Egy súlyos rákbeteg gyógyítása hatalmas költségekkel jár. A legújabb gyógyszerek túlnyomó részét nem támogatja az OEP. Mi ezzel kapcsolatban a pontos helyzet?
Bonyolult kérdést tesz fel. Az orvostudomány mindig többet tud tenni, mint amit az egészségügy vállalni képes. Sok az új gyógyszer, jó néhány már az engedélyeztetési procedúrán is átment. Viszont ezek közül valóban csak néhányat támogat az OEP. Egy havi adag ára ugyanis elérheti az 1-2 millió forintot is.
Mondhatjuk, hogy ez drága, ha egyszer életet ment?
De nem ment. Legfeljebb meghosszabbítja az életet 1,5–2 évvel.
Azokban az években sok minden történhet…
Ez a meghosszabbított élet például lehetőség arra, hogy a beteg még együtt legyen a családjával, rendezze a dolgait, elbúcsúzzon a szeretteitől, illetve örüljön nekik addig, amíg köztük van.
Nő vagy csökken azoknak a gyógyszereknek a száma, amik bizonyos betegségek esetén meghosszabbítanák a betegek életét?
Azoknak a gyógyszereknek a számát, amiket egyszer befogadott, az OEP már nem csökkenti. Új, drága készítményeket viszont nehezen fogad be. Vannak már befogadott, nagy értékű gyógyszerek, amelyeket nem tud támogatni az OEP, illetve egyedi méltányossági döntés alapján, korlátozott számban hozzájuthatnak a betegek.
Kik kaphatják meg ezeket a gyógyszereket?
Erre vonatkozóan nagyon szigorú előírások vannak. Először az orvosi szakma mérlegel. Ha indokoltnak találja a gyógyszeres terápiát, például azért, mert jó eséllyel még éveket adhat egy embernek, akkor javasolja a gyógyszer alkalmazását. Az orvosokat követik az egészségügyi közgazdászok, akik kiszámolják, mekkora a nyeresége az államnak, ha támogatja a kezelést. Hány éves például az illető? Fog tudni még dolgozni? Vagy állandó kezelésekre lesz szüksége?
Ez embertelenül hangzik.
Egyetértek. Kegyetlen döntési folyamatokat jelent, limitált mozgástérrel. Ugyanakkor az államot is meg kell érteni. A források végesek, döntenie kell, hogy mit választ: meghosszabbítja valakinek az életét néhány hónappal vagy egy évvel, és erre költ, vagy ugyanebből a pénzből más, véglegesen gyógyítható betegség kezelését finanszírozza inkább. Viszont a mérlegelésnek mindig része az emberi tényezők figyelembevétele is. Például a családi körülményeké. És van egy “végső” megoldás – mint ahogy említettem –, az egyedi méltányossági kérelem benyújtása az OEP-hez. Tény, hogy ezt legtöbbször elutasítják, ami végtelenül megalázó minden érintettnek.
Gondolom, saját zsebből megtehetik a betegek, hogy kifizetik a kezelést, más kérdés, hogy a legtöbb embernél ez reménytelen, hiszen gyakorlatilag mindent pénzzé kellene tenni, beleértve a lakásukat is.
Megtehetik, de tényleg szinte reménytelen helyzetet eredményez. Hiszen ezeket a méregdrága gyógyszereket a betegnek élete végéig kell kapnia. A közel egymillió forintot, vagy az azt is meghaladó kiadást havi rendszerességgel kell tehát fizetni.
Melyik az a célcsoport, amelyiknek jó esélye van arra, hogy megkapja a biztosító támogatását? A kisgyermekes szülők? A fiatalok? Vagy a gyerekek?
Az előrehaladott veserákban szenvedők kérelmezhetik egy új orvosság egyedi méltányosság alapján történő megítélését, ha a szokványos kezelésre nem reagál betegségük. Három évvel ezelőtt még minden ilyen kérelmet elutasítottak, arra hivatkozva, hogy a kezelés nagyon sokba kerül, és az egészségnyereség nem több másfél évnél. Ma már a folyamatosan megismételt egyedi méltányossági kérelmeknek több tíz betegnél helyt adtak. Sőt, a szakma kiterjesztette ennek az orvosságnak az alkalmazását az előrehaladott mellrákos betegek kezelésére, folyamatban van néhány kérvény elbírálása is.
A Magyar Rákellenes Liga tud bármit tenni a gyógyíthatatlan betegekért?
Elnökként kapok segítségkérő leveleket az egyedi méltányosság elérésének segítésére. Ezekre – az esetek ismeretében – megírom a támogató levelemet, amit vagy figyelembe vesznek, vagy nem, de összességében úgy érzem, hogy sok esetben talán ezek is közrejátszanak a pozitív döntésekben.
Hány embert érint vajon ez a probléma itthon?
Vegyük az mellrák esetét. Évente körülbelül 7000 mellrákos megbetegedés van. Ugyanebben a betegségben évente 2000 nőt veszítünk el. A 2000 meghalt beteg közül talán 500 betegnek tudnánk meghosszabbítani az életét 1-1,5 évvel. De erre nincs lehetőségünk. Van egy másik elgondolkodtató része is ennek. Ezeknek a betegeknek jelentős részét meg lehetne menteni, ha eljárnának szűrésre, mert így időben, még a gyógyítható stádiumban fel lehetne ismerni a daganatot. Sajnos a mellrákszűrésre behívottak nem egészen fele megy csak el a vizsgálatra.
Nem lennék az orvos helyében, amikor egy gyógyíthatatlan betegnek fel kell vázolnia a támogatási rendszert.
Tudja, kegyetlen ezt végigélni. Hiszen tudjuk, a kezünkben lenne a lehetőség, hogy segítsünk, legalább átmenetileg, a finanszírozáson mégis megbukik az egész.