gyomorpanaszaim. Minden lehetséges diétát kipróbáltam, a hasam mégis olyan volt, mint egy lufi. Egyszer az egyik kolléganőm odajött és megsimogatta, hogy milyen helyes kismama vagyok. Mondtam, hogy nem vagyok, az csupán a hasam… ő mondta, hogy keressem föl az egyik centrumot. Adott telefonszámot, mindent, mert szerinte szükségem van egy inzulinrezisztencia-vizsgálatra – kezdi történetét Polócz-Csépány Ildikó. – Akkor még gőzöm sem volt, mi az a betegség, amiről beszél. Aztán kiderült, hogy igaza volt. Azonnal életmódváltást javasoltak, onnantól naponta ötször ettem keveset, és a heti három torna is beépült az életemben. Januártól júniusig 10 kilót fogytam, ami addig reménytelennek tűnt” – folytatja Ildi, akinek e mellett kiderült, hogy endometriózisban és pajzsmirigy-alulműködésben is szenved. „Öt éve vagyunk házasok, de a babával hiába próbálkoztunk. A klinikán teljesen rendbe tették a szervezetemet, most hat hónapos terhes vagyok, és kicserélték az életemet” – teszi hozzá.

Félmillió nő rejtett cukorbeteg

Ugyan pontos adatok nincsenek, de a tünetek alapján azt feltételezik a hozzáértő orvosok, hogy Magyarországon több százezer nő járhat Ildikóhoz hasonló cipőben. A gond az, hogy az esetek nagy részében leginkább akkor jön csak a diagnózis, amikor elérkezik a gyermekvállalás ideje. Amikor a sokszori kísérlet után sem sikerül a várva várt teherbe esés, vagy akár ötszöri, hatszori vetélés figyelmeztet arra, hogy baj van.

„Már a menstruáció kezdetekor, az első időszakokban is érzékelhető a rendellenesség, szabálytalanok a ciklusok, van, akinél a »havi vérzés« messze nem fedi az elnevezést, hisz 50-60 naponta, vagy akár csak évente kétszer jön meg. Aztán – jó esetben – elmegy a nőgyógyászhoz, aki viszont mondjuk még nem pontosan ismeri az inzulinrezisztencia és a tünetek összefüggéseit, ezért »csak« tüneti kezelésben részesül. Az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek például »csak« fogamzásgátlót ír fel, ami a tüneteken ugyan segít, de az okokkal semmit sem tesz. Vagy a bőrgyógyász gyógyszert és krémeket ír fel, mindhiába. Közben a betegség – már láthatatlanul – folyamatosan súlyosbodik, idővel pedig akár tényleges cukorbetegség kialakulásához vezethet” – vázolja a folyamatot dr. Tekse István nőgyógyász, endokrinológus, aki szerint épp ezért legtöbbször 28-30 éves korban jön a diagnózis, jóllehet, sokkal korábban el lehetett volna már kezdeni a kezelést, megkímélve a szervezetet az elvesztegetett idő alatt elszenvedett károktól.   

 

A cukor nem jut célba
A szervezetünk működéséhez szükséges energiát a cukor biztosítja. Ezt a táplálékból előállítva a vér szállítja minden szervünkhöz, a cukor sejtekbe juttatásáról pedig az inzulin nevű hormon gondoskodik. Ha mondjuk mozdonynak tekintjük a szerveinket, annak működéséhez „üzemanyag” szükséges: ezt szervezetünk számára a cukor biztosítja, aki pedig a „szenet” a mozdonyba lapátolja, az nem más, mint az inzulin. Az egészséges szervezet optimalizálja az erőforrásait, vagyis ha nincs cukor, amit be kell juttatni a szervekbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy.

„A szénhidrát-anyagcsere zavara esetén az történik, hogy bizonyos szervek nem veszik fel a cukrot, míg mások igen. A hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több, még több inzulin kell, hátha majd az bejuttatja a szervekbe a cukrot. Ezért dolgozik keményen, és több inzulint termel – hiába. Magas marad a vércukor- és ezzel együtt az inzulinszint is. A magas vércukorszintnél roncsolódnak a szövetek, a magas inzulinszint pedig néhány szerv kóros működését idézheti elő. Ez az állapot az inzulinrezisztencia – amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele lecsökken” – magyarázza Tekse doktor. Ha ez az állapot hosszú időn keresztül fennmarad, akkor cukorbetegséghez vezet, ugyanis előbb-utóbb a hasnyálmirigy kifárad és megszűnik inzulint termelni. De számolnunk kell egy másik következménnyel is. Bár az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy vannak inzulinnak ellenálló szervek, vannak olyanok is, amelyek megszenvedik a fokozott inzulintermelődést, mint például a petefészek.

Nem szabad legyinteni

Gyógyulás

1. A megfelelően beállított diéta az első lépés. Itt nem kell feltétlenül fogyókúrára gondolni, a lényeg a szénhidrátok megfelelő mennyisége és napi eloszlása. Például nagyon eredményes lehet, ha napi 7-8 alkalommal eszik valaki, mindig kis mennyiségben.

2. A rendszeres testmozgás akkor hatásos, ha az érintett alkatához illő, számára kedvelt mozgásforma, és szintén a saját alkatához igazított pulzusszámmal és ismétlésszámmal végzi, rendszeresen, hetente háromszor-négyszer.

3. Ha mindez nem segít, vagy a betegséget már súlyosabb stádiumban diagnosztizálták, akkor gyógyszeres terápiát alkalmaznak.

4. Kifejezett bőrproblémák esetén a beteg bőrgyógyász bevonásával úgynevezett antiandrogén kezelést vagy speciális hatású fogamzásgátlót kaphat.

5. Ha minden terápia sikertelen, és a teherbeesés nagyon is időszerű, a petefészket érintő műtéti beavatkozás adhat megoldást.

Az inzulinrezisztens nők éppen az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt elhízhatnak, leginkább a hasukra, ez az esetek 44 százalékában tapasztalható. A petefészek működésének zavara a menstruáció kimaradásával, rendszertelenségével jár minden második betegnél. A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget okoz, vagy nehezíti a teherbeesést az esetek döntő hányadában, de ugyanennyire jellemző a fokozott szőrnövekedés, bőrproblémák hada.

A helyes és pontos diagnózist nőgyógyász és endokrinológus szakorvos szoros együttműködésével lehet felállítani: a kivizsgálás a részletes anamnézis felvételéből, nőgyógyászati és ultrahang-vizsgálatból és vérvételből áll. A betegség genetikailag öröklődik, lánytestvérek esetében 50 százalék az esély, hogy mindkettőnél kialakul a rendellenesség. Attól még viszont, hogy valaki hordozza magában ennek lehetőségét, még nem biztos, hogy ki is alakul az inzulinrezisztencia, ezt a környezeti ártalmak és a helytelen életmód elősegíthetik.

A baj kezelhető – jókor, jó helyen

„Minthogy a problémák oka összefügg a szénhidrát-, vagyis cukorbevitel mennyiségével és eloszlásával, ezért ha azt szabályozzuk, akkor a tünetek is enyhülnek. Gyakran halljuk, hogy az inzulinrezisztencia kezelése a diéta és a mozgás, de hát melyik betegség állapotán ne javítanának ezek a javaslatok? Sajnos elkoptatták az egészséges életmód jelentőségét. Valójában azt kell megérteni, hogy ha az inzulinrezisztens képes a saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere-folyamatokat, akkor együtt lehet vele élni úgy, hogy ne okozzon tüneteket” – teszi hozzá a szakember.

Exit mobile version