Az első szülésem természetes szülésnek indult, már amennyire egy megindított szülés annak nevezhető – meséli Vargáné dr. Parkánszki Gabriella (34), három kislány, Hella (7), Izabella (3) és Lívia (4 hónapos) anyukája. – A tolófájásoknál toltak be a műtőbe, azt mondták, nem jól illeszkedik a baba. Tulajdonképpen kész tények elé állítottak, nem nagyon volt választásom. Annyit kérdeztek, hogy akarom-e hogy vákuummal próbálkozzanak, de azt is hozzátették, nem biztos, hogy sikeres lesz a beavatkozás. Így inkább a császármetszést kértem. – Gabinak egészséges kislánya született. Négy év múlva ugyanannál az orvosnál szült, aki továbbra sem akart kockáztatni, ismét műtétre került sor. – Fájlaltam a hegemet a fájások között, ezért császároztak meg újra. Más probléma nem volt.
Aztán a harmadik babámmal is ugyanahhoz az orvoshoz mentem vissza, mert látszólag támogatta, hogy megpróbáljam két császármetszés után a természetes szülést.De a 32. héten megvizsgált, és közölte, hogy szerinte túl nagy lesz a baba, legyen programozott császármetszés. Meg hozzátette, hogy ronda a heg a hasamon, itt az alkalom, hogy rendbe hozza, most megcsinálja szépen. Számomra ez elfogadhatatlan, mondvacsinált indok volt. Éreztem, hogy váltanom kell.
Gabi már korábban csatlakozott egy internetes közösséghez, amelyet a természetes szülést támogató anyukák hoztak létre, azzal a céllal, hogy az érdeklődők minél több információhoz jussanak a VBAC-ról (vaginal birth after cesarean, vagyis természetes szülés császármetszés után), és az azt támogató orvosokról. – Tizenöten kiváltunk az eredeti csoportból, és csináltunk egy sajátot. Itt mind hasonlóan gondolkodunk, és mindenki egy vagy több császár után szült vagy szül.
Nagyon sokat segítettek ott a lányok, kölcsönösen támogattuk egymást, nagyon jó kapcsolatok alakultak a kismamák között. Végül az egyik ottani barátnőm orvosához mentem el én is, aki szerencsére elvállalt, pedig már a 34. héten jártunk. Ezzel együtt persze kórházat is kellett váltanom. De most már határozottan úgy gondolom, hogy megérte, nagyon jó döntés volt. Egyúttal azt is megtanultam, hogy sosem késő váltani. – Gabi természetesen több orvost is megkérdezett a régi kórházában is, mielőtt úgy döntött, hogy újat keres, de nagyjából ugyanaz volt a válaszuk: szét fog nyílni a hege, és ez túl kockázatos.
Itt a mostani orvosomnál nem volt császárindok, amivel az első lányomnál megműtöttek. A császárnál általában kész tények elé állítják az embert. Nagyon kevesen mernék azt megkockáztatni, hogy ellenkeznek, nem járulnak hozzá az orvosi javaslathoz, ha azt mondják, hogy nem fog menni, veszélyben van a gyerek élete. Pedig utólag már én is tudom, sokszor csak egy kis időt kellene még hagyni, vagy éppen változtatni a szülési pozíción.
Az anyuka kórházváltási szándékát nemcsak az orvosok szakmai hozzáállása, hanem a kellemetlen élmények, a gyakran embertelen bánásmód is erősítették. – Azt tapasztaltam, hogy a szülészeten sokszor betegként kezelik az embert, holott a születés az élet legtermészetesebb velejárója, a legtöbb nő képes rá, ha hagyják az ösztöneire hallgatni. És azt, hogy ez a szülők, a családok életében mekkora esemény, maga a csoda, sajnos sokszor nem veszik figyelembe, és műtét közben a napi politikáról, vagy épp az ebédről beszélgetnek.
Persze, hogy ez senkinek sem esik jól, és ahelyett, hogy felszabadultan élnénk át ezeket a sorsdöntő pillanatokat, arra figyelünk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. – Gabi a szülészeten ráadásul nem egyszer került méltatlan szituációba. – A második műtétem elhúzódott, éreztem, hogy csökken az érzéstelenítő hatása.
Amikor panaszkodni mertem az aneszteziológusnak, aki ráadásul nő volt, azt kaptam, hogy mit nyavalygok, én még nem is szültem rendesen soha. Szólni sem tudtam a döbbenettől.
Gabi, ahogy a legtöbb császáros anyuka a hegszétválástól tartott, de rengeteget olvasott a VBAC előnyeiről, az ismételt császármetszés hátrányairól, és az új orvosa, dr. Ádám Zsolt is megerősítette, megnyugtatta. – A hegszétválás kockázata minimális, nagyon alacsony százalék. Sok orvos méricskéli a terhesség során, és a kismamákat azzal riasztják el a természetes szülés megkísérlésétől, hogy túl vékony a heg. Pedig egy vékony heg is lehet nagyon erős, és egy vastag is lehet képlékeny. Ráadásul az ismételt császármetszésnek is legalább annyi a kockázata, mint a VBAC-nak, hiszen az egy nagy, hasi műtét, melynek során összenövések keletkezhetnek, sérülhetnek a belső szervek, illetve nagy a vérzés kockázata is. Természetes szülésnél ezek mind elkerülhetőek.
Ha semmilyen egészségügyi oka nincs a császármetszésnek, minden orvosnak ezt kellene preferálnia. És a hegszétválást, amitől a kismamák legtöbbször tartanak, egy jó szakember észreveszi, mert egyértelmű jelei vannak. A terhességem elején még kicsit én is tartottam a komplikációktól, de amikor vajúdni kezdtem, már eszembe sem jutott, hogy heg van a hasamon. – A kismamának ugyanakkor a kórházi közeg is segített abban, hogy a természetre merje bízni magát. – Nem kellett folyamatosan feküdni szülés alatt, illetve nem monitorozták folyamatosan a babát. Kevés stressznek voltam kitéve, nyugodtan hagyta az orvosom, hogy magától menjen a dolog. Ő szerencsére azt vallja, hogy a nők képesek szülni, ha hagyják őket. Persze végig tisztában voltam vele, hogy lehet, műtét lesz a vége, de attól nem kellett tartanom, hogy a legkisebb bizonytalanságnál megcsászároznak.
Gabi harmadik szülése egyáltalán nem volt átlagos kórházi szülés. – Nem kaphattam semmilyen gyorsítót, semmilyen rásegítést. A burkot sem repesztették meg, csak a legvégén, mert úgy kíméletesebb. Az ügyeletes szülésznő először nagyon izgult, mert nem kísért még hasonló szülést, de miután megnyugodott, szuperül végezte a dolgát. Az orvosom megmutatta, hogy mi az az igazi támogatás. Biztatott, már a kórházba érkezéskor is örömmel fogadott, folyamatosan dicsért, hogy jól csinálom. Fontos volt az is, hogy nem levezette a szülést, hanem kísérte. Szinte észre sem vettem, hogy ott van, csak a végén kellett segítenie picit, hogy mit hogyan csináljak. – A kitolás felé közeledve egyszer csak megakadt a folyamat.
– A dúlám, Nagy-Majoros Zsanett azonnal tudta, hogy a másik lányommal ekkor toltak be a műtőbe. Nagy felismerés volt. Nekem kellett átlendülni ezen a lelki gáton, és nem sokkal később meg is született Lívia. Ráadásul annak ellenére, hogy az első hüvelyi szülésem volt, gátvédelemmel. Ez azért is nagy szó, mert azt mondják, ilyenkor az első kettőt is meg kell szülni lelkileg. – Az anyuka azóta is élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy dúlát fogadott. – Zsanett rengeteget segített, csillapította a fájdalmaimat különböző olajakkal, borogatással, masszírozással. A férjemnek csak annyi dolga maradt, hogy ott legyen mellettem.
Az orvosomnak azért vagyok hálás, mert hozzájárult, hogy ketten legyenek bent velem. Addig ez nem volt ott szokás, de a szülésem óta engedélyezik, hogy bent legyen az apuka mellett egy dúla is, mert látták, hogy mennyit számít. Ő hívta fel a figyelmemet a lelki gátakra. Mikor már úgy éreztem, nem bírom, azzal biztatott, hogy ne felejtsem el, miért vagyunk itt, engedjem ki a babát. Hogy higgyem el, menni fog, lazítsam el magam. Érdekes volt, hogy egy idő után szinte csak az ő szavai jutottak el hozzám, ha más beszélt, arra nem nagyon reagáltam.
Korábban Gabi férjét is a dúlával való beszélgetés győzte meg arról, hogy támogassa a kismamát a természetes szülésben. – A férjemet könnyebb volt meggyőzni, mint a szűkebb családot. Azt hiszem, anyukám volt a legkeményebb dió. Mindenki nagyon féltett, hogy nehogy baj legyen. A férjem fokozatosan jutott el a tiltástól a megtűrésig, majd a megengedésig, és végül a támogatásig. Nélküle nem mertem volna belevágni, ő volt velem a két nagyobb gyerekünk születésénél is. – A kismama lelki gátainak feloldásában egy császárfeldolgozó hétvége is sokat segített. A foglalkozásokat Schimicsig Nóra tartotta. – Nekem egyébként eszembe sem jutott, hogy nem leszek rá képes, maximálisan bíztam magamban. Inkább attól tartottam, hogy előfordulhat olyan orvosi dolog, ami miatt nem engedik a természetes szülést.
Fantasztikus érzés volt, mikor végre a mellkasomra rakták a babát, és miután elmúlt a köldökzsinór pulzálása, a férjem elvághatta. Nem csak pár pillanatra tartották a fejemhez, mint az első kettőt, hanem ölelhettem, puszilhattam, és rögtön szoptathattam. Megtapasztalhattam, milyen az igazi aranyóra. Nagyon megnyugtató. Nem voltunk órákra elkülönítve, mint korábban. Leírhatatlan érzés volt, hogy megcsináltam.
De a legkedvesebb élményem az volt, hogy a kórházban úgy kezeltek, mint egy rocksztárt. Többen gratuláltak, és az osztályon mindenki tudta, hogy ki vagyok.
A szülés utáni időszak is sokkal könnyebb volt: gond nélkül fel tudtam kelni az ágyból, nem kellett rá fél napig felkészülni, minden mozdulat előtt rettegni, megtanulni, hogyan használjam a hasizmaimat. Bármilyen pózban tudtam szoptatni, egyedül ki tudtam venni a babát a kocsiból. Teljesen más a felépülés a két szülés után. És a babával is sokkal természetesebben, simulékonyabban megy minden. Könnyebben meg tudom nyugtatni, de talán alapvetően nyugodtabb is. Emlékszem, az első császár után fél év kellett, mire összecsiszolódtunk a nagylányommal. Elláttam, szerettem, de az a hatalmas nagy, rózsaszín köd csak jóval később alakult ki. Nem véletlenül: az elején óriási űr volt bennem. És mindezt nemrég a harmadik kislányom, Lívia értette meg velem.
Olvass még a császármetszésről!
- Saját császármetszését videózta az anyuka
- lyen a császármetszés lépésről lépésre, képekben
- 16 mondat, amit NE mondj egy császáros anyukának
- “Ugye mindketten túléljük?” – császármetszés kontra természetes szülés