Rövid időn belül három ismerősöm is hasonló problémáról számolt be: mentális zavar jeleit észlelte az egyik családtagjánál, de fogalma sincs, hogyan tudná elvinni őt orvoshoz. Betegségtudat híján ez ugyanis nagyon nehéz. Dr. Vizi János pszichiáter szerint nincs univerzális recept, hiszen minden beteg és minden betegség különbözik. Magyarországon ráadásul komoly problémát jelent, hogy nagyon fejletlen a mentálhigiénés kultúra. Vagyis még mindig sokan cikinek tartják a pszichológus vagy pszichiáter segítségét.
A családtagok általában túl sokáig tolerálják, ha valakin mentális probléma jelei mutatkoznak – mondja a szakértő. Ez eredhet tudatlanságból, de sokszor az is előfordul, hogy egyszerűen nem akarnak szembenézni a betegséggel. Egy depressziós betegtől sokan elfogadják azt a magyarázatot, mely szerint: “Rossz a kedvem, sokat dolgoztam mostanában, rég nem voltam szabin, ráadásul átestem egy influenzán, ez még annak a hatása.” Döntő jelentőségű, ha időben, a betegség kezdeti szakaszában veszed komolyan a tüneteket.
Hogyan vidd el a mentális zavarral küzdő családtagodat orvoshoz?
- Első körben próbáld meg rávenni, hogy menjen el egy szakemberhez. Támogathatod őt azzal, hogy keresel neki orvost, majd elkíséred a rendelésre.
- Trükköt is alkalmazhatsz: azt mondod, te voltál pszichiáternél, aki azt kéri, hogy jöjjön el a család is. Ezt főként akkor alkalmazhatod, ha a beteg közeli családtagod. Ekkor lehet úgy előadni, hogy ez most családterápia.
- Ha a beteg jó (bizalmi) viszonyban van a háziorvosával, akkor megkérheted, hogy jöjjön ki, és ő próbálja meg rávenni a beteg családtagot, hogy kezeltesse magát.
- Felkeresheted a területileg illetékes pszichiátriai gondozót és elmondhatod: egy családtagodnak segítségre van szüksége. Ekkor valószínűleg egy gondozó vagy egy orvos száll ki a helyszínre. A beteget megpróbálják elkezdeni a helyszínen kezelni, vagy rábeszélik, hogy menjenek be együtt a gondozóba.
Jó tudni: Minden település tartozik egy bizonyos pszichiátriai gondozóhoz, ahová segítségért fordulhatsz.
Mit tehetünk nagyon súlyos állapotú beteg esetén?
Súlyos állapot esetén mentális zavarral küzdő pácienshez is ki lehet hívni a mentőt. A beteg ilyenkor a területileg illetékes pszichiátriai osztályra kerül. Egy beteget akkor lehet az akarata ellenére kórházba szállítani és ott tartani, ha közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, tehát közvetlen veszélyt jelent másokra vagy önmagára a pszichés állapota miatt.
A közvélekedéssel ellentétben a beteg ilyenkor nem automatikusan a zárt osztályra kerül, a pszichiátrián létezik nyílt osztály is. Az elhelyezés a beteg állapotától függ. Itthon 72 órán belül bírói felülvizsgálat születik arról, hogy megkezdik-e a kórházban a beteg kötelező gyógykezelését vagy sem.
Ami problémát jelenthet: Magyarországon nem létezik kötelező ambuláns gyógykezelés. Ha tehát valakit kiengednek a kórházból, akkor meg lehet őt szépen kérni, hogy legyen szíves eljárni a pszichiátriai gondozóba, és szedje rendesen a gyógyszerét, de kötelezni semmire nem lehet.
Hogyan támogasd a mentális zavarral küzdő ember terápiáját?
Szerencsés esetben a kliens egyik hozzátartozóját is bevonják a kezelésbe. Ha vállalkozol erre az egyáltalán nem könnyű feladatra, a következőkre számíthatsz:
- Megérted az adott mentális probléma lényegét, pl. azt, hogy a depressziós ember nem lusta, a zavart nem lehet pusztán akaraterővel legyőzni.
- A beteggel és az orvosával előre kidolgozzátok az együttműködés részleteit, tehát például melyek azok a jelek, amelyekre figyelni kell, visszaeséskor kit kell értesíteni, mit kell tenni.
- Lényeges, hogy már az állapotromlás kezdetén beszélj a beteggel vagy a kezelőorvossal. Ilyenkor a beteg valószínűleg még rendelkezik némi betegségbelátással, ami döntő lehet az eredményesség szempontjából.
Hogyan kommunikálj egy mentális zavarral küzdő emberrel?
Ha eljött a pillanat, hogy úgy érzed, figyelmeztetned kell a beteget, hogy a betegsége jeleit észleled rajta, nagyon sok múlik a hatékony kommunikáción.
- Azokra a tünetekre hívd fel a figyelmet, amelyek kevésbé érintik személyesen a beteget. Példa: egy mániás depressziósnak ne mondd, hogy túl hangos, túl jókedvű. Ilyenkor valószínűleg ki fogja kérni magának: “Miért, már az is baj, ha jó kedvem van?” Sokkal célravezetőbb, ha objektív dolgokat társz elé: szép az az öt pár cipő, amit a múlt héten vettél, de a villanyszámlát nem tudjuk kifizetni. Ez a megállapítás kevésbé vonatkozik az ő személyére, sokkal inkább a problémájára, valamint annak tüneteire.
- Soha ne fenyegesd a beteget a kezeléssel (pl. ha nem teszed meg nekem ezt vagy azt, bevitetlek a kórházba)! A kezelés soha nem jelenhet meg büntetésként!
- Alkalmazz pozitív kommunikációt! Pl. emlékszel, amikor szedted a gyógyszert, milyen jól érezted magad?
Hogyan tudod rávenni a mentális problémával küzdő embert, hogy szedje a gyógyszerét?
- Soha ne vedd át a házi rendőr szerepét! A “Bevetted már a gyógyszeredet?”, “De mikor veszed már be?” kérdésekkel komoly ellenállást válthatsz ki.
- Helyette érdemes közös gyógyszerbevételi rituálékat kialakítani: pl. én most beveszem a vérnyomáscsökkentőmet/fogamzásgátlómat/C-vitaminomat, te pedig beveszed az antidepresszánsodat!
- Itt is hatékony a pozitív kommunikáció. Adj pozitív visszajelzéseket, megerősítést: mennyivel jobban nézel ki, milyen jól megy a munka stb., amióta szeded a gyógyszert.
A támogató intézménye
Kevesen tudják, hogy Magyarországon létezik az úgynevezett támogató intézménye. Ezt érdemes tudnod róla:
- A támogatót a gondnokhoz hasonlóan a gyámhatóság rendeli ki a mentális zavarral küzdő ember mellé.
- Lényeges különbség, hogy ez a rendelkezés nem érinti a beteg cselekvőképességét.
- A támogató lehet egy családtag, vagy akár egy ismerős is, akit a mentális beteg maga választ meg.
- A hivatal azonban rendelhet ki hivatásos támogatót is.
- Az előbbi megoldás azért szerencsésebb, mert nagyon fontos, hogy a beteg válassza ki a támogatóját, megbízzon benne, elfogadja a véleményét, ha pl. figyelmezteti a betegség korai tüneteinek jelentkezésére.
Amit minden mentális zavarral élő embernek és a családjának tudnia kell
A mentális problémák esetében alapvetően krónikus betegségekkel állunk szemben, amelyekkel folyamatosan foglalkozni kell. A gyógyszeres terápiákkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy általában nincs külön akut dózis és fenntartó dózis, mindig ugyanannyit kell szedni. A beteg tehát önkényesen nem hagyhatja el a gyógyszereit. Ellentétben az antibiotikummal, ezeket a gyógyszereket nem azért kell szednie, mert rosszul van, hanem ezért, mert jól van, hogy hosszú távon jól legyen.