Lali mesél, aki most már 32 éves, villamosmérnök
“Emlékszem, hogy milyen nehéz volt nekem a kamaszkor. Minden fiú azzal volt elfoglalva, hogy mekkora a pénisze, versengtek a srácok a tornaöltözőben, miközben a vonalzóval méregették. Szégyelltem magam, és nem vettem részt ezekben a játékokban. Kicsinek éreztem a hímvesszőmet, hiszen amikor nem volt merevedésem, akkor elég kicsinek tűnt, és ez rossz érzéssel töltött el. Örültem, ha gyorsan fel tudtam öltözni, és kisurrantam az öltözőből, hogy a srácok ne is lássák. Még szerencse, hogy nem volt idő zuhanyozni órák között, biztosan a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Aztán ez az érzés állandósult, mert selejtes srácnak éreztem magam a péniszem miatt.
A pornóban látott hímvesszők akkorák voltak, hogy emiatt is azt éreztem, az enyém egy nagy nulla. Senki nem mesélt nekem arról, hogy a pornóban válogatott pornószínészek alakítják a szerepeket és hogy ez nem a valóság.
“Sokáig azt hittem, azok a férfiszerszámok átlagosak, és én vagyok ennyire rossz adottságokkal megátkozva. Ezzel az érzéssel nem tudtam nekivágni a szexuális életnek. Menekültem minden olyan helyzet elől, ahol esélye volt a szexnek, mert nem éltem volna túl, ha egy lány megszégyenít. Éppen ezért idősebb koromban vesztettem el a szüzességemet, ez is egy véletlen eset volt. Egy idősebb nővel ismerkedtem meg, aki szabályosan rám mászott, időm sem volt tiltakozni. Amikor megtörtént, akkor 25 éves voltam azóta is áldom a hölgy nevét. Abszolút pozitív élmény volt, magával ragadott az ő szenvedélye és nem volt időm azon agyalni, hogy mekkora a péniszem. Ő élvezte, és örömét lelte bennem, én pedig az együttlét után maximálisan megnyugodtam, hiszen csak dicsérő szavakat kaptam. Azt hiszem, szerencsésnek érezhetem magam, mert ha ez nem következik be, akkor fogalmam sincs, hogyan vesztem el a szüzességemet.”
- A fiúk már kora gyermekkortól érintik a péniszüket, hiszen minden pisiléskor megfogják. Van fizikai kapcsolatuk a péniszükkel, éppen ezért a kapcsolatuk a nemi szervükkel sokkal valóságosabb, mint a lányoknak a hüvelyükkel.
- A fiúkban a kamaszkorban tomboló kérdésekre azonban ritkán érkezik válasz a szülőktől, sok esetben nincs is olyan kapcsolat a fiúk és szüleik között, hogy a szexszel kapcsolatos kérdésekre releváns választ várhasson a fiatal. Általánosságban elmondható, hogy minden fiú találkozik a pornóval. Nem túlzás, hiszen kutatások estén nem találnak kontrollcsoportot, nem lehet fellelni olyan fiúkat, akik ne használnának pornót már egészen korai életkorban. A szexualitással kapcsolatos információk nagy része éppen ezért kizárólag a pornóból származik.
- Az a probléma ezzel, hogy téves elképzelések és elvárások alakulnak ki a férfiassággal kapcsolatban. Megtanulják, hogy a teljesítmény, a szex hossza, intenzitása, a hímvessző nagysága a mérvadó, és nem kapnak mintát arra vonatkozólag, hogy az érzelmek, az érintés és az intimitás mit is jelent, hogyan viszonyuljanak egy lányhoz, hogyan fejezzék ki az érzéseiket.
- Éppen ezért csalódottan élik meg, ha ők esetleg nem “sexmachine” üzemmódban működnek. Mivel a pornóban látott mintának – úgy érzik – nem tudnak megfelelni, sok esetben kerülik a fiúk a valódi szexuális helyzeteket. Elmagányosodás, elszigetelődés jellemzi ezeket a fiatalokat, akik leginkább az online felületeken található szexuális tartalmú oldalakon élik ki a szexuális vágyaikat.
- Ha a fiatal az online világgal kábítja magát, akkor ugyan pillanatnyi örömhöz juthat, de az énképe és önbizalma csorbul. A valódi kapcsolatok félelmetesnek tűnnek, és úgy érzi, nem nyújtanak számára elég örömet. Elmagányosodás, és bizonytalanság jellemzi ezeket a fiatalokat.
Balázs, 27 éves végzős egyetemista mesél erről
“A szüleimmel mindig távolságtartó volt a kapcsolatom, éppen ezért eszembe sem jutott az, hogy tőlük kérdezzek a szexualitással kapcsolatban. Maradtak a haverok és a pornó. Világéletemben sportoltam, és jó testű fiú voltam, észrevettek a lányok. A szüzességem elvesztése 15 évesen egy házibuliban történt, amikor is egy idősebb lánnyal keveredtem össze. Pillanatokon belül szexre került a sor. Igen ám, de a péniszem nem állt fel, bármennyire is szerettem volna, nem tudtam belé életet lehelni. Nem tudom, mi volt az oka, talán az alkohol, vagy az, hogy nem volt nyugalom a házban.
Az élmény nem ettől vált rettenetessé, hanem attól, hogy ez a lány kikelt magából, és mindennek elhordott, hogy milyen életképtelen srác vagyok, meg hogy milyen kicsi a hímvesszőm, és jobb lesz, ha soha nem kezdek nővel, mert ez kész katasztrófa. Gyakorlatilag ott, zsenge fiú koromban megsemmisített. Azóta minden szexuális helyzetben, vagy csak amikor eszembe jut, hogy egy hús-vér lánnyal szeretkezem, szorongás és félelmet élek meg, hogy mi lesz, ha megint nem lesz merevedésem?
Mit szól majd a hímvesszőmhöz a lány? Milyennek látja majd a puha péniszemet, mert amikor puha, akkor közel sem akkora, mint mereven. Szégyellem magam, és frusztrált vagyok, éppen ezért nem is ismerkedem lányokkal, sőt ha kilátásban van egy kapcsolat, valamilyen mondvacsinált okkal hárítok. Már odáig jutottam, hogy a félelem átlengi a mindennapjaimat. Már mereven sem hiszem el a hímvesszőmről, hogy alkalmas az örömszerzésre. Kicsinek látom a 15 cm-es péniszemet, és szorongok akkor, ha arra gondolok, hogy egy lány ismételten megszégyenít a méretem miatt, vagy amiatt, hogy nem lesz merevedésem. Nem tudom, létezik-e olyan lány a Földön, aki valaha elfogad, és szeret akkor is, ha esetleg nem tudok teljesíteni.”
Márton mesél, aki 30 éves informatikus.
“A hímvesszőm sok gondot okozott világéletemben. Amikor otthon laktam, akkor sem tudtam elkülönülni rendesen, amikor pedig koleszos lettem, akkor pedig 12-en laktunk, hat emeletes ágy volt egy szobában. Kamasz voltam, és nagy volt a szexuális vágyam – állandóan maszturbáltam, alig bírtam magammal. Otthon sem éreztem magam biztonságban, hiszen a szüleim bármikor rám nyithattak.
Mivel édesanyám leszázalékolt volt, egész nap otthon tartózkodott, sohasem hagyott egyedül. Amikor elkerültem középiskolába, egy másik városba, akkor pedig sokan laktunk egy szobában. Ha volt lehetőségem maszturbálni, mindig csak két rántás volt és máris elélveztem. Most ennek iszom a levét. Felnőtt férfi vagyok, és nem vagyok képes fél percnél tovább szeretkezni, korai magömlésem van.
Elmondhatatlanul zavar, hiszen bármennyire is szeretnék örömet okozni a lányoknak, nem megy, így inkább visszavonulok, és maszturbálok tovább, leginkább pornóra. Tudom, hogy ez nem jó, ezért szexuálterápiára jelentkeztem, és ott azon dolgozunk, hogy megtanuljam szabályozni a magömlésemet. Ez talán reményt ad arra, hogy ha megtanultam, akkor teljes értékű szexuális életet élhetek, és végre csajozhatok kedvemre.”
- Számtalan gond és problémája van egy kamasznak a saját testével és nemiségével kapcsolatban. A hímvessző mérete, formája, esetleg egy fitymaszűkület, vagy a fitymafék rövidsége mind-mind komoly gondot okozhat neki. Ezáltal bizonytalanságban érzi magát, és nem meri megélni a szexualitását.
- Mi marad ilyenkor? Csakis a pornó, az online szexuális lehetőségek, amik még jobban eltaszítják őt a valódi szexuális élettől. Elmagányosodik, elszeparálódik, a pornó miatt kialakul a teljesítménykényszere, és szép lassan elfelejti, hogyan kell egy hús-vér lányhoz hozzászólni.
Kedves Apukák! Fiúk esetén nem az anyuka dolga, hogy a fiával elbeszélgessen a szexről, hanem a férfi a kompetens ebben a témában! Egy anyuka nem mondhatja el a fiának, hogy hogyan élje meg a férfiségét, mert nem lenne hiteles! Egy anyuka nem taníthatja meg maszturbálni helyesen a fiát, hiszen az mókás lenne, nem beszélve arról, hogy kínos is!
A feladat óriási és halaszthatatlan. Semmi mást nem kell tenni, csak beszélgetni kell a fiúkkal, mint férfi a férfival arról, hogy férfinek lenni jó dolog, és arról is, hogy a pornóban látott dolgok nem valóságosak. Talán ekkor több egészséges önérzetű, önmagát értékesnek tartó fiatal férfi lenne, akikben nem alakulna ki a szexuális értéktelenség és bizonytalanság érzése.